A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Perjés. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Perjés. Összes bejegyzés megjelenítése
Nagy dolgokra készül a Spirit Színház!
Harmadik évadát kezdi meg ősszel
a Spirit Színház. A teátrum első félévének terveiről kaptunk tájékoztatást Perjés János ügyvezetőtől.
" -Azt, hogy a Spirit „a gondolkodó
színház”, mondhatom úgy is, hogy a
gondolkodók és felelősen érzők, cselekvők színháza. Arra biztatjuk, és
kérjük előadásainkon nézőinket, hogy gondolkozzanak velünk. Eddigi kamara
előadásainkkal különböző ügyek, az életben való felelősségvállalás mellett
köteleztük el magunkat. A Popper Péter, Müller Péter könyveiből készült színpadi
adaptációk és A fiú a tükörből című előadásunk pozitív visszhangja megerősített
abban, hogy helyes úton járunk. Idei bemutatóinkat most már szélesebb
közönségrétegnek ajánlhatom. A 2013-14-es évad a győztesekről szól, akik mernek
élni, tenni, változtatni és tudnak változni.
Előadásainkkal Budapesten két
játszóhelyen találkozhatnak. Az Átrium Film-Színház két bemutatónkat fogadja
be. Szeptember végén Háy János: Mandragóra című komédiáját mutatjuk be Magács
László rendezésében. A darab fővárosi bemutatója lesz ez, a pesti publikum még
nem találkozhatott Háy fergeteges humorú művével. A szabad szájú, diákcsínynek
induló darab a fiatalok kedvence lehet, a főszerepekben Lázár Katival, Miller
Zoltánnal és Szerémi Zoltánnal. Nagy örömömre lehetőséget adhatunk a kaposvári
színészhallgatóknak is bemutatkozni főszerepekbe.
![]() |
| Malek Andrea és Perjés János |
Szintén az Átriumban látható
novembertől Márai Sándor Eszter hagyatéka című regényének színpadi adaptációját.
A Huszárik Kata alakításában megelevenedő Eszter élete nagy döntését hozza meg.
Itt csatlakozik társulatunkhoz Zsurzs Kati, Király Attila és Sipos Vera. A
darabot az újvidéki Kosztolányi Színház művészeti vezetője, a fiatal Lénárd
Róbert rendezi. Márai rajongóknak kötelező!
Ősbemutatót tartunk szeptemberben
a Belvárosi Színházban. Vajda Anikó Szerelmek az égben című romantikus
komédiája reményeink szerint a hölgynézők kedvence lesz. A Haumann Petra és
Miller Zoltán fémjelezte sziporkázóan szellemes új darab, a Woody Allen-i és
magyar hagyományokon alapuló humort ötvözi, s egyben romantikus,
szívmelengető igazságokat rejt magában.
![]() |
| Miller Zoltán és Haumann Petra |
Októbertől a gyerekeknek is
játsszunk. Békés Pál Félőlény című meséjéhez Várkonyi Mátyás írt zenét. A
családi musical főhősét, aki legyőzve félelmét megmenti közösségét, Botos Éva
játssza. Az előadásnak még keressük az állandó játszóhelyet.
Kamara előadásaink állandó helye
a Budapest Jazz Club lesz. Itt alakul meg a Spirit Klubszínház, mely havonta
két alkalommal tart előadást. A zenés színházi estek mellett (többek között Berkes Gabriella, Malek Andrea és Papadimitriu Athina műsorai) Müller Péter,
Márai, Wass Albert művei láthatóak majd ezen a helyszínen, friss bemutatóként
pedig decembertől A kaméliás hölgy című örök érvényű mű, természetesen szintén a
mának. Az egyelőre titkos, igazán meglepő szereposztást Léner András rendező
állította össze a Spirit Színház számára."
Címkék:
Perjés,
Spirit Színház
Budapestre költözik a Mizantróp
A
Spirit Színház előadása vidéki vendégjátékok után Budapestre költözik. Január 24-től látható az Atrium Film - Színházban. A főbb szerepeket
Szinetár Dóra, Makranczi Zalán, Perjés János, Szendi Szilvi, Jászberényi
Gábor és Kolti Helga játsszák. Az előadás a Quimby zenekar dalaira épül, melyekhez Szabó Ádám harmonikán és Kutik
Rezső gitáron szolgáltatja a zenét.
"Írhatnék az elmagányosodásról, a vélt vagy valós sérelmeink okozta rossz döntésekről, a világgal szembeni megfelelni akarásunkról. Hogy elég gyakran nem vesszük észre azt a szűk mezsgyét, amikor a kompromisszumaink megalkuvásba csapnak át. Vagy arról, hogy sok ember között is lehetünk elképesztően magányosak. Hogy annyira félünk önnön tükrünktől, meg a belső csendtől, hogy mindenféle „zajokkal” bástyázzunk körül magunkat. Én egy olyan előadást szeretnék létrehozni, amelyben ezeket a kérdéseket úgy járjuk körbe, hogy közben merünk röhögni magunkon. Hogy azért Quimby-zenék, mert nagyon passzolnak mindehhez." (Bori Tamás, rendező)
Az előadás női főszereplője, Szinetár Dóra így vallott a munkáról: - Nem volt kötődésem, és emlékeim sem korábbi Mizantróp előadásokról. A katonás előadásokból interneten
fellelhető részleteket, képeket láttam, de azt kell mondjam, hogy a mi
előadásunk tényleg annyira más lett, hogy szinte mindegy is, van-e
előadásemlékem. Nem zavarna egyébként az sem, ha lenne, mert nem szokott
befolyásolni, itt viszont annyira a nulláról indultunk, annyira
belőlünk találódott ki, annyira benne vagyunk mi a saját életünkkel,
vergődéseinkkel ezekben a karakterekben... Persze, beleírta ezeket
Molière is, igaz, nem mindig kerek mondatokban, de megtaláltuk benne
magunkat. Eddig nem sok előadás volt belőle, de színész és dramaturg
kollégák úgy fogalmaztak, hogy a mi előadásunkban az az érdekes és új,
hogy a főhősök szerethetők. Mert valljuk be, Alceste-et és Célimène-t
nem írta a szerző különösen szerethetőre, és ez a színpadon általában
két ordítozó, egymást maró embert eredményez, a közönség pedig kissé
megkönnyebbülve azzal távozik, hogy legalább rosszul jártak. Az, hogy
szerethetők, azért fontos, mert a néző azt a fajta színházat szereti, és
nézőként én is azt szeretem, ahol lehet valakinek drukkolni, ahol
mehetünk valakivel.
forrás: OK Cast, Fidelio
Címkék:
Makranczi,
Perjés,
Spirit Színház,
Szinetár Dóra,
színház
Színházzal az erőszak ellen
A fiú a tükörből avagy rekviem a gyerekkorért című előadás egy országos kampány mellé állt, amelynek célja, hogy a családon belüli erőszak ellen a jog eszközeivel törvényesen fel lehessen lépni. A kezdeményezés az Országgyűlés elé kerül, amennyiben május 1-ig 50.000 aláírás összegyűlik.
A darab szereplői személyesen és a rendelkezésükre álló eszközzel - a színdarab előadásával álltak a cél mellé. Makranczi Zalán és Perjés János maguk is gyűjtöttek aláírást a Jaksity Kata által szervezett kampány hétvégén. Hogy milyen eredményt ér el a kampány és sikerül-e a törvényhozásba vinni a témát: "Joggal a családon belüli erőszak ellen" - erről is beszámolnak az alkotók a darab május 4-i előadása után tartandó közönségtalálkozón, melyen az eredeti regény, a Bólébál szerzője, Paulinyi Tamás is részt vesz, aki átélte a történteket. A beszélgetést, amin több szakértő és a színészek mellett jelen lesz Halász Pálma, az Élet-Érték Alapítvány vezetője és a kezdeményezés szervezője, Herpai Rita vezeti. A találkozó interaktív, a résztvevők kötetlen beszélgetésen oszthatják meg gondolataikat a témáról.
időpont: május 4. 19.30
helyszín: Thália Színház, Új Stúdió
A színházcsináló: Perjés János
Perjés János amolyan régimódi színházcsináló. Mélységes hittel dolgozik, és bizonyítja, hogy van helye azoknak az előadásoknak is, melyek nem csupán szórakoztatni, de elgondolkodtatni is akarnak.
- Emlékszel még az első színházi élményedre?
- Emlékszel még az első színházi élményedre?
- Hétéves koromban voltam először színházban, a Madách Kamarában láttam a Mesterdetektív című darabot. Odatelefonáltam, hogy ez való-e egy hétéves gyereknek, és egymagam beültem a nézőtérre. Ezt követte az Oedipus király, Gábor Miklóssal. Nem tudom, hogy honnan jött ez nekem, talán előző életemből hoztam a színház iránti vágyat.
- Ezek szerint nagyon korán megfogalmazódott benned, hogy színházban akarsz majd dolgozni.
- Színész szerettem volna lenni. Felvételiztem a főiskolára hét alkalommal, háromszor, vagy négyszer el is jutottam a harmadik rostáig, de nem vettek fel. Kerényi Imre nagyon szeretett, de mégse jártam szerencsével. Montágh Imre javasolta, hogy menjek vidékre, de az az elhivatottság nem volt bennem, vidéki büfékben ücsörögjek, én Budapesten akartam színész lenni.
- Nem csapódtál amatőr társulatokhoz?
- Nem. Még a Pinceszínházba sem vettek fel. Most kezdek alternatív forma lenni, engem mindig a klasszikus dolgok érdekeltek. A hetedik felvételi próbálkozásom után már kicsúsztam a korhatárból, és nem is tettem különösebb lépéseket azért, hogy színpadon állhassak. A Nemzeti Stúdióban tanultam évekig, majd a Nemzeti Színházban lettem ügyelő, de az végképp nem volt kompatibilis a személyiségemhez, így egy év után felmondtam. Figyeltem ott, hogy hogyan dolgozik Vámos László, Kerényi Imre, és olyan színészek álltak a színpadon, mint Sinkovits Imre, Kállai Ferenc, Agárdi Gábor, Bubik, Kubik Anna… Remek produkciók születtek, de nem voltam elégedett a munkámmal. Ezt követően a Magyar Televízióban dolgoztam szerkesztőként, így mégis csak a szórakoztatás lett a munkám.
- A szerkesztés már majdnem rendezés…
- Tulajdonképpen igen. Azt gondolom, hogy a rendezés első momentuma az, hogy letisztázzuk, mit szeretne az ember mondani a másik embernek. Már akkor is ez érdekelt. Most például Müller Péter Szeretetkönyvét csináltuk meg a Tháliában Papadimitriu Athinával és Kutik Rezsővel, ebben is a szituációkon van a hangsúly.
- A színésznővel nem ez volt az első találkozásod, hiszen egy nem mindennapi koncertet is rendeztél már neki.
- Három évvel ezelőtt a Művészetek Palotájában állítottam színpadra Athina latin estjét, amely egy különleges belső utazássá vált, hiszen a színésznő a dalok mellett például Goethe és Coelho sorait is mondta, és egy flamenco táncos is részesévé vált ennek a bensőséges műsornak.
- Hogy a te szavaddal éljek, színházcsináló lettél…
- Igen, született egy társulat, közösen csináljuk a dolgunkat. Pontosan egy évvel ezelőtt kezdtem adaptálni Paulinyi Tamás parapszichológus Bólébál című önéletrajzi regényét, melyet a Thália be is fogadott, de kellett köré egy társulat. Az A fiú a tükörből című előadás még mindig műsoron van. Remélem lassan eléri a célközönségét is.
- Hogy jutott eszedbe éppen egy Paulinyi művet színpadra vinni?
- Ismerem a szerzőt régen, és azt sajnáltuk, hogy ezt a könyvét nem ismerik sokan. Egy gyerek sérelmére elkövetett családon belüli –leginkább verbálisan elkövetett- erőszakról szól. Foglalkoztatott a kérdés, hogy ezt hogyan lehet túlélni. Monológként képzeltem el, de egy furcsa dupla monológ született belőle végül, melyet Makranczi Zalánnal játszunk ketten, ugyanazt a figurát párhuzamban. Ő a fiatal Tamás, én pedig a már érett énje vagyok.
- Így aztán a színészi álmod is teljesült…
- Ha már lúd, akkor legyen kövér! Maga a történet is eléggé bennem van, így aztán hirtelen átugrottam huszonöt évet a színházcsinálásban, és a Thália színpadán találtam magam a Nemzeti Színház színészével. Kényesen vigyázok arra, hogy „újonc” színészként ne lőjek túl a célon. Kiderült azonban, hogy nem lehet ezt szervezett háttér nélkül csinálni. Spirit Színház lett a neve, és már az ötödik bemutatónál tartunk. Legutóbb a világhírű Biff evangéliuma című könyvből készült darabunkat mutattuk be, melyhez a jogokat, a világon egyedül mi kaptuk meg. A Millenárison megy Haveron a Messiás címmel, a színész-rendező Bori Tamással Józsua szerepében. A vele való találkozás szintén meghatározó a színház életében.
- Min dolgozol most?
- Popper Péter két könyvét visszük színpadra Malek Andreával februártól. Boldog vagyok, hogy őt sikerült megnyernem ehhez a produkcióhoz. Megpróbáltam úgy átírni a műveket, hogy szerepjátékok lettek belőle. A bemutatót megelőzve hangoskönyv változatban CD-n is megjelent már a hanganyaga. A Városmajorban készülünk ezután a Mizantrópra, a Quimby zenekar dalaival egészül ki majd a mindenki által ismert mű.
- Mindenki sír, hogy most nem lehet színházat csinálni, ehhez képest te csillogó szemekkel beszélsz a tervekről…
- Szerintünk lehet, sőt meggyőződésem, hogy jövője is van a magyar színháznak, csak másként, mint ahogyan azt az elmúlt években megszoktuk. Muszáj az emberek lelkét megcéloznunk, ezért is lett Spirit Színház a nevünk. Képtelenségnek tűnhet valóban, de működik, amit csinálunk. Olyan energiák működnek bennünk, körülöttünk, hogy kétségünk sincs arról, hogy meg tudjuk csinálni az újabb produkciókat. Nagyon rossz helyzetben vannak a színházak, de mi tudunk örömmel dolgozni.
- Nem kapsz rosszindulatú megjegyzéseket, hogy mit próbálkozol te itt, amikor sorra haldoklik az összes színház?
- Nem foglalkozom vele. Egy- két írást elolvastam, és a nem hízelgő sorok természetesen rosszul estek, de ez mind lényegtelen. Birtokában vagyok annak a képességnek, hogy tudom, hova helyezhető el az, amit csinálok. Visszaigazolta az idő azt az elgondolásomat, hogy ha engem huszonhét évvel ezelőtt felvettek volna színésznek, nem tartanék itt. Rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok alkalmas a pályára, ha nem én diktálhatok. Rámentem volna már erre lelkileg. A sors sorra elém teszi azokat az embereket, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én, és meg van az a közönség réteg is, akit pont ez érdekel. Van, hogy ingyen állunk a színpadon, mert a bevételből éppen csak a színház bérleti díját tudjuk finanszírozni, de így is csináljuk.
- Talán tudatosan úgy készülnek az előadásaitok, hogy ne legyenek helyfüggőek. Kevés szereplő, kevés díszlet, vihető bárhova az országban.
- Visszük is vidékre. Most kezdtünk egy börtön turnét is A fiú a tükörből-lel. Döbbenetes reakciókat vált ki az elítéltekből a darab mondanivalója. De természetesen vidéki színházakba is megyünk örömmel, ha hívnak. Nyitott előttünk az út, csak nyitott szemmel kell járni rajta.
- Küldetéstudat ez benned?
- Igen. A mai kommunikáció szinte annyira kimerül az internet világában, hogy sérült a fiatalság. Nekem annyi a küldetésem, hogy felélesszem a kommunikációt, azzal a vággyal, hogy az ember az emberrel beszélgessen. A fejek nyitottak, de most nagyon inger gazdag és felgyorsult a világ. Ha nem sokkolod a nézőt, akkor nem figyel. Meg is szerettem ezt a klasszikusan alternatív világot.
- Miben változtál még azóta, hogy színházcsináló lettél?
- Ember centrikusabb lettem. Jobban figyelek a karakterekre. Foglalkozom asztrológiával is, ami szerintem kompatibilis a színházcsinálással. Nyitottabb a szemem arra, hogy mi miért történik.
- Ha ennyire hiszel a sorsban, van-e olyan művész, akivel tudod, hogy dolgod lesz még?
- Ezek szerint nagyon korán megfogalmazódott benned, hogy színházban akarsz majd dolgozni.
- Színész szerettem volna lenni. Felvételiztem a főiskolára hét alkalommal, háromszor, vagy négyszer el is jutottam a harmadik rostáig, de nem vettek fel. Kerényi Imre nagyon szeretett, de mégse jártam szerencsével. Montágh Imre javasolta, hogy menjek vidékre, de az az elhivatottság nem volt bennem, vidéki büfékben ücsörögjek, én Budapesten akartam színész lenni.
- Nem csapódtál amatőr társulatokhoz?
- Nem. Még a Pinceszínházba sem vettek fel. Most kezdek alternatív forma lenni, engem mindig a klasszikus dolgok érdekeltek. A hetedik felvételi próbálkozásom után már kicsúsztam a korhatárból, és nem is tettem különösebb lépéseket azért, hogy színpadon állhassak. A Nemzeti Stúdióban tanultam évekig, majd a Nemzeti Színházban lettem ügyelő, de az végképp nem volt kompatibilis a személyiségemhez, így egy év után felmondtam. Figyeltem ott, hogy hogyan dolgozik Vámos László, Kerényi Imre, és olyan színészek álltak a színpadon, mint Sinkovits Imre, Kállai Ferenc, Agárdi Gábor, Bubik, Kubik Anna… Remek produkciók születtek, de nem voltam elégedett a munkámmal. Ezt követően a Magyar Televízióban dolgoztam szerkesztőként, így mégis csak a szórakoztatás lett a munkám.
- A szerkesztés már majdnem rendezés…
- Tulajdonképpen igen. Azt gondolom, hogy a rendezés első momentuma az, hogy letisztázzuk, mit szeretne az ember mondani a másik embernek. Már akkor is ez érdekelt. Most például Müller Péter Szeretetkönyvét csináltuk meg a Tháliában Papadimitriu Athinával és Kutik Rezsővel, ebben is a szituációkon van a hangsúly.
- A színésznővel nem ez volt az első találkozásod, hiszen egy nem mindennapi koncertet is rendeztél már neki.
- Három évvel ezelőtt a Művészetek Palotájában állítottam színpadra Athina latin estjét, amely egy különleges belső utazássá vált, hiszen a színésznő a dalok mellett például Goethe és Coelho sorait is mondta, és egy flamenco táncos is részesévé vált ennek a bensőséges műsornak.
- Hogy a te szavaddal éljek, színházcsináló lettél…
- Igen, született egy társulat, közösen csináljuk a dolgunkat. Pontosan egy évvel ezelőtt kezdtem adaptálni Paulinyi Tamás parapszichológus Bólébál című önéletrajzi regényét, melyet a Thália be is fogadott, de kellett köré egy társulat. Az A fiú a tükörből című előadás még mindig műsoron van. Remélem lassan eléri a célközönségét is.
- Hogy jutott eszedbe éppen egy Paulinyi művet színpadra vinni?
- Ismerem a szerzőt régen, és azt sajnáltuk, hogy ezt a könyvét nem ismerik sokan. Egy gyerek sérelmére elkövetett családon belüli –leginkább verbálisan elkövetett- erőszakról szól. Foglalkoztatott a kérdés, hogy ezt hogyan lehet túlélni. Monológként képzeltem el, de egy furcsa dupla monológ született belőle végül, melyet Makranczi Zalánnal játszunk ketten, ugyanazt a figurát párhuzamban. Ő a fiatal Tamás, én pedig a már érett énje vagyok.
- Így aztán a színészi álmod is teljesült…
- Ha már lúd, akkor legyen kövér! Maga a történet is eléggé bennem van, így aztán hirtelen átugrottam huszonöt évet a színházcsinálásban, és a Thália színpadán találtam magam a Nemzeti Színház színészével. Kényesen vigyázok arra, hogy „újonc” színészként ne lőjek túl a célon. Kiderült azonban, hogy nem lehet ezt szervezett háttér nélkül csinálni. Spirit Színház lett a neve, és már az ötödik bemutatónál tartunk. Legutóbb a világhírű Biff evangéliuma című könyvből készült darabunkat mutattuk be, melyhez a jogokat, a világon egyedül mi kaptuk meg. A Millenárison megy Haveron a Messiás címmel, a színész-rendező Bori Tamással Józsua szerepében. A vele való találkozás szintén meghatározó a színház életében.
- Min dolgozol most?
- Popper Péter két könyvét visszük színpadra Malek Andreával februártól. Boldog vagyok, hogy őt sikerült megnyernem ehhez a produkcióhoz. Megpróbáltam úgy átírni a műveket, hogy szerepjátékok lettek belőle. A bemutatót megelőzve hangoskönyv változatban CD-n is megjelent már a hanganyaga. A Városmajorban készülünk ezután a Mizantrópra, a Quimby zenekar dalaival egészül ki majd a mindenki által ismert mű.
- Mindenki sír, hogy most nem lehet színházat csinálni, ehhez képest te csillogó szemekkel beszélsz a tervekről…
- Szerintünk lehet, sőt meggyőződésem, hogy jövője is van a magyar színháznak, csak másként, mint ahogyan azt az elmúlt években megszoktuk. Muszáj az emberek lelkét megcéloznunk, ezért is lett Spirit Színház a nevünk. Képtelenségnek tűnhet valóban, de működik, amit csinálunk. Olyan energiák működnek bennünk, körülöttünk, hogy kétségünk sincs arról, hogy meg tudjuk csinálni az újabb produkciókat. Nagyon rossz helyzetben vannak a színházak, de mi tudunk örömmel dolgozni.
- Nem kapsz rosszindulatú megjegyzéseket, hogy mit próbálkozol te itt, amikor sorra haldoklik az összes színház?
- Nem foglalkozom vele. Egy- két írást elolvastam, és a nem hízelgő sorok természetesen rosszul estek, de ez mind lényegtelen. Birtokában vagyok annak a képességnek, hogy tudom, hova helyezhető el az, amit csinálok. Visszaigazolta az idő azt az elgondolásomat, hogy ha engem huszonhét évvel ezelőtt felvettek volna színésznek, nem tartanék itt. Rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok alkalmas a pályára, ha nem én diktálhatok. Rámentem volna már erre lelkileg. A sors sorra elém teszi azokat az embereket, akik hasonlóan gondolkodnak, mint én, és meg van az a közönség réteg is, akit pont ez érdekel. Van, hogy ingyen állunk a színpadon, mert a bevételből éppen csak a színház bérleti díját tudjuk finanszírozni, de így is csináljuk.
- Talán tudatosan úgy készülnek az előadásaitok, hogy ne legyenek helyfüggőek. Kevés szereplő, kevés díszlet, vihető bárhova az országban.
- Visszük is vidékre. Most kezdtünk egy börtön turnét is A fiú a tükörből-lel. Döbbenetes reakciókat vált ki az elítéltekből a darab mondanivalója. De természetesen vidéki színházakba is megyünk örömmel, ha hívnak. Nyitott előttünk az út, csak nyitott szemmel kell járni rajta.
- Küldetéstudat ez benned?
- Igen. A mai kommunikáció szinte annyira kimerül az internet világában, hogy sérült a fiatalság. Nekem annyi a küldetésem, hogy felélesszem a kommunikációt, azzal a vággyal, hogy az ember az emberrel beszélgessen. A fejek nyitottak, de most nagyon inger gazdag és felgyorsult a világ. Ha nem sokkolod a nézőt, akkor nem figyel. Meg is szerettem ezt a klasszikusan alternatív világot.
- Miben változtál még azóta, hogy színházcsináló lettél?
- Ember centrikusabb lettem. Jobban figyelek a karakterekre. Foglalkozom asztrológiával is, ami szerintem kompatibilis a színházcsinálással. Nyitottabb a szemem arra, hogy mi miért történik.
- Ha ennyire hiszel a sorsban, van-e olyan művész, akivel tudod, hogy dolgod lesz még?
- Béres Ilonával szeretnék valamit dolgozni. Beszélgettünk már erről, és ő is nyitott a közös munkára. Mindennek eljön a megfelelő ideje, amit szeretnék, az úgyis létrejön.
Címkék:
Makranczi,
Malek Andrea,
Papadimitriu,
Perjés
A fiú a tükörből
Január 26-án újra látható a Thália Színházban a Paulinyi Tamás könyvéből készült megrázó darab. Minden családban őriznek titkokat, melyeket mélyen elrejtenek a fiókok mélyére. A fiú a tükörből című darab missziót próbál teljesíteni azzal, hogy ezeket a tabunak számító témákat viszi a közönség elé.
Címkék:
Makranczi,
Papadimitriu,
Perjés,
Thália













