.......SZÍNHÁZ, ZENE, IRODALOM, MOZI ...

.....minden egy helyen .....
Home » , , , » Veres Mónika átlépte a saját komfortzónáját

Veres Mónika átlépte a saját komfortzónáját

Written By Tamas on 2012. december 28. | 9:33

Veres Mónika arca és hangja már kislány korában ismerőssé vált, hiszen Nika néven két szólólemeze is megjelent. Aztán valahogy, valamiért hátralépett a reflektorból. 
2012 aztán meghozta a változásokat az énekesnő számára. Előbb az Eurovíziós Dalverseny hazai döntője kapcsán figyeltek fel rá az emberek, majd a TV2 The Voice című tehetségkutatójában mutathatta meg a tehetségét.

- Változott valami az Eurovíziós Dalverseny után? Sorban jöttek a felkérések, ajánlatok?
- Hála Istennek kaptam már néhány ajánlatot, így az érezhettem, hogy talán elindul valami megint. Talán annyi változás történt még, hogy rendezvényekre hívogattak fellépni szólóban, ami eddig nem volt jellemző. Érdekes ez az egész, mert hiába ismer a szakma, és nagyon sokat dolgozom, mégis most figyeltek oda rám újra. Akik vokáloznak, azok nem nagyon tűnnek fel. Keveseknek működik az, hogy szólóban is sikeresek. Van, aki nem is tudja mindkét pozíciót elbírni, vagy nem is akarja. Én mindenképpen szeretném ezt megvalósítani, szólóban szeretnék érvényesülni.
- A szakma erősen meglepődött, amikor megjelentél a The Voice- ban is versenyzőként.
- A Megasztárban korábban is vokáloztam, most is dolgozom a produkcióban, de a háttérben. Azzal, hogy jelentkeztem a The Voice-ba, a saját komfortzónámat léptem át. Ugyanolyan szakmai tudást, és odafigyelést igényel háttér vokalistaként dolgozni bárkivel, de nem az én arcom, és személyem van legelöl. Az energiákat mindig éreztem magamban, hogy én erre képes vagyok, és nagyon adnék az embereknek, de nem mertem nagyon sokáig megtenni ezt a lépést, hogy szólóelőadóként mutatkozzam be.
- Évek óta döbbenten figyelem, hogy miért nem készül újabb szólólemezed…
- Hiába csináltam milliónyi megmozdulást, énekeltem musical főszerepet, mindenki tud rólam a szakmában, tudják, hogy minőségben dolgozom, mégsem nyúlnak alám.
- Talán csak nem voltál eléggé a kirakatban, és azt hihetik, hogy neked elég ennyi…
- Tény, hogy hiányzik belőlem az egészséges egoizmus. Nem tudom felemelni a telefont, hogy felhívjak egy zenei producert. Befektetett tőke sincs mögöttem, és médiatámogatás sem, így pedig nehéz belekezdeni valamibe. Ha színpadon állok, akkor muszáj elhinnem, hogy én vagyok a legjobb, mert máshogy nem megy. Sokáig énekeltem külföldön, hajókon. Igazi vendéglátózás volt, amikor már századszor énekli az ember az I will survive-t, meg a hasonló nótákat, az nem tud felemelni. Azt is csak tudtam túlélni, hogy behunytam a szemem, és elképzeltem, hogy a világ legnagyobb színpadán énekelek, óriási közönségnek.
- Az 56 csepp vér című musical főszerepét énekelted és játszottad az Arénában, de aztán ez a vonal is megszakadt. Nem jött újabb felkérés?
- Sokan azt gondolták, hogy elmegyek a színház irányába, de számomra gyorsan kiderült, hogy ilyen lehetőség ritkán találja meg az embert. Arra is rájöttem, hogy nem véletlenül tanulnak a musical színészek éveken át, az egy külön szakma. Nem mondom, hogy nem gondolkodnék el, ha kapnék megint egy ilyen ajánlatot, de magamtól nem kopogtatok emiatt sem ajtókon. A Vámpírok bálja castingjára például elmentem, de esélyt sem adtak arra, hogy a darabból énekelhessek egy dalt…
- Még mindig nagyon fiatal vagy, és a polcodon már ott áll a Fonogram-díj, és az eMeRTon-díj is. Mi tenne még boldogabbá?
- Szerencsés vagyok, mert nagyon színvonalas helyekre jutottam el, nagyszerű zenészekkel dolgozhattam együtt már eddig is, de végre valami másra, többre vágyom. Szólóban akarok zenekarozni, és nem is az ismertség miatt. Azt megkapom így is, sorban kapom a leveleket a közösségi oldalakon, gratulálnak nekem vadidegenek. Emiatt megéri. Az az energia célt ér, amit belefektetek, és ezt nem lehet megjátszani, a közönséget nem lehet átverni. Az Eurovíziós versennyel is az volt a célom, hogy büszkén tudjam majd mutogatni a fellépésről készült videót. Utána felhívott Wolf Kati, hogy ugye, nem vagyok szomorú, amiért nem én nyertem. Még én nyugtatgattam. Nem voltam szomorú, hiszen azt érzem, hogy túlteljesítettem magam. Ha önazonos produkciót tesz ki az emberek elé az ember, az nem lehet, hogy ne érintse meg őket. Az elmúlt tíz év alatt annyi pozitív visszajelzést kaptam, hogy ennél komolyabb áldás nem sok létezik.
- Sokan mondják, hogy belőled lehetne világsztár is, mert úgy énekelsz, mint ez, meg az a toplistákat ostromló énekesnő… 
- Nem mindegy, hogy hova születtél, ezért ezek az összehasonlítgatások sem állják meg a helyüket. Mi nem templomban kezdtünk énekelni gyerekként, fekete énekesek mellett, más kultúrából jövünk, más vér folyik az ereinkben, és ebből kell dolgoznunk. Nem lehet itthon senki Beyoncé, sem Whitney Houston. Én nem is szeretnék valamelyik nagy sztárra hasonlítani. Azért szeressenek, ami én vagyok, amit én tudok…
   (fotók: Förhécz Teréz, TV2 - The Voice)

Share this post :
 
Support : Creating Website | Johny Template | Mas Template
Copyright © 2011. KultúrZsiráf - All Rights Reserved
Template Created by Creating Website Published by Mas Template
Proudly powered by Blogger