A dánokra egy szavunk nem lehet, olyan óriási költségvetésű, minden téren profin összerakott showt toltak elénk, ami messze meghaladná a legtöbb ország képességeit. "Join Us!" - vagyis "Csatlakozz közénk!" volt az idei verseny szlogenje, s ehhez már a megnyitón hűek voltak. A tavalyi győztes dalhoz Európa legkülönbözőbb városaiban élő fiatalok álltak össze virtuális kórussá, hogy webkamerájuk előtt ülve együtt énekeljenek a dán énekesnővel, később pedig közülük többen a színpadon, teljes valójukban is megjelentek. A második estén tánctudását mutatta be sok-sok fiatal (s kevésbé fiatal), hogy végül egyetlen óriási nemzetközi táncparketté varázsolják a színpadot. Erről kellene szólnia ennek a műsornak! Mind együtt vagyunk, örülünk, szórakozunk, és szórakoztatunk. 51 ország előadói együtt, egymás mellett énekeltek, táncoltak, és néhány percre elfelejtették, hogy talán pont egy olyan énekes mellett állnak, akinek hazájával az ő országuk nincs túl jóban...
Hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy ez a DALOK versenye, nem az előadóké, s még kevésbé az országoké! Természetesen sokat dob egy- egy szerzeményen, hogy ki és hogyan adja azt elő, de nem ennek kellene lenni az elsődlegesnek. A végső szavazásnál pedig úgyis tudjuk, hogy a szomszédos országok egymásra voksolnak, s a leggyengébb dal is kaphat 12 pontot csak azért, mert nem illik megsérteni a szomszédot...
Minden egyes dal elképesztően látványos produkcióként jelent meg a színpadon, ebben pedig hosszú hónapok kemény melója van! Hogy minden kamera a helyén legyen, hogy a kivetítőn látható díszlet összhangban legyen az előadóval, a dal mondanivalójával. Hogy technikailag is minden stimmeljen, hiszen 51 ország élőben nyomja a műsort, és a végén mindenhonnan be is jelentkeznek, hogy elmondják a voksokat. Nem volt baki, csúszás, ciki pillanatok. Le a kalappal Dánia előtt!
És a lényeg: kaptunk 51 friss dalt. Ilyet is- olyat is. Paródiába hajló tingli-tanglit, nagyívű popslágert nagyzenekari kísérettel, és letisztult, autentikus nótát. Idén valamiért távol maradtak a népzenei motívumok (talán azért, mert ilyen stílusú dal évek óta nem nyert...). Jöttek viszont szexi diszkómacák, színes zakós punkok, csöcskirakó copfos szőkék, és szakállas transzvesztita.
Igen. Conchita Wurst! Egy életre megjegyeztük ezt a nevet. Az osztrákok gondoltak ugyanis egy merészet, mindent feltettek egy lapra, és kiküldték a versenyre a 25 éves Conchitát, aki fiú létére imádja a női rucikat, a tűsarkút, és a rúzst. Mindehhez szakálla is van... Na, és? Azt senki sem mondhatja rá, hogy nem tud énekelni, és azt sem, hogy nem egyedi a külseje. Láttunk már ilyet? Nem! Voltak már transzszexuálisak, és transzvesztiták az Eurovíziós Dalverseny színpadán, többnyire jól is szerepeltek, de valljuk be, Conchita sem zavart volna ekkora vizet, ha nem fest magára fekete szakállat. És mindenkit megelőzve, magasan a legtöbb pontszámot bezsebelve nyert!
Az interneten a műsor után két táborra szakadt a rajongók csoportja: az egyik fél ujjongva ünnepelte az osztrák előadót, a másik tábor viszont a sárga földig alázta, válogatás nélkül okádta a jelzőket "a szakállas nőre". Kérdem én: mennyivel gusztusosabb mondjuk Lady Gaga megjelenése? Elfogadhatóbb, hogy egy nő húscafatokból készíttet magára ruhát, vagy hogy a videóiban a jó ízlés minden határán túllép? Gagát milliók imádják, pedig valljuk be, bármelyik slágere erősen távol marad színvonalban Conchita győztes dalától! Vajon Madonna még mindig királynő lehetne, ha nem provokálná a közönséget? Vajon Miley Cyrusnak sikerülne sok millió lemezt eladnia, ha nem gusztustalankodna a színpadon?
Ugye? Conchita Wurst, és az ő menedzsmentje pontosan tudja, hogy mi kell a mai, ingerküszöböket átlépő popzenei világban. A PROVOKÁCIÓ! Ráadásul ő senkit sem bánt, kiáll a színpadra, megrebegteti a műszempilláit a szakálla fölött, és énekel. Jól énekel! Egy jó dalt! Hollywoodi producerek nagyjai például sírva könyörögnének egy ilyen filmbetétdalért.
Majd megszokjuk Conchitát is, úgy, ahogy Gagát, meg Miley-t, az pedig csak rajta múlik, hogy mire kamatoztatja ezt a hirtelen jött ismertséget.
Az idei döntő másik érdekességét az oroszok okozták. Ilyen óriási füttykoncert nem fogadott még Eurovízión előadót, mint ezt a két kislányt. Tény, hogy vacak volt a dal is, az ikrek is gyengén énekeltek, de könyörgöm, két gyerekről van szó! Ja, a politika! Jó érzésű ember most zsigerből gyűlöli az oroszokat, vagyis az ottani politikai helyzetet, a háborúskodást, és a Putin nevű embert. De ez a két kislány tehet erről? Tény, talán el kellett volna gondolkodniuk az oroszoknak, hogy idén küldjenek-e dalt a versenyre. Nem kellett volna. Ráadásul két 17 éves gyereket kitolni 11.000 őrjöngő ember elé, hogy tépjék csak szét őket? Ez tényleg nem volt szép...
Jó, azért mi, magyarok is élen járunk a csúnyaságban! Mikor kiderült, hogy Kállay-Saunders András megy Koppenhágába, itt is ment a fröcsögés bőven: -Miért egy félig amerikai? -Miért egy színes bőrű? -Miért egy olyan, aki akcentussal beszéli a magyart? -Miért pont az, aki verekedésbe keveredett?
Emberek! Ez egy dalverseny! András dala kifejezetten jó volt, jól is adta elő, s láthattuk, hogy Európa mennyire szerette: egészen az ötödik helyig jutott! Ez nagyon szép teljesítmény! Andrásék évek óta keményen dolgoznak a sikerért, s ez mostanra beérett. Gratuláljunk neki, és talán becsüljük meg, hogy vannak ilyen előadóink.
Szintén a vérlázító kategóriába tartozik a tavalyi magyar versenyző, ByeAlex megnyilvánulása az interneten. A Kedvesem című dal előadója gusztustalanul fröcsögve jellemezte az osztrák előadót, csak pont a legfontosabbat felejtette el hirtelen felindulásában: Ő szintén azért került tavaly a döntőbe, s a fináléban egész szép helyre, mert más volt, mint a többi előadó. Komolyan elhisszük, hogy a bugyután egyszerű, más nemzet számára érthetetlen szöveggel eldünnyögött nóta nyerte el a voksolók tetszését? Ugyan... Nem volt még ilyen. Pofátlanul lazán ácsorgott a mikrofon előtt az ő kis manó külsejével, cuki animáció villogott mögötte a kivetítőn, és ettől szimpatikus lett. Ma már kevésbé lenne az bárki számára, hiszen látjuk a megszólalásaiból, hogy erősen nagyképűvé vált. Máris elfelejtette volna, hogy ő ugyanannak a műsornak köszönheti népszerűségét, ami most Conchitát tette sztárrá? (valószínűleg jóval nagyobb sztárrá!)
-Jaj, miért nem András nyert? Hmmm... Belegondoltunk abba, hogy vajon nálunk hogy nézne ki a döntő? Hol, és miből rendeznénk meg ezt a versenyt? Hol, és milyen körülmények között szállásolnánk el a hozzánk érkező több tízezer rajongót? Hogyan közvetítenénk a versenyt, amikor egy lottóshow élő közvetítése is tud nekünk problémát okozni?
Jövőre tehát Ausztriában vonul fel Európa, hogy együtt daloljanak, mi pedig ugyanígy drukkolunk majd a tévék előtt a magyar előadónak. Próbáljunk meg örülni annak, ha néhány percre együtt lélegezhetünk sok ezer emberrel, és ne a gyűlöletről szóljon ez a rendezvény!
