Polónyi Gyöngyi 1942. április 13-én született Budapesten. A
színművészetin az 1964-ben végzett, és szinte azonnal sztár lett az Esős
vasárnap című filmnek köszönhetően. Negyedikes gimnazistaként filmfőszerepet kapott,
pályája elején sokat foglalkoztatta a film és a televízió. Szerepelt a Fűre
lépni szabad, A kőszívű ember
fiai, valamint a Napló szerelmeimnek című filmben is.
A színésznő a diplomázása után egy évadra a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött, 1965-tól a Thália Színház tagja volt. Már főiskolásként több szerepet játszott a Thália Színházban, néhány év alatt főszerepek sorát alakította, játszott erős tartású drámai nőalakokat, később inkább kisebb karakterszerepekben volt látható.
Szerepei között megtalálható Reich Kató (Fejes Endre: Rozsdatemető), Irina (Csehov: Három nővér), Tóth Flóra (Bródy Sándor: A tanítónő), Maria (Hemingway: Akiért a harang szól), Melinda (Katona József: Bánk bán), Fehérvállú (Szép asszonyok egy gazdag házban), Anna (Wojtyla: Az aranyműves boltja). Polónyi Gyöngyi utoljára a Thália Színházban játszott, amelynek csaknem három évtizedig a tagja volt.
A színésznő a diplomázása után egy évadra a Pécsi Nemzeti Színházhoz szerződött, 1965-tól a Thália Színház tagja volt. Már főiskolásként több szerepet játszott a Thália Színházban, néhány év alatt főszerepek sorát alakította, játszott erős tartású drámai nőalakokat, később inkább kisebb karakterszerepekben volt látható.
Szerepei között megtalálható Reich Kató (Fejes Endre: Rozsdatemető), Irina (Csehov: Három nővér), Tóth Flóra (Bródy Sándor: A tanítónő), Maria (Hemingway: Akiért a harang szól), Melinda (Katona József: Bánk bán), Fehérvállú (Szép asszonyok egy gazdag házban), Anna (Wojtyla: Az aranyműves boltja). Polónyi Gyöngyi utoljára a Thália Színházban játszott, amelynek csaknem három évtizedig a tagja volt.
Polónyi Gyöngyi mintegy két évtizede eltűnt a magyar színpadokról és másfajta
szolgálatnak szentelte életét: az egyik pesti kórházban végzett
jószolgálatot beteg, idős, elhagyott emberek mellett.
