.......SZÍNHÁZ, ZENE, IRODALOM, MOZI ...

.....minden egy helyen .....
Home » , , » Lópici Gáspártól a piócás emberig

Lópici Gáspártól a piócás emberig

Written By Tamas on 2013. december 7. | 15:30

Szilágyi István -mindenki Pityi bácsija- számtalan remek filmben szerepelt, és szórakoztatta a közönséget fanyar humorával. A 76 esztendős színész még mindig örömmel dolgozna, ha felkérnék egy jó szerepre...


- Ha jól tudom, a családjában nem volt színész, de a nagypapa nagyon erősen terelgette a szakma felé.
- Tizenkét éves lehettem, amikor ezzel előálltam. Az apai nagyapám szeme felcsillant, és azt mondta: „legyél komédiás!”. A nagyanyám ellenezte, de igazából nem volt élménye velem kapcsolatban ilyen téren. Pár évvel idősebb barátaim előadtak egy részletet a Ludas Matyiból, és nekem az fantasztikusan tetszett. Tőlük hallottam először arról, vannak emberek, akiknek ez az életük. Ők akkor már jártak színházban. Gyomán nőttem fel, iskolában már játszottam amatőr darabokban, de aztán már tudatosan is készültem erre a pályára. Géplakatosnak tanultam, de már ott is tagja voltam egy színjátszó körnek.
- Egyenes út vezetett a főiskolára?
- Négyszer jelentkeztem, de csak negyedszerre jutottam el a felvételire. Először túl fiatalnak találtak, aztán késve küldtem el a kérvényt, harmadik évben pedig egy nappal a felvételi után kaptam meg az értesítést. Negyedszerre bejutottam, akkor viszont kétszer is vissza kellett mennem, mert én a drámai énemet erőltettem, a vizsgáztatók viszont a komikus oldalamra voltak kíváncsiak.
- Ahogy hallottam az első év sem volt zökkenőmentes…
- Annyira, hogy ott is akartam hagyni az egészet. Nem tudtam beilleszkedni, talán azért, mert főként pestiekkel jártam egy osztályba, és vidékiként nem akartak befogadni. Más volt a mentalitásunk. Nem tudtam felvállalni, hogy feladom a főiskolát, arra készültem, hogy majd elrontom a vizsgát. Végül pont az osztálytársaim akadályozták ezt meg, és a következő évtől már nem is volt annyi problémám.
- Akkoriban lett önből Pityi is?
- Básti Lajos beszédtanárunk volt a főiskolán. Amikor egy nagyon vidám óráján felelésre szólított, rám nézett és nevetve megkérdezte: "Na, mit tudsz, Pityi?"Ez aztán a Sztankay Pista fülében megragadt, ő kezdte a Pityizést. Nekem eleinte visszatetszést keltett, a piti, pitiáner szavak jutottak róla eszembe. Aztán azt vettem észre, hogy az egész főiskola, később pedig már az egész szakma így hív.
- Az iskola után aztán újra vidékre került…
- Főiskola után Egerbe szerződtem. A Tartuffe-ben játszottam ott először a Lojális urat. Öt évet töltöttem ott, és nagyon szép szerepeket kaptam. Emlékszem, egyszer két szabadnapom volt egymás után, és a szívem felhúzott Budapestre egy lányhoz. Akkoriban sokat utazott a társulat tájelőadásokra. Szóltak, hogy korábban indulunk majd, de valahogy elfelejtettem. Visszavonatoztam Egerbe, gondoltam, hogy van még időm odaérni a színházhoz. Ott szembesültem a ténnyel, hogy a többiek már elindultak Kiskörére. Fogalmam sem volt, hogy merre van a város, úgy kellett kérdezősködnöm. Egy tejeskocsi felvett, ők elvittek Hevesig, onnan megint stoppolnom kellett. Egészen kalandos körülmények között jutottam el egy állami gazdaságig. Hét kilométert futottam, aztán egy nőt megállítottam, aki biciklit hajtott. Rábeszéltem, hogy üljön át a vázra, én majd tekerek. Summa summarum, végül elkeveredtünk Kisköréig, megtaláltam a kultúrházat, berohantam, és már Orgon monológját hallottam, ami után be kellett lépnem a színpadra. Később is volt egy hasonló sztorim, amikor már Győrbe utaztam volna egy előadásra, de rossz vonatra szálltam, és Miskolcon kötöttem ki. Akkor hasonló bonyodalmak után estem be a színpadra.
- Ugorjunk Egerből Budapestre!
- Egerből én Párizsba ugrottam. Nyaranta vagy forgattam, vagy pénzem nem volt, de sosem jutottam ki Franciaországba. Annyira foglalkoztatott ez a gondolat, hogy nem hagyott nyugodni. 1967- ben aztán találkoztam valakivel, aki a Belügyminisztériumban dolgozott. Elbeszélgettünk, és beadtam a kérelmet. Akkoriban szinte senki sem utazhatott nyugatra. Tanulni akartam a nyelvet, és látni akartam a vasfüggönyön túli világot. Máig sem értem miért, de kiengedtek. Nem voltam tagja egyetlen szakszervezetnek sem, mégis elhagyhattam az országot. Egész úton azon járt az eszem, hogy majd jön valaki, aki közli velem, hogy mégis vissza kell jönnöm. Végül megérkeztem Párizsba, Rabimovszky Mártánál kezdtem dolgozni, aki akkor már kint élt. Egy könyvtárat kellett neki építenem. Eredetileg mással akarta összeállítatni deszkákból, de nekem adta ezt a feladatot. Olyan jól sikerült, hogy magam is csodálkoztam rajta. Ilyesmi munkáim voltak, szerelőműhelyben is dolgoztam, de közben jártam egy nyelviskolába is. Több mint egy évig maradtam Párizsban. Mikor hazajöttem, még mindig Lendvai Ferenc volt a színház direktora. Évad közben voltunk, ő pedig megmondta, hogy státuszt nem tud adni, maximum segédszínésznek vesz vissza. Abból nem kértem. Miután volt némi filmes múltam, ezért mertem vállalni, hogy Pesten maradjak. Akkor indult a Bors című TV-sorozat. Eredetileg csak epizódra hívtak, de annyira megszerették a figurámat, hogy az egyik központi szereplője lett a történetnek.
- Ha már a tévéfilmeknél tartunk, önnel kapcsolatban elkerülhetetlen a Keménykalap és krumpliorr említése, melyben Lópici Gáspárként talán a legemlékezetesebb alakítását nyújtotta.
- Az biztos. Én is szerettem abban a filmben dolgozni. Igazából nagyon kevés forgatás hagyott bennem rossz emlékeket. Talán csak az Egy óra múlva itt vagyok volt ilyen. A stábon belül valami nézeteltérés lehetett. Emlékszem, az utolsó napon Halásztelken forgattunk, a történet szerint a Duna túloldalán már lőttek a németek, de a kamera túloldalán is legalább ugyanolyan puskaporos volt a hangulat. Ki tudja, mi lett volna, ha még tart a forgatás pár napig… A fúrásokból én általában kimaradtam. Egyrészt úgy gondolom, hogy ha valakit fúrnak, annak van valami oka. Ha éppen engem fúrtak, arra is immunis voltam.
- A forgatások mellett pedig közben Budapesten is megtalálták a rendezők.
- Játszottam az Irodalmi Színpadon, és két évig a Vidám Színpadon is, de valahogy az a fajta játék távolabb állt tőlem. Komolyabban gondoltam a színházat, meg a pályát.
- Az utóbbi évtizedben pedig Győrben láthatja a közönség.
- Tizenöt éve dolgozom ott. Nagyon szeretem a várost is, és jó szerepeket is kaptam, és nagyon remélem, hogy készül még olyan film is, amiben kaphatok szerepet.

Díjai:
2002 Aase-díj
2003 Gobbi Hilda-díj
2009 A 40. Magyar Filmszemle Életmű-díja
2010 Kisfaludy- díj
Legfontosabb filmszerepei:
Anyám könnyű álmor ígér, Indul a bakterház, Keménykalap és krumpliorr, 
Talpuk alatt fütyül a szél, Autó, Azonosítás, Bors, Véletlenül szándékos

fotók: Gazdag Éva, port.hu 


Share this post :
 
Support : Creating Website | Johny Template | Mas Template
Copyright © 2011. KultúrZsiráf - All Rights Reserved
Template Created by Creating Website Published by Mas Template
Proudly powered by Blogger