Izgalmas
évet zár az Arany Nimfa-díjas Ónodi Eszter, aki hosszú idő után egy nagyon koncentrált
forgatási időszakon van túl: a Houdini című amerikai produkcióban Adrien Brody partnereként,
a Swingben többek közt Törőcsik Mari mellett, Fekete Ibolya Anyám és más
futóbolondok a családból című alkotásában pedig Básti Julival kápráztatja el a
nézőket. Ugyanakkor a színházrajongóknak sem kell sokáig nélkülözniük, december
15-én ugyanis a Jadviga párnájában láthatja újra a közönség.
- Egy
nagyon koncentrált forgatási időszak után öröm a közönség számára minden
alkalom, amikor színpadon láthatja: nemsokára például Závada Pál nagysikerű
regényének színpadra vitt változatában, a Jadviga párnájában. Mennyire
élvezhető az előadás annak, aki nem olvasta a művet?
- Az idei évem valóban a film jegyében telt, aminek
nagyon örülök, így viszont kevesebbet tudtam színpadon lenni. Ám decembertől
ismét játszom a Jadviga párnájában: nagyon nehéz egy három síkon mozgó regényt
betűhíven és minden aspektusából lekövetni egy színdarabban, majdhogynem
lehetetlen, úgyhogy szerintem nem is a regényt kell számon kérni, hanem egy
különálló előadást, amely a maga módján hat. A Hargitai Iván által rendezett
produkciónak nagyon erős sodrása van, a történetben megjelenő szerelmi
háromszög önmagában is nagyon izgalmas, de ha ez nem lenne elég, a többek közt
Szokolay Dongó Balázs által szolgáltatott zene – mely a görög tragédiák kórusát
idézi –, a Ladányi Andrea által megkoreografált mozgás a színészi játékkal
együtt remélem, különleges élményt ígér. Úgy gondolom, hogy elgondolkodtató
darabot sikerült létrehozni, melyben számítunk a nézők szellemi
közreműködésére.
- A
darab úgyszólván hazatér decemberben, hiszen az elmúlt fél évben csupán a
vidéki közönség élvezhette…
- Igen,
és ezek között voltak szabadtéri előadások is Pécsett és Balatonföldváron,
melyekkel kapcsolatban voltak félelmeink a kollégákkal, a Jadviga párnája
ugyanis egy intim térbe tervezett, nem kimondottan nyári, szórakoztató
szabadtéri előadás, melyet egy hűsítő fröccs mellett szúnyogdongásban néz meg
az ember. A nyári játszóhelyekről tudni kell, hogy akár 800-900 főt is képesek
befogadni, így tartottunk tőle, hogy mennyire tudja az embereket majd
beszippantani a történet. Azt kell, hogy mondjam, kellemes csalódás ért, hiszen
mindkét előadás csodálatos volt, annak ellenére, hogy alapvetően nem szeretek
szabadtéren játszani, mert azt gondolom, ilyenkor szétfolynak az energiák.
Pécsett a Káptalan utcai szabadtéri színpadnak nagyon meredek a nézőtere, előadás
előtt néhányan fel is mentünk a legutolsó sorába, és a többieket, akik a
színpadon maradtak, olyan piciben láttuk, mintha hangyák lennének. Tartottunk
tőle, hogy mennyire sikerül átemelődnie így a színpadon zajló dolgoknak, de úgy
érzem megnyertük a csatát.
- Nem ez volt az egyetlen győztes küzdelem,
hiszen júniusban megkapta az Arany Nimfa-díjat, nyár végétől pedig egymást
érték a jobbnál jobb filmes munkák.
- Mindenféle
mellébeszélés nélkül mondom, hogy az Aglajával kapcsolatos díjeső, legfőképpen
a Nimfa-díj teljes váratlansággal zúdult ránk. A filmnek köszönhetem azt is,
hogy szerepet kaptam a Houdini című amerikai mini tévésorozatban, ahol az
Adrien Brody által játszott Houdini édesanyját alakítom. A casting director
ugyanis kiajánlotta az Aglaját, melynek megtekintését követően hívott személyes
találkozóra a Houdini rendezője. Érdekes az élet, hiszen 3-4 évvel ezelőtt
éppen a Nagycirkuszban vettük fel az Aglajának azt a jelenetét, melyben a
manézs felett lebegtem, most pedig egy egészen más történetben és körítésben,
de visszatértem a cirkuszba. Sőt a Houdini stábjából többen részt vettek az
Aglaja elkészítésében is, így még közös nosztalgiára is volt lehetőség. Például
most azzal az elefánttal forgattam, akit 3-4 évvel ezelőtt Balatonlellén láttam
egy előadásban, amikor még az Aglajára való felkészülés során megnéztem egy
cirkuszi előadást, amely az országban egyedüliként elefántszámot is bemutat.
Úgy látszik tehát, hogy néha a dolgok összeérnek, az életnek körforgása, ritmusa
van, mely olykor visszavezet bizonyos emberekhez, eseményekhez.
- Nem hiányzott közben a színház?
- Igazából
az elmúlt évek kihagyása után volt mit bepótolni a filmezést illetően. Most
végre annyit forgathattam, hogy nem is volt időm a színházra gondolni, nem
jutott rá alkalom, hogy érezzem a hiányát. Nagyon kevés előadásban szerepeltem
ősszel, nem is voltam benne a Katona első pár bemutatójában. Furcsa érzésként
éltem meg, hogy amikor egy-két előadás erejéig visszatértem a színpadra,
zavarban voltam, a hangom sem volt a helyén. Elszoktam ugyanis az erőteljesebb
tónusoktól, mindent „szoba hangon” próbáltam megoldani, mint a
filmforgatásokon, így kellett hozzá kis idő, hogy átálljak. Decemberben viszont
már elkezdjük próbálni Ascher Tamással a Katona új darabját, a Fényevőket, melynek
alapját Gorkij A nap fiai című 1905-ben írt műve adja. Már nagyon várom ezt a
munkát, szeretek Ascherrel dolgozni, addig viszont minden szabad percben azon
vagyok, hogy összerántsam a családot.
- Ez hogyan sikerül a rengeteg teendője
mellett? Ha jól tudom, szeptembertől a gyermeke iskolás lett, így a szülői
értekezletek is bekerültek a határidőnaplójába.
- Az
elmúlt pár hét nagyon feszített volt, az egyik hétfőn még Bulgáriában ébredtem,
négy napra rá pedig már Lengyelországban tértem nyugovóra, a kisfiunkat viszont
előre felkészítettük erre, mindent megbeszéltünk vele, így nem volt semmi gond.
Nagyon komoly hátteret biztosít a családom, igyekszünk kitalálni, megszervezni mindent. A párommal
(Keszég László színész-rendező)
már korábban megbeszéltük, hogy a szeptemberi iskolakezdésre nem vállal munkát.
Azt tudtam, hogy a Swing forgatása át fog nyúlni szeptemberbe, így már a
szerződésembe beleírattam, hogy szeptember 2-án nem forgatok, mert ott kell
lennem az évnyitón. Ugyanakkor hiába a tudatosság, ha váratlan események
fűszerezik a dolgokat: szeptemberben két filmes főszerepet is kaptam a
Houdinivel és Fekete Ibolya Anyám és más futóbolondok a családból című
alkotásával – ezek a munkák meglepetésszerűen, szinte két hét leforgása alatt
találtak meg. Ez most termékeny periódus, hiszen abba a korosztályba kerültem,
amikor 20 és 60 évest egyaránt eljátszhatom – ez a Houdiniben és Fekete Ibolya
alkotásában is így van –, jó genetikai adottságok ide vagy oda, pár év múlva
már nem így lesz.
- Persze,
hogy váratlanul ért, hiszen az Aglaja sikere jórészt csak külföldön volt
érezhető, itthon nagyon kevesen látták a mozikban. A DVD-ről úgy hallottam,
elfogyott, most folyik az újragyártás, azonban azt is csak a monte-carlói díjátadó
után kezdték keresni. Tőlem is sokan kérdezték, hogy hol és mikor mutatják be a
filmet, mondtam, hogy már le is került a műsorról. Úgy tűnik, nagyon titkos mű
ez az Aglaja – legalábbis Magyarországon (nevet). Az pedig, hogy ennek a műnek milyen
hatása van az életemre, más történet: persze az Aglajának köszönhető, hogy a
Houdini rendezője is engem választott, de hogy ezen kívül lesz-e az életemben
más hozadéka az Aglajának, azt nem tudom, hiszen olyan kiszámíthatatlan ez a
színészi szakma. De ha „csak” ennyi, én azt hiszem, akkor sem lesz okom
panaszra.
(Forrás: Orlai produkciós Iroda, Filákovity Radojka)
