Parkoló a mozikban!

A pesti bérházak rengetegében, egy üres foghíjtelken áll a Parkoló. A Parkoló ura Légiós, aki egy sajátos kis birodalmat hozott létre a tűzfalak tövében. 

Légiós (Lengyel Ferenc) télen-nyáron itt él a lakókocsijában, és csak egyetlen cél vezérli: nem akarja, hogy a külvilág káosza betörjön az általa kialakított nyugalom szigetére. Az egyetlen helyre, ahol otthon érzi magát.
Egy nap azonban olyan vendég érkezik, akinek feltűnése alapjaiban változtatja meg Légiós és a hely addig megszokott életét. Imre, a gazdag üzletember (Szervét Tibor) 1968-as Ford Mustangjának keres biztonságos parkolóhelyet. Ekkor egy fordulatos, meglepetésekkel teli párbaj veszi kezdetét, melynek során egyre rafináltabb és durvább eszközökkel küzd a belváros két magányos harcosa a hullámpalával fedett parkolóhelyért. Hamarosan kiderül, hogy küzdelmük igazi tétje nem is a tetővel fedett parkolóhely, hanem sokkal inkább két világnézet élet-halál párbaját látjuk. Két magányos, mindenre elszánt ember küzdelmét, akiknek szembe kell nézniük élethazugságaikkal, múltjuk fájdalmas sebeivel.

Január 22-től látható a mozikban a két mindenre elszánt férfiember párbaja, melyhez olyan színészek asszisztálnak még, mint Pokorny Lia, Somody Kálmán, vagy Rajkai Zoltán. Rendező: Miklauzic Bence

Básti Juilival a felelősségről

Elkezdődtek a Centrál Színházban David Lindsey-Abaire: Jó emberek című darabjának próbái. A szereplők: Básti Juli, Szervét Tibor, Parti Nóra, Pokorny Lia, Rada Bálint és Szabó Éva. A rendező: Puskás Tamás.

A premier november 28-án lesz. 

Básti Juli így vallott a szerepéről:

- Elolvastad a darabot, és mire mondtál igent?  

- Én még ilyen jól megírt párbeszédeket alig olvastam. Sűrű és erős mondatok és félmondatok váltják egymást. Néha olyanok, mint az ostorcsapás, máskor, mint egy hullámvasút. Páratlanul feszes dialógok, engem lenyűgöztek.

- Az előadást látod? Már nem is magadat Margie-ként?
- Hallom, sőt látom is őt, bár még nem tudok minden szálat, még nem jártam a nő végére. Már ott van bennem, de még szörnyű hosszú és nehéz az út, amíg ki is tudom majd fejezni. Még nem látom, hogyan fogom jól megcsinálni.

- Mit tudsz róla, most, ki ez a nő a te fejedben?
- Mint minden jó darabban, a legnagyobb baj kellős közepébe csöppenünk. Margie-nak az utolsó cérnaszálon függ az élete. Kirúgják a munkahelyéről, és ha nem kap hamarosan másik munkát, meghal, utcára kerül, ugyanis a felnőtt, fogyatékos lányával együtt. De ez a nő elképesztően erős. Rosszabbnál rosszabb munkahelyeken tolta végig az életét a legrémesebb körülmények között, de megőrizte a humorát, bátor és irigylésre méltóan gyorsan jár az agya, isteni dumája van. Minden rendben volna vele, csak túl mélyről indult ahhoz, hogy kikecmeregjen a szarból, ahová született.

- Tehet róla?
- Mondom, szerintem nem. Talán ez az egésznek a lényege, ezt kellene megértenünk: hogy igenis vannak, akiknek nincs lehetőségük kitörni. Pusztán a saját erejükből, nem tudnak változtatni a sorsukon. Ez igaz abban az országban is, ahol a darab íródott, itt is, ahol most játsszuk, és minden országban, ahol kilátástalan helyzetbe kerülhetnek emberek, és mások segítségére szorulnak. Azzal kell szembenéznünk, ha nem segítünk, ha nem nyújtunk kezet, ami kihúzza őket a mélyből, akkor nem lesz semmi. Ha nem működik szociális háló, ha nem érezzük át a személyes felelősségünket, akkor mindig lesznek emberek, akik számára nincs kiút.

- Azt gondolod, a pénzen múlik? 

- A pénzen akkor múlik, ha nincsen.

- Ha Margie-nak lett volna akkor, máshol tartana?
- Ha az anyja nem dobozgyári munkás, ha nem dolgozza magát halálra, ha jutott volna minimális figyelme a lányára, akkor Margie nem azt szokja meg, hogy ő nem érdekes, és nem számít. Nekem ez a legfontosabb. Magyarországon annyi gazdag és tehetős ember van, miért ne tudnánk segíteni? Miért ne adhatnának minden hónapban valamennyit azoknak, akik teljesen lecsúsztak és kilátástalan az életük? 

- Ez egy optimista darab? 

- Az egyik pillanatban ilyen, a másikban olyan, pont, mint az életünk.

- A rendelkezésedre álló információk alapján, követ el Margie hibát?

- Igen. Abból a helyzetből ahová született sem álom, sem varázslat nem ment ki senkit. Csak a kétségbeesett munka, az önzés, és igen, baromi nagy adag szerencse: szülők, lehetőségek, kapcsolatok. Margie-nak ez nem adatott meg és, ha ő egyedül képtelen volt a győzelemre, jöjjenek azok, akikben még van felelősség és együttérzés a segítségnyújtáshoz.

(forrás: Centál Színház)

Szegedi Erika és Szervét Tibor ünnepe

A mai napon ünnepli születésnapját két nagyszerű színművészünk, Szegedi Erika és Szervét Tibor.

Szegedi Erika 1942 március 1-én született. A Színház- és Filmművészeti Egyetem elvégzése után, 1964-ben egy évadra a kecskeméti Katona József Színházhoz szerződött. 1965 óta a Vígszínház tagja. Mintegy húsz filmben és tévéjátékban nyújtott kiemelkedő alakítást. 1972-ben Varsányi Irén-emlékgyűrűt, 1973-ban Jászai Mari-díjat, 1980-ban Ajtay Andor-emlékdíjat, 1986-ban pedig Érdemes Művész kitüntetést kapott. Legismertebb filmjei: Szindbád, Holnap lesz fácán, A néma levente, Tüske a köröm alatt, Az utolsó előtti ember. Jelenleg a Mindent anyámról, a Monokli, és az Egy csók és más semmi című darabokban látható. 

1958 március 1-én született Szervét Tibor. A budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán doktorált 1982-ben. 1984-ben felvételt nyert a Színművészeti Főiskola színész szakára, ahol mesterei Kerényi Imre, Huszti Péter és Ruszt József voltak. 1988-ban a Szegedi Nemzeti Színházhoz szerződött, majd 1989-ben egyik alapító tagja volt a Ruszt József vezette Független Színpadnak. 1991-1994 között a Miskolci Nemzeti Színház vezető művészévé vált a sikeres jellemszerepek alakítása során. 1994-ben négy színház hívta Budapestre, végül a Cyrano előadással együtt szerződtette át a Vígszínház, amelynek három évig volt tagja. 1997 óta a Radnóti Színház színésze, számos művészeti- és közönségdíj kitüntetettje. Legismertebb filmjei: Valami Amerika, Masfeld, Apacsok, Magyar vándor. Jelenleg a következő előadásokban játszik: Bolha a fülbe, Furcsa pár, Naftalin, Protokoll, Pygmalion, Romantikus komédia.