Básti Juilival a felelősségről

Elkezdődtek a Centrál Színházban David Lindsey-Abaire: Jó emberek című darabjának próbái. A szereplők: Básti Juli, Szervét Tibor, Parti Nóra, Pokorny Lia, Rada Bálint és Szabó Éva. A rendező: Puskás Tamás.

A premier november 28-án lesz. 

Básti Juli így vallott a szerepéről:

- Elolvastad a darabot, és mire mondtál igent?  

- Én még ilyen jól megírt párbeszédeket alig olvastam. Sűrű és erős mondatok és félmondatok váltják egymást. Néha olyanok, mint az ostorcsapás, máskor, mint egy hullámvasút. Páratlanul feszes dialógok, engem lenyűgöztek.

- Az előadást látod? Már nem is magadat Margie-ként?
- Hallom, sőt látom is őt, bár még nem tudok minden szálat, még nem jártam a nő végére. Már ott van bennem, de még szörnyű hosszú és nehéz az út, amíg ki is tudom majd fejezni. Még nem látom, hogyan fogom jól megcsinálni.

- Mit tudsz róla, most, ki ez a nő a te fejedben?
- Mint minden jó darabban, a legnagyobb baj kellős közepébe csöppenünk. Margie-nak az utolsó cérnaszálon függ az élete. Kirúgják a munkahelyéről, és ha nem kap hamarosan másik munkát, meghal, utcára kerül, ugyanis a felnőtt, fogyatékos lányával együtt. De ez a nő elképesztően erős. Rosszabbnál rosszabb munkahelyeken tolta végig az életét a legrémesebb körülmények között, de megőrizte a humorát, bátor és irigylésre méltóan gyorsan jár az agya, isteni dumája van. Minden rendben volna vele, csak túl mélyről indult ahhoz, hogy kikecmeregjen a szarból, ahová született.

- Tehet róla?
- Mondom, szerintem nem. Talán ez az egésznek a lényege, ezt kellene megértenünk: hogy igenis vannak, akiknek nincs lehetőségük kitörni. Pusztán a saját erejükből, nem tudnak változtatni a sorsukon. Ez igaz abban az országban is, ahol a darab íródott, itt is, ahol most játsszuk, és minden országban, ahol kilátástalan helyzetbe kerülhetnek emberek, és mások segítségére szorulnak. Azzal kell szembenéznünk, ha nem segítünk, ha nem nyújtunk kezet, ami kihúzza őket a mélyből, akkor nem lesz semmi. Ha nem működik szociális háló, ha nem érezzük át a személyes felelősségünket, akkor mindig lesznek emberek, akik számára nincs kiút.

- Azt gondolod, a pénzen múlik? 

- A pénzen akkor múlik, ha nincsen.

- Ha Margie-nak lett volna akkor, máshol tartana?
- Ha az anyja nem dobozgyári munkás, ha nem dolgozza magát halálra, ha jutott volna minimális figyelme a lányára, akkor Margie nem azt szokja meg, hogy ő nem érdekes, és nem számít. Nekem ez a legfontosabb. Magyarországon annyi gazdag és tehetős ember van, miért ne tudnánk segíteni? Miért ne adhatnának minden hónapban valamennyit azoknak, akik teljesen lecsúsztak és kilátástalan az életük? 

- Ez egy optimista darab? 

- Az egyik pillanatban ilyen, a másikban olyan, pont, mint az életünk.

- A rendelkezésedre álló információk alapján, követ el Margie hibát?

- Igen. Abból a helyzetből ahová született sem álom, sem varázslat nem ment ki senkit. Csak a kétségbeesett munka, az önzés, és igen, baromi nagy adag szerencse: szülők, lehetőségek, kapcsolatok. Margie-nak ez nem adatott meg és, ha ő egyedül képtelen volt a győzelemre, jöjjenek azok, akikben még van felelősség és együttérzés a segítségnyújtáshoz.

(forrás: Centál Színház)