A darab színlapján ez áll : “André
mindig is akkurátus ember volt, aki fejből meg tudta mondani, mennyi a pontos
idő. De most, mintha „egy apró lyuk volna az agyában” – a dolgok nem állnak
össze. A lakása nem a lakása, a lánya nem a lánya, amire holnap számít, azt
állítólag csak álmodta, ami pedig tegnap volt, úgy tűnik, meg sem történt.
Fenyegetve érzi magát, és egyre inkább elveszíti a kapcsolatát a valósággal.
Minden elfelejt. Még azt is, hogy mindent elfelejt.
Anne, a lánya tanácstalan.
Fáradhatatlanul keresi apja számára a megfelelő gondozónőt, de amint
megkönnyebbül, hogy talált valakit, kiderül, André, máris végérvényesen
összeveszett vele. Apja váltig azt hajtogatja, neki nincsen szüksége senkire.
Anne pedig szégyen és bűntudat, tehetetlenség és harag közt vergődve próbálja
megoldani a megoldhatatlant.”
Florian Zeller, a fiatal francia
író mély empátiával ábrázolja az Alzheimer-kórban szenvedő, idős André
küzdelmét a betegséggel. A 2014-ben
Moliére-díjat nyert színdarab nagy bravúrja, hogy a világot a beteg férfi
szemszögéből látjuk, és így együtt élhetjük át vele a teljes talajvesztettség
érzését, ahogyan az idős ember minden erejét megfeszítve önmaga után nyomoz.
Florian Zeller abszurd bohózata szeretettel teli humorral ábrázolja azt a
tragikus folyamatot, ahogyan egy ember alulmarad az elmúlás ellen folytatott harcban,
és eljut a gyermeki öntudatlanság állapotába. A dráma a párizsi ősbemutatót követően Európa számos országában színre
került.
Premier: 2015. február 12., Belvárosi Színház
További előadások: 2015. február 13., 14.
(forrás: Orlai Produkciós Iroda)