Malek Andreánál betelt a pohár

Új utakra tér a népszerű színész- énekesnő, Malek Andrea. Szakmailag is újabb kihívásokra vár, és a magánéletében is fontos döntésekre jutott.

  

- Köztudott rólad, hogy otthonosan mozogsz a konyhában, mégis meglepődve hallottam, hogy mostanság áttértél a húsmentes étrendre. Mi történt?

- Három fontos okom van arra, hogy elhagyjam a húst és a tejtermékeket. Először is: a mai ember túlságosan sok húst fogyaszt, a szervezet elsavasodik, és ez nagyon sok komoly betegségnek táptalaja. Elődeink, akik mai szemmel sokkal rosszabb körülmények között éltek, és jobb híján sokkal több gabonát, hüvelyeseket fogyasztottak, jóval egészségesebbek, teherbíróbbak voltak, mint mi. A második, hogy el sem tudjuk képzelni - persze nem is kötik az orrunkra- , micsoda szenvedésben élnek és halnak azok az állatok, amelyek húsát mi kiválóan ízesítve, jó ízűen elfogyasztjuk. Ez nem egy unatkozó háziasszony legújabb önsanyargatási akciója, hanem egy anyáé, akinél most betelt a pohár, s akinek fontos az, hogy összhangban legyen a család testi-lelki-szellemi egészsége. A húsnemevésnek van egy nagyon erős lelki aspektusa is, köztudott, hogy egészen máshogy látja az életet az, akinek a gyomra nem éppen 30 deka hús emésztésén fáradozik. Sajnos ott tartunk, hogy az az etalon, amit a tévében hallunk, az újságokban olvasunk. Lassan rájöhetnénk, hogy a média nagy része a manipulációról szól.

- Mit szól ehhez a reformhoz a családod?

- A testvérem már jó pár éve vegán koszton él, ő az élő példa! Ezt a munkatempót csak rendszeres mozgással és állatbarát étrenddel lehet bírni. A szüleink már rég hasonlóan gondolkodnak, mint mi, az egészséges táplálkozással és rendszeres úszással, tenisszel sikerült meghosszabbítani életüket. Az én kis családom férfi tagjai egyelőre várakozó állásponton vannak, nem is lehet erőltetni az ilyesmit, de bízom benne, hogy ha hús nélkül nem is, de hála a konyhaművészetemnek sokkal több finom zöldből készült ételt fogyasztanak majd. És igen, szelektíven gyűjtjük a szemetet, környezetbarát mosószerrel mosok, mosogatok, és kevés vízzel. Fluormentes fogkrémet, kőolajmentes sampont használunk, a vizet részesítem előnyben a baba törlőkendővel szemben. Biogabonát, gyümölcsöt, zöldséget eszünk. Gyűjtöm gyógynövényeket, tanulom az ősi titkot, amit nagyanyáink még kívülről fújtak. Közel tíz éve homeopátiával állítjuk helyre az egyensúlyt a szervezetünkben, azóta például nem is szedett egyikünk sem antibiotikumot.

- A változtatások érezhetőek a karriered alakulásán is?

- Igen, sok tekintetben elértem az út végére, új utak kezdődnek. Valahogy dől minden, ami eddig volt. Nem hiszem, hogy azt kellene csinálnom, amit eddig csináltam. Sikeres koncertekkel és albumokkal a hátunk mögött, például most feloszlott a zenekarom is, és érezhetően egyre kevesebb a fizetős fellépés. Ez a radír és ceruza éve. A naptáram úgy fest, mint egy baleseti sebészet, annyi minden maradt el, került más helyre. Az embereknek nincs pénzük kifizetni egy-egy jegy árát. Az énekléssel nagyon sok emberhez kell eljussak, ha nekem ez a sorsom, akkor ezt fogom tenni továbbra is. Manapság borzalmasan nagy szükség van arra, hogy az ember adjon, és ne kérjen érte semmit. Tudom, hogy sok szeretet-koncert lesz, ami nem a pénzről, és nem a csillogásról szól majd. A másik oldalról nézve viszont a lakbért, villanyszámlát nekem is ki kell fizetni valamiből, tehát nem kizárt, hogy más állás után nézek. Most az az érzésem, hogy amit én tudok, ami szerintem fontos, nehezen töri át a média sorompóit, nem jut eléggé el azokhoz, akik szeretnek engem...

- Több helyen olvashattuk, hogy a nagy sikerű Voice című tehetségkutató első szériája után másodszor már nem láthatunk a "mesterek" között...

- Annak ellenére, hogy rengeteg új rajongót szereztem, és ma is megszólítanak az utcán koncertek után a gyerekek, fiatalok, sőt kollégák is, de úgy gondolom, ha újból felkérnének a feladatra, nem folytatnám tovább a "mesterkedést". Az a tény, hogy a gyermekeim és a férjem egy másik országban élnek, nagyon megnehezítette a munkát. Még akkor is, ha munkaadóim ezt figyelembe véve megpróbáltak hozzám igazodni, sokszor úgy éreztem, hogy szétszakadok. Sokat tanultam a tévézésről, lelkes fiatal szakembereket ismertem meg, akik keményen dolgoztak az ügy sikeréért. Amikor elvállaltam az az elv fogott meg, hogy itt olyan embereket keresnek, akiknek valamilyen oknál fogva nem sikerült feljebb jutni.
Tehát nem elégedetlenséget gyártunk, hanem ellenkezőleg. Úgy látom, a mi országunkban is rengeteg a tehetségkutatókból kikerült emberke, és jönnek az újabb évadok, ez a tendencia és az elvárás világszinten, és bár kifejezetten jól éreztem magam abban a piros székben, mégsem találom a helyem ebben a műfajban. Arról nem beszélve, amit a saját bőrömön is tapasztalok, hogy a szakembereknek alig jut munka. Ez a jelenség az egész világon összezavarja az értékrendet, és komoly gondolkodásra kényszeríti a művészeket. Persze ez nem árt, a változás az élet fontos velejárója, és büszke vagyok az összes „tanítványomra“! Azóta is fűtöm, támogatom azokat az embereket, akikben hiszek, és megtiszteltek azzal, hogy engem választottak.

- A te utad merre visz? 

- Hááát, kanyargós ... itt-ott felbukkanok különböző formációkkal. Korpás Éváékkal gyermekdalokat adunk elő, nemrég egy gyönyörű CD is megjelent Az ördöfógfióka és a tündér címmel, a The Broadway Songbook címmel jazzt játszunk a híres Trio Midnight-tal, tanítványokkal lépek fel a patinás Molnár Dixieland koncertjein, éneklem Grizabellát a Macskák-ban, de prózai előadásban is láthat a közönség, A karnevál vége című darabban, mely Popper Péter írásaira épül. Jövő évadtól zenés szerepeket játszom a Stadtheater Baden-ben és tervben van tavasszal egy újabb színdarab, sőt talán egy könyv is, melyhez mellékletként CD-t is csatolunk majd. Kicsit sem unatkozom, de már nem akarok görcsösen egy- egy úton maradni, inkább hagyom, hogy vezessen az élet, és akkor a helyemre kerülök majd, oda, ahol lennem kell.