Császár Angelát egy esős délutánon faggattam, a budai cukrászda
teraszán. A szomorú idő ellenére a színésznő mosolyogva mesélt a
múltról, és a jelenről is. Sikerült megőriznie az optimizmusát akkor is,
amikor nehéz időket kellett megélnie. Hosszú évek óta kitart a színháza mellett, akkor is, ha a direktorok váltják egymást mellette, és akkor is, ha éppen megvonják az állami támogatást...
- Sok vihart átélt már a Magyar Színház falai között, mégis kitart.
- Ugyanazon a lépcsőn járok 1966 óta. Sokszor mondták, hogy bátrabbnak kellett volna lennem, váltanom kellett volna, de nagyon nehezen hagytam volna ott a mestereimet, kollégáimat: Sinkovitsot, Mészáros Ágit, Kálmán Györgyöt, Agárdyt. Soha nem voltam olyan színésznő, aki az asztalra csap, hogy kellene neki egy szerep. Inkább vártam. Így is megtaláltak a feladatok.
- Sosem esett kísértésbe, hogy máshova szerződjön?
- De, kísértésbe estem, amikor nem tudtam kifizetni az albérletemet, annyira nem volt pénzem. Leszerződtem Kaposvárra, amit az akkori igazgatóm Marton Endre nem vett jó néven. Éppen egy tájelőadásra mentünk, és Gobbi Hilda rákérdezett az okokra. Meséltem neki a rossz körülményeimről, mire azt tanácsolta, menjek fel Martonhoz, aki visszavett, de azzal „büntetett”, hogy két évig nem kaptam új feladatott. Viszont Gobbi Hilda segítségével megvehettem első lakásomat. Ekkor váltam Budapesti lakossá.
- Emlékszik, hogy mikor találta meg az első zenés szerep?
- Mindjárt a legelején. Már akkor is Ónody Mártánál tanultam énekelni, a mai napig ő tartja karban a hangomat. A Nemzetiben játszottuk a Szép Helénát, amiben én voltam Vénusz. A mai napig őrzöm a Film, Színház, Muzsika címlapját, amelyen Vénuszként „ragyogok”. Amíg ez a lap élt, mindig tudott a közönség az új színházi bemutatókról, szerették a színészeket, és szerettek róluk hírt adni. Nagyon hiányzik az a fajta odafigyelés a munkánkra. A főiskola után azt gondoltam, hogy szívesen játszanék operettet is, s ha vidéki színházhoz szerződtem volna biztos nem kerül el a műfaj, de végül is a Nemzeti Színház mellett döntöttem, ahol számos rock operában játszhattam. Például 1985 óta éneklem az István, a király Saroltját.
- Ha két zsebébe kellene két darabot választania, mik lennének ezek?
- Nekem minimum három zseb kellene! Elsőként mindenképpen a Budapest- Orfeumot említeném. Boldog békeidők! Két remek partnerrel, fantasztikus zenekarral, millió színnel. Nagyon szerettem a Villámfénynél című Németh László darabot is, amit Kállai Ferenc rendezett a Várszínházban, kár hogy hamar levették a műsorról. Szintén a Refektóriumban ment A kedves hazug, ez lenne a harmadik. De aztán egy hátizsákba még betenném a Sarkadi- féle Elektrát is, Saroltot is, Zíliát is, és a pályám elején játszott Euridikét is.
- 2000-től a Pesti Magyar Színiakadémia tanára. Most is lelkesek a színész tanoncok?
- Most csak kurzust vezetek. Éppen zenés számokat veszünk, sanzonokat, kuplékat, hogy növendékeknek is legyen egy kis jókedvük, hiszen reggeltől éjszakáig be vannak fogva, kemény iskola ez. Próbák, órák, eladások, és vizsgák.
- Kire a legbüszkébb a tanítványai közül?
- Nem büszkeség inkább öröm, ha a növendékeket látom. Nagyváradi Erzsébet , Szatmári Attila, Soltész Bözse, Szabó Máté ma már meghatározó színészei a társulatnak. De szeretettel emlékszem a többiekre is, akik vezető színészek lettek máshol, vagy például a Katolikus Rádióban működnek.
- Rengeteg rádiójátékban szerepelt, szinkronizált, de ez a fajta munka mára szinte teljesen megszűnt. Hiányzik?
- Nagyon. Annak idején azt gondoltam, hogy ha majd nem tudok színpadra állni, akkor a Rádió lesz az otthonom, és onnan megyek nyugdíjba. Ez nem így lett. Készítettem viszont két lemezt, az egyiken megzenésített versek vannak Gyöngyöt perget az idő címmel, a másik pedig a Lélektől lélekig címet viseli, és válogatás magyar költők műveiből.
- A nagy mozifilmek valahogy elkerülték…
- Tévéfilmem volt sok, jó volna viszont látni őket a Filmmúzeum műsorán... Szőny G. Sándorral, Hajdufy Miklóssal és Mihályfi Sándorral sokat dolgoztam. Máriássy Félix Kötelék című filmjében is játszottam, nem volt nagy szerepem benne, de a mostanában megkapott DVD-n látom, hogy a lábam főszerepet játszott, többet szerepelt, mint az arcom…
- Mivel szokott kikapcsolódni, amikor nem kell előadásra készülnie?
- Unokázom! Sokat van nálunk, mert a szülők egyetemre járnak. Öröm, ha velünk van, egyáltalán nem teher. Imádja Jankovics Marcell Magyar Népmeséit, a mesélő Szabó Gyula pedig családtaggá vált, hiszen úgy mesél, hogy már csak ezért is megérdemelte a Nemzet Színésze címet. Ha az unokám alszik, akkor olvasok. Most például egyszerre két könyv is foglalkoztat. Az egyik Fedák Sári emlékiratai, a másik pedig Herczeg Ferenc visszaemlékezései. Majdnem ugyanaz a kor, csak más szemszögből. Majd ha jön a tavasz, többet fogok sétálni, kirándulni, és tornázni is, hogy a testemet is karban tartsam.
