Az ünnepi nyüzsgésből mindenki kiveszi a részét. Jakupcsek Gabriella például ragaszkodik a hagyományokhoz, és bár változtatna már dolgokon, a gyermekei miatt évről évre mindig ugyanúgy szervezi meg az ünnepet.
- Mennyire fontos számodra a karácsony?
- A legnagyobb ünnepként tartom számon, és ez már gyermekkorom óta így van. Emlékszem, hónapokig vártam, hogy mikor lesz már december. Plafonig érő, három méteres fát állítunk minden évben, amihez folyamatosan gyűjtögetem a díszeket. Brüsszelben találtam egy szép darabot, azóta mindenhol keresgetek, bővítgetem a kollekciót. Angyalkák, táncosnők, kézzel készített gömbök kerülnek a fánkra.
- Hogyan telik a Szenteste? Előtte napokig sürögsz a konyhában, és készíted az ünnepi menüt?
- Halászlét nem tudok csinálni, illetve még nem próbáltam, az az anyósom reszortja. A bejglit anyukám süti, nekem marad a főétel elkészítése. 24- én délután mindenki teszi a maga dolgát, megérkeznek anyósomék, anyukám, lemegy a vacsora, majd jön Máté Gábor, a fiaim apja, ő is részese a mi ünnepünknek. Este már mindenki visszavonul az ajándékaival, pezsgőzünk kicsit, beszélgetünk. Szeretek karácsony másnapján leülni a TV elé, és századszorra is megnézem a klasszikusnak mondott filmeket, de ha együtt a család, akkor nincs tévézés.
- Emma Róza milyen gyerek? Igazi angyalka?
- Nagyon kedves kislány. Felhúzza a kis pisze orrát, és egyfolytában csalafintaságon töri a fejét. Nagyon emberfüggő, és csak akkor érzi jól magát, ha vannak körülötte. A fiaim imádják, elbűvöli, leveszi őket a lábukról, teljes az összhang és a szeretet.
- A fiúk már nagyok, ők még partnerek a közös ünneplésben?
- Nagyon is! Nem lázadoznak, várják ezt az estét, és tisztelik a hagyományainkat. Annyira, hogy semmilyen eltérést nem tolerálnak, hiába találok ki változtatásokat.
- Kézzel készítgeted az ajándékokat, vagy praktikusan begyűjtöd az üzletekből, amire szükségük van?
- Egy baráti körünknek van kézzel készítegtős karácsonya, de már alig bírjuk megcsinálni. Ez Mikulás körül lemegy, aztán koncentrálunk a családi ajándékokra. Arra törekszem, hogy meglepetés legyen, ezért előre nem beszéljük meg, hogy ki mit szeretne. A fiaim általában úgyis könyvet, ruhát, CD-t szeretnének, Emma Róza számára azonban egyelőre teljesen ránk hárul a döntés, hogy mi kerüljön a dobozba. A szülők valamilyen szellemi terméket, vagy élményt kapnak: színház, mozi bérletet például.
- Melyik volt számodra a legkedvesebb karácsony?
- Mindig a gyerekeimhez kötődnek a legemlékezetesebbek. Az ő első karácsonyuk, első ajándékaik, első öröm sikoltásaik. Már a készülődés is nagy öröm, ahogy el kell dugni a dobozokat. Eddig mindig Molnár Piroska vitte őket 24-én délután színházba, hogy otthon mi nyugodtan készülődhessünk, és mire hazajönnek, már csillogjon minden.
 |
| fotók: Nők Lapja, StoryTV |
- A sok munka, és a gyerekek mellett jut még időd a barátokra is?
- Elég nagy baráti köröm van. Egy részük Szegedhez kötődik, mások a szakmához, és vannak a múltból hozott privát barátságok is. Sok a közös program, például nyolc éve járunk ugyanazzal a társasággal síelni. Mindenki viszi a gyerekeit is, és minden évben készül egy közös fotó rólunk. Nagyon intenzíven ápolom a barátságaimat, vacsorázunk, koncertekre járunk, számomra ez nagyon fontos, mert egyébként az emberek már alig beszélnek egymással. Persze, velem is előfordul, hogy nincs kedvem felöltözni vasárnap, de hetente legalább egy estét a barátokra szánunk.
- Mit kívánnál most magadnak, ha megjelenne előtted a karácsonyi tündér?
- Megállítanám az időt, úgy 20- 30 évre!
