Lang Györgyi újra színdarabban!

Meglepő és megdöbbentő Lúdas Matyi átirattal jelentkezik a TÁP Színház társulata december 22-től az Átriumban. 

Az anya szerepében -hosszú évek után újra színházi színpadon- Lang Györgyit láthatjuk!

Lúd Zsolt egy lerobbant lakásban lakik anyjával és kutyájával, Mattyival. Zsolt már túl van a harmincon, végzettsége szerint összehasonlító művészetpszichológus, gyakorlatilag munkanélküli. Élettársa, Jolán, tőle külön él, az előző házasságából született csecsemővel.
A szomszédban lakó polgármester, Döbrögi megelégeli, hogy a kutya állandóan ugat: Zsoltot végzés várja otthon, hogy öt napon belül altassa el a közveszélyessé nyilvánított állatot. Mivel Zsolt nem hajlandó ezt végrehajtani, a polgármester emberei kutyasétáltatás közben megtámadják, ott helyben megölik a kutyát, a férfit megverik és megbírságolják engedetlenségéért. Ekkor Lúd Zsolt bosszút esküszik: háromszor veri ezt Lúd Zsolt vissza a polgármesteren.

A bosszúállás Fazekas Mihály eredeti művének dramaturgiáját követi: Lúd Zsolt először finn szauna-építőmesterként jelenik meg Döbrögi közpénzből folyó magánépítkezésén, másodszor pedig pszichológusként „kezeli meg" a paranoiába kergetett polgármestert. Eközben az önkormányzatba is beépül, hogy a rendszert belülről bomlasztva bizonyítékokat szerezzen a hivatalban folyó korrupcióról. Lúd hamarosan körözött bűnözővé válik, vannak azonban, akik felnéznek rá, és a jogos bosszú megtestesítőjének tartják.
A bosszúállás stádiumait végigköveti Matyi, a halott kutya szelleme, aki a férfi egyetlen társaként és élő lelkiismereteként vitázik Zsolt morálisan sokszor kétségbe vonható döntéseitől.

Az olthatatlan bosszúvágy a férfi magánéletére is kihat: sem Jolán, sem Zsolt beteg anyja nem nézi jó szemmel fia lassan rögeszmévé váló bosszúhadjáratát. Mindketten próbálják jobb belátásra bírni Zsoltot, aki hajthatatlan marad. Emiatt Jolán (akinél a körözés alatt Zsolt rejtőzködött) kidobja a férfit, Zsolt pedig részeg ámokfutásba kezd, és végül Döbrögi embereinek kezei között köt ki. A polgármester azonnal végezni akar vele, azonban Zsolt a halál közeledtével mindent megbán, rájön, hogy a bosszú eszméje téveszme, és sehová nem vezet. Ez meghatja a polgármestert, és azzal a feltétellel, hogy Zsolt elköltözik a városból, szabadon engedi.

Eltelik pár hónap. Zsolt a városba érkezik anyja temetésére, ahol kibékül Jolánnal, és Döbrögivel is (aki visszatérését engedélyezte) baráti hangon társalog. Döbrögi idő közben sokkal jobb és etikusabb városvezető lett, mint azelőtt. Zsoltnak azonban már kész a terve, és az önkormányzati bizonyítékok is a kezében vannak, amivel leránthatja a leplet Döbrögi korábbi csalásairól. Mindezt – Döbrögi, Jolán, a halott anya és a kutya szellemének kérlelése ellenére – már meg is tenné, amikor deus ex machinaként felsőbb beosztású ember érkezik a hivatalba. Ez az öltönyös ember felajánlja Zsoltnak a polgármesteri tisztséget, ha nem hozza nyilvánosságra Döbrögi bűneit. Zsolt elfogadja az üzletet, és beköltözik a Döbrögi-rezidenciára.

De még mielőtt ezt megtenné, Zsolt polgármesterként, immár saját embereivel harmadszor is elveri a megalázott és tisztségéből kitaszított Döbrögit. Ezzel Lúd Zsolt tisztességgel beváltotta az ígéretét.

Boldog születésnapot, Lang Györgyi!

1957. május 10.-én született Szegeden Lang Györgyi színésznő- énekesnő. 

20 évesen kezdte a Színház- és Filmművészeti Főiskolát, osztálytársa volt többek között Kulka János, Bubik István, Balogh Erika, Forgács Péter és Kubik Anna. A diploma megszerzése után 1988-ig a Pécsi Nemzeti Színház tagja volt. A mindig vidám színésznőről talán kevesen tudják, hogy a világirodalom legnagyobb drámaírói (Shakespeare, Brecht, Csehov, Feydeau, Moliere, Lope de Vega, Gogol), de ismert hazai szerzők (Illyés Gyula, Verebes István, Csemer Géza, Szomory Dezső, Békés Pál...) darabjaiban is szerepelt.

1987-ben Presser Gábor hívására a Vígszínházba ment, ahol a Rémségek kicsiny boltja című musicalben énekelte a narrátor trió egyik szerepét, Kovács Nóra és Falusi Mariann társaságában. 

Mariannal innentől kezdve szinte elválaszthatatlanná vált, 1988-ban már az Interpop Fesztivál döntőjéig jutott a Pa-Dö-Dő, és alig egy év múlva boltokba került az első nagylemezük. Idén már huszonhatodik éve szórakoztatja a közönséget a duó, olyan örökzölddé vált slágerekkel, mint a Bye-bye Szása, a Szabó János, a Fáj a fejem, a Kiabálj!, vagy a Költözzünk össze!

Lang Györgyi több hazai filmben (Eldorádó, Idő van, Könnyű vér...), és TV-sorozatban is szerepelt, illetve műsorvezetőként is láthattuk- hallhattuk őt. A Budapesti Kamaraszínházban 1994-ben megrendezte a Gőzben című darabot, melynek érdekessége, hogy kizárólag nők szerepelnek benne, s a szókimondósága, valamint a meztelen jelenetek miatt erősen felkavarta az érzelmeket.

Betegsége évek óta kerekesszékhez köti, ám ő a mai napig aktívan fellép, dolgozik.

Jubileumi Pa-Dö-Dő koncert a Városmajorban

Huszonöt éve mutatta be egymásnak Presser Gábor Falusi Mariann dzsesszénekesnőt, és Lang Györgyi színésznőt. A jubileum alkalmából most nagyszabású koncertre készül a Pa-Dö-Dő!

Először csak arról volt szó, hogy együtt játszanak egy színdarabban, de a próbák alatt annyira összeszoktak,  hogy kitalálták: popduóvá válnak. A Pa-Dö-Dő mára legendává vált. Huszonnégy nagylemez, számtalan sláger kötődik a nevükhöz, és most arra készülnek, hogy megünneplik a jubileumot.

Augusztus 16-án a Városmajori Szabadtéri Színpadon újból együtt énekelhetjük majd a Bye-bye Szását, a Kiabálj-t, a Szabó Jánost, vagy éppen a Fáj a fejem-et.

Természetesen idén is lesz új Pa-Dö-Dő album, melynek címe -meglepő módon- Ajándék lesz!

Huszonöt éves a Pa-Dö-Dő!

Huszonöt éve mutatta be egymásnak Presser Gábor Falusi Mariann dzsesszénekesnőt, és Lang Györgyi színésznőt. Először csak arról volt szó, hogy együtt játszanak egy színdarabban, de a próbák alatt annyira összeszoktak,  hogy kitalálták: popduóvá válnak. A Pa-Dö-Dő mára legendává vált. Huszonhárom nagylemez, számtalan sláger kötődik a nevükhöz, és most arra készülnek, hogy megünneplik a jubileumot.

- Ijesztően közeledik a karácsony. Lesz nagy felhajtás, vagy az idő múlásával átértékelődnek az ünnepek?

Mariann: – Az egyik nap pont ugyanolyan, mint a másik, ezért az ötvenedik születésnapom sem hatott meg. Lehet, hogy holnap sokkal fiatalabbnak érzem magam, mint két éve. Györgyi mellett szép lassan leszoktam az ünnepekről. Valószínűleg azért utálja ezeket a megmozdulásokat, mert az anyukájánál muszáj ezeket fokozottan nyomni. Az én anyukám is erőszakos. A mai napig kirakja a kertbe húsvétkor a tojásokat, én meg futkoshatok ott összevissza. Karácsonykor is ő gyújtja a gyertyát, de nálunk ezek szeretetteljesen telnek.
Györgyi: – Mariann már december elején feldíszíti az otthonát, sőt az autóját is! Én ezeket az ünnepeket álságosnak tartom. Nem azon múlik a szeretet, hogy állunk-e a karácsonyfa mellett Jingle Bellst énekelve! 

– Huszonöt év nem kis idő. Van valami, amit másképp csinálnátok, ha megtehetnétek?

Györgyi: – Én még ennyire sem mennék bele megalkuvásokba.
Mariann: – Zenekarilag mindent ugyanígy tennék, de lehet, hogy ha visszamehetnék az időben, akkor vennék egy kis kávézót, hogy öreg napjaimra legyen miből élnem.
– Mi változott az életetekben a huszonöt év alatt?

Mariann: – Hihetetlenül rövidek lettek a napok.
Györgyi: – Nekem meg nagyon hosszúak!
– Talán azért lettek rövidebbek, mert sokat alszol...
Mariann: – Dehogy alszom. Jövök-megyek, mint a távirat.

– Gondolom, szakmailag is megváltozott sok minden az elmúlt két évtized alatt...

Györgyi: – Nem olyan könnyen izgatom fel magam, vagyis nincs már bennem az a lelkesedés. Megváltozott ez az egész. Ma már nem látok csillogó szemmel éneklő énekeseket. A politika meg a kereskedelmi tévék egy nyálas hálót szőttek erre a szakmára.
Mariann: – Tény, hogy jóval ingerszegényebb lett körülöttünk minden. Sok mutatványos van színpadon, de nem közvetítenek érzelmet. Nehéz megtalálni a művészetet, de ennek nincs sok köze a korunkhoz.
Györgyi: – Nincs meg az izgalom, ha megjelenik valakinek a lemeze. Régen ez másképp volt. Alig vártuk az Illés vagy a Neoton új lemezét, hogy milyen lett. Most például a musicallemez a divat, ezért mindenki azt csinálja. Ez nem izgalmas.
Mariann: – Csak hiteles embertől jöhet valami olyan, ami érzelmileg megérint. A média pedig nem róluk szól.

- Idén is csináltatok új albumot, sőt, ahogy hallom, a jubileumra is adtok a rajongóknak valami meglepetést. Van még értelme lemezt készíteni?
Mariann: – Semmi értelme sincs, de mi öregek vagyunk már, és ehhez szoktunk. Legyen évente egy kézzelfogható termékünk, legyenek új dalaink. Ennek ellenére az emberek csak a régi dalainkat akarják hallani. Mindig kötelező elénekelnünk a Bye-bye Szását, a Szabó Jánost meg a Fáj a fejem című dalt.
Györgyi: – Legalább négy új szám legyen az új programban, hogy mi ne unjuk halálra magunkat! Persze, hogy lesz jubileumi CD is, meg koncert is, de ha nem lenne kerek évfordulónk, akkor is csinálnánk.

- Mariann, te szólóban is egyre gyakrabban koncertezel. Fura volt megszokni, hogy nincs melletted Györgyi?

Mariann: - Borzasztóan bele tudom magam lovalni a legkisebb feladatokba is, olyan hévvel és boldogsággal csinálom, hogy csak na. Nagyon jó érzés, hogy bíznak bennem, hogy rám bíznak ilyen feladatokat. A kettő közötti különbség valami elképesztő volt. Az egyik egy nagyon nagy felelősség. Oda kell figyelni, koncentrálni kell. A Pa-Dö-Dő-ben meg szinte kéjesen beledőlök abba, hogy otthon érzem magam, és hogy ketten csinálunk mindent. Nagyon nagy kézfogás ez nekem. Másrészt a szóló koncertjeimre is eljön Györgyi, és az első sorból tapsol. Ez nagy erőt ad nekem.

– Ha megkeresne most valamelyik kereskedelmi csatorna, hogy csináljatok egy műsort, mint régen, elvállalnátok?

Györgyi: – Ha szabad kezet adnának, akkor hogyne! Ha nem adnák parancsba, hogy Dukai Reginát vagy akárkit kell meghívni vendégnek, akkor igen. Mi választanánk rendezőt, szerkesztőket. Lehet, hogy rossz ízlésünk van, de azt tükrözné az a műsor. Ha pedig kereskedelmi csatorna-tulajdonosok lennénk, akkor sok régi műsort visszahoznánk. Ma már nálunk nem lehet megmutatni egy CD-borítót a tévében, és nem lehet egy készülő koncertről beszélni, csak ha körbeírod nyolc mondattal, hogy mire gondolsz. 

– Végezetül valami üzenet az emberiség számára?  

Györgyi: – Csak annyi, hogy élünk és működünk. Rólam csomóan azt hiszik, hogy meghaltam, vagy hogy nem tudok fellépni. Semmi gond nincs ezzel, tessék minket hívni, és megyünk!
Mariann: – Az indulásunkkor a színes hajunk meg a kövérségünk volt téma, most meg ez. Tolerancia! Tök jó, hogy Györgyi tolókocsival is fellép. Mindenki csak mondja a magáét, hogy így meg úgy kell segíteni a sérült embereken, aztán mégis beszólnak. Tessék elfogadni mindenkit úgy, ahogy van. Ezt üzenjük!

"Élünk és működünk"- Pa-Dö-Dő 25.!

1988 nyarán robbant be a siófoki nagyszínpadra a két színes hajú lány, és muszáj volt odafigyelni rájuk. Az akkori Interpop Fesztivál versenyzői közül a legtöbben már eltűntek a süllyesztőben, de a Pa-Dö-Dő még mindig aktív.