Nem csak kibeszélik, hanem dalra is fakadnak nők a rákbetegségükről.
Anat Gov Happy Ending című darabjának főbb szerepeit Hernádi Judit, Margitai
Ági, Bánfalvi Eszter, Hegyi Barbara és Fekete Ernő játssza. Szokatlan
hangvételű, zenés előadást készített az Orlai Produkciós Iroda a Mediszin
Kft-vel és a Szentendrei Teátrummal közösen, Gergye Krisztián rendezésében. A
nyári előadások után a kőszínházi premiert
szeptemberben 23-án tartják a Belvárosi Színházban.
Hernádi Judittal a
szerepéről beszélgettünk.
- Thalia, a színésznő
karaktere a legrealistább a szereplők között azzal, hogy tisztán látja az
állapotát, visszautasítja. Nem látja értelmét a kemoterápiának, a legjobb képet
szeretné hagyni maga után.
- Emberként akar meghalni, nem kitenni magát egy felesleges
tortúrának. Kiderül, gyógyíthatatlan, hiszen a rák 4-es stádiumában van.
Belecsöppen az egészségügy mókuskerekébe, saját döntése alapján ki akar
szállni. Azt mondja, szabad döntése van, nem muszáj részt vennie. Nem akarja
magát rongálni a nem létező gyógyulás reményében. Felfogja, hogy nincs esélye.
- Személy szerint Ön egyet
ért a döntésével?
- Nem tudom, soha nem voltam még ilyen élethelyzetben. Nem
is akarok belegondolni. Nem tudom, azt sem, mi lenne velem, ha
megerőszakolnának vagy ha gyilkos lennék. Mégis játszottam már ilyen szerepeket
is.
- Hogy old meg egy színész
ilyen feladatokat?
- Elképzel valamit annak mentén, amit az író megírt.
- Többet segítenek a
betegtársak Thaliának, mint a hivatalos, hivatásos egészségügy. Legalábbis lelki
támogatásban.
- Az én apukám orvos, gyerekgyógyász volt. Nagyon tisztelem
a doktorokat, bámulatosnak tartom, hogy a gyógyításra szentelik az életüket. A
darab az egészségügy rendszerét mutatja be, ami a szabályok miatt működőképes,
de emiatt be is darálja az embert. Minden rendszernek sajátsága ez, nem csak a
kórházé, a színházé is. Minden munkahelyen rend és protokoll van, ami nem
kíváncsi az emberek pillanatnyi igényeire.
- Mennyit kell megmutatni
a szerepben abból, hogy Thália színésznő? Van ennek jelentősége?
- Egy emberről van szó. Annyi jelentősége van, hogy erős
hivatásvágy él benne. A színésznősége abból a szempontból fontos, hogy teljes
élet van mögötte. Amit leélt, arra azt tudja mondani, ennyi jutott, azzal
elégedett lehet. Hálás érte. Már nincs egyéb kötelezettsége a világ felé, csakis
saját maga.
- A darab elején a
színésznő azért óvatos, amikor megérkezik a kórházba, leplezi magát, azt mondja,
csak egy szerepre készül, azért van ott.
- Akkor azt hiszi még, ebből előbb-utóbb kijön a betegségből.
Akkor még nem tudja milyen szinten támadta meg a kór. Van jövőképe, hirtelen nem érti az egészet, egy pillanat alatt bekerül
az egészségügyi rendszerbe. Világosan kell látni, olyan helyre érkezik, ahol próbálnak
rajta segíteni. Miért ne vágna bele, hiszen, hiszen leküzdötte korábban már az
összes nátháját, szült kétszer. Az összes problémáját megoldotta az életében. Megszabadult
a kellemetlen férjétől. Úgy van vele, majd megoldja ezt is, viszont nem
szeretne a bulvár hasábokra kerülni. Összesen ennyi színésznő van benne.
- Ez a negyedik szerepe
az Orlai Produkciós Irodánál, a "Bandy lányok", a "Római vakáció"
és a "Hitted volna?" után. Ez egy elég erős kötődésnek tűnik.
- Nagyon örülök, hogy hív Orlai Tibor. Ez azt jelenti, hogy
jó tapasztalatai vannak velem, nekem is vele. Nagyon érdekes és jó feladatokat
kaptam tőle. A "Bandy lányok" Udvaros Dorottyával kemény kihívás volt
mindkettőnk számára, szívelőadás lett belőle. Kellemes munka a "Hitted
volna?" Kern Andrissal és a "Római vakáció" is, amit tavaly nyáron
mutattunk be Szentendrén. Ott játszottam először együtt Fekete Ernővel. Mind
személyre szabott feladat és kihívás, remélem, meg tudok felelni nekik.
- Hogyan társítható
össze a darab komoly témaválasztása a dalokkal és a fanyar humorral?
- Ez egy prózai revü. Nagyon különleges zenei világa van,
sajátosak a dalszövegek is. Nem slágerek, hanem kórházi környezetbe illőek. A
rákról mindenképpen beszélni kell, nincs olyan ember, akit ne érintett volna,
aki betöltötte a 30-as éveit. Létezik a betegség, lelki és testi fájdalmat
okoz. Nem lehet érteni, mitől jön. Az egyik kezelési mód a tagadás, a másik a
szembenézés. Mi az utóbbit nézőpontot erősítjük az előadásunkkal.
- Változott az
előadás a bemutató után, mik az első előadások tapasztalatai?
- Féltünk, hogyan fogadja majd a közönség ezt a nagyon
sajátos hangvételű produkciót, a reakciók sokkal jobbak, mint vártuk,
kimondhatjuk, szereti a közönség.
(forrás: Orlai Produkciós Iroda, fotó: Takács Attila)
