- Hogyan találtátok a
darabot?
- Több színdarabot kaptam Orlai Tibortól és Zöldi Gergely
dramaturgtól elolvasásra, ezt találtam a legjobbnak, legérdekesebbnek közülük.
- Milyen generációs
jelenséget, problémát tárgyaltok?
- A darabban nem is közvetlen generációs problémáról van
szó, hanem két lépcsőről: négy nagyszülő és egy unoka a szereplők. Egy New Jerseyben
lakó, szokásjog szerint élő, olasz család áll a középpontban. Amerikában élő
munkásemberek. A nagyszülők két dolognak szentelték az egész életüket: egyrészt
a munkájuknak, hogy felépítsék az egzisztenciájukat, a házaikat. Nehezen
hagynák már ott, amit megteremtettek maguknak. Emellett legalább ennyire
meghatározó számukra a család is, lévén olaszok: „Tengo famiglia - első a
család!”. Meghatározóak számukra a kötelékek, az összetartás. Mindeközben jelen
van a modern idő is, a megváltozott világ. Az unoka megpróbál megfelelni
valamennyire a hagyományos rendnek is, vasárnaponta eljár a családi ebédekre,
ám egyszer csak fontos lehetőséget kap a karrierjében. Ha elfogadja, nagyon
messzire kell költöznie a nagyszülőktől, akik megpróbálnak elkövetni mindent,
hogy ne hagyja ott őket. Ne azt válassza, amit választania kell. Hogy mi
történik ezután a darabban, nem szeretném előre elmondani.
- Mennyit akartok
megmutatni abból, hogy ez egy olasz család? A darab szerint folyton esznek,
mindig fullasztó meleg van a házban.
- Az étkezések adják a darab szerkezetét. Az életük lényege
a hosszú, egymásba folyó ebédek, vacsorák és az ezzel járó családi együttlétek.
- Egymás szavába
vágós, zajos beszélgetésekre számíthatunk az asztal körül?
- Természetesen magyar színészekként nem akarunk úgy
csinálni, mintha mi is olasz emberek lennénk. Ennek nem sok értelme lenne. Ugyanakkor
a család sajátos életmódjából, temperamentumából rengeteg komikus elem származik.
Ez utóbbit szeretnénk megmutatni, ez a színdarab alapja.
- Nagy színészek
játszanak együtt, hogyan született a szereposztás?
- Remek művészeket sikerült megnyernünk a produkcióba, mind
az idősebb szerepekre, mind a két fiatalabbra. Szabó Kimmel Tamást az egyik
legtehetségesebb fiatal magyar színésznek tartom. Cseh Judit is nagyszerű színésznő,
aki a hatodik szereplő.
- Közszolgálati a
kérdés, mégis egy generációs darabnál fontos megkérdezni: kinek ajánljátok az
előadást?
- Teljesen komolyan mondom: a legfiatalabbaktól a legidősebb
korosztályig. Mindenki számára ismerős problémát tárgyalunk: a családtól való
elszakadást. Nagyon megrendítő, ugyanakkor legalább ennyire vidám történet mondunk
el.
- Fognak nevetni a
nézők?
- Ez bizton állíthatom. Aki ismer engem, tudhatja, erre
nálam egyébként is számítani lehet.
(forrás: Orlai Produkciós Iroda)
