Az Orlai Produkciós Iroda július elején mutatja be Pelsőczy Réka
rendezésében a Bagoly és Cica című darabot. Az előadás próbája után az egyik
főszereplővel, Jordán Adéllal beszélgettünk.
-Hogy kaptad meg a szerepet?
-A rendező, Pelsőczy Réka szólt, hogy az Orlai Produkciós Iroda bemutatja a
Bagoly és Cica című darabot és a női főszerepet nekem szánják. Nagyon
örülök, hogy rám gondoltak.
-Mik egy kétszemélyes darab kihívásai?
-Először csinálok kétszemélyes darabot. Gőzerővel próbálunk, minden nap
tíztől kettőig. Az egész előadás egy lakásban játszódik. Jelenleg nagyon
részletesen boncolgatjuk a szituációkat, minden egyes helyzetnek és mondatnak
az igazságát keressük. Ez egy nagyon mulatságos darab, ami veszélyes is
lehet, ha csak kényelmesen, jó ritmusban mondjuk a poénokat. Azon dolgozunk,
hogy a szituációkban életre keljenek az érzelmek és a poénok is.
Azért folyik a munka kicsit lassabban és részletesebben, mert addig nem is
megyünk tovább, amíg tényleg meg nem találjuk az adott helyzet igazságát, vagy valami
színészileg és emberileg megfoghatót.
-Honnan merítesz ihletet a szerep megformálásához? Láttad a filmet,
amelyben Barbra Streisand játssza Doris szerepét?
-Nem láttam a filmet. Most le is kopogom, de egyelőre ehhez a karakterhez
nem is kell meríteni, mert ez „árad”. Úgy érzem, hogy ez a szerep nagyon jól
áll nekem és jól esik csinálni is. Így nyár elején különösen jó
próbálni ezt a darabot.
-Miért különleges számodra ez a szerep?
-Doris személyisége közel áll a szívemhez. Ez a lány esendő és bájos. Egy
magányos nő aki csak sodródik az életében,egy igazi túlélő. Beleszeret Felixbe,
nagy hévvel közeledik felé, és mindent megpróbál, hogy legyőzze a férfi
ellenállását. Egyszerre kislány és nő is egyben. Nagyon
összetett a karakter személyisége, ezért tud annyira hatással
lenni a fiúra. Ezt szeretem benne, hogy ilyen sokrétű.
-Szerinted Doris miért vonzódik annyira Félixhez?
-Valamilyen módon – bár az egyik egy bagoly a másik egy cica
- ugyanannyira zárkózottak, frusztráltak, félnek kimutatni az érzéseiket.
Ebben nagyon hasonlóak. Nagyon erős testi vonzódás van közöttük. A
másik részről pedig valamit meglát a lány ebben a fiúban, amit elkezd
nyitogatni. Próbálja kimozdítani őt zárkózottságából. Szerintem
pont ezt lehet szerelemnek hívni, amikor valamit meglátsz egy
alak mögött és, az a valami reagál rád.
-Te a Katona József Színházban vagy
társulati tag, milyen érzés kikerülni ebből a közegből?
-Mi pakoljuk ki a kellékeket és a díszleteket, és mi pakoljuk
vissza is. Ilyet utoljára a főiskolán csináltam. Ebből a szempontból
nagyon érdekes. Másrészről pedig a Jurányiban, olyan
mintha tényleg egy gimnáziumban lennénk. Nagyon kellemesek, és
jó hangulatúak a próbák.
-Egy kétszemélyes darabnál nagyon fontos hogy jó legyen az
összhang, megértsétek egymást, és meglegyen a kémia. Nálatok
ez hogy alakul?
-Szerintem ez folyamatosan alakul. Nyilván az ember szemérmesen
kezdi a próbákat. Ráadásul mi Tomival (Szabó Kimmel Tamás) még nem is dolgoztunk együtt. Az eddigi tapasztalataim
alapján, nagyon jó vele a közös munka. Hasonló a gondolkodásunk
és addig tényleg nem megyünk tovább, amíg a számunkra vélt igazságot meg nem
találjuk. Ez komoly összhangot ad. Az ember az elején szemérmes,
mindenféle szempontból, pláne amikor férfi és női viszonyról van szó. De
amikor azt látom, hogy a partneremben szakmailag is meg lehet
bízni és elengedhetem magam, akkor tényleg vannak izgalmas és valóban
megszületett, megtörtént, megélt pillanatok a színpadon.
-Réka nem először rendez Téged. Milyen vele a munka?
-Rékával egyszerűen fantasztikus dolgozni. Szerintem
nagyon jó stílusa, ízlése van, szituációkban és szakmailag is jó szeme van.
Nagyon szeretem benne, hogy amikor rendez akkor rajongó típus, igazán
megszereti a színészeit. Számomra az egyik legfontosabb tényező, hogy a
rendező, akivel dolgozom, az szeressen engem, bízzon bennem. Ha megvan ez
a szeretet, akkor sokkal inkább el tudom engedni magam, lazán tudok dolgozni és
ez Réka részéről abszolút adott. Imádom, ahogy sikongva nevet
bizonyos poénoknál, és ahogy együtt él az egésszel. Ő egyáltalán nem az a
fajta, aki feszültségből dolgozik. Itt pont az a lényeg, hogy mindenki
érezze jól magát, nem csak mi, hanem a nézők is.
-Kinek ajánlod a Bagoly és Cicát?
-Az nézze meg ezt az előadást, aki volt már
szerelmes, és félt attól, hogy a másik nem szereti. Vagy nagyon szeretett
volna valakit megkapni. Vagy aki pont attól félt, hogy mi lesz, hogyha
belemegy egy kapcsolatba. Csupa olyan emberi szituáció van a darabban,
amelyeket mindannyian átélünk. Csak nyilván ez egy alaphelyzet, sokkal jobban
felnagyítva magát az alapszituációt, hiszen két szélsőséges, felnagyított
karakterről szól.
(forrás: Orlai Produkciós Iroda)
