Kullai Tímea egy tingli-tangli Rihanna slágerrel nyitotta az estet, és ki is hozta ebből az opuszból a maximumot. Farkas-Jenser Balázs ezúttal is hozta a szokott formáját, magabiztosan adta elő Joe Cocker dalát, és még az sem zökkentette ki az előadásból, hogy elejtette a mikrofonját. Bihal Roland eddigi legjobb produkcióját nyújtotta a Rolling Stones klasszikusával, és Szakos Andrea is kieresztette a hangját. Nagy Kristóf Bozont alulmúlta magát, olyan hamis volt, mint még sosem, és az is nyilvánvaló, hogy Burgess Benji sem vitte túlzásba az éneklést, inkább csak táncikált a színpadon. Radics Gigi csaknem leénekelte Beyoncé nevű kolléganőjét is, és neki még átlátszó csipke ruha sem kellett a továbbjutáshoz, mint Nagy Adrinak. Adri esetében hétről hétre probléma, hogy alulintonál, és ő az, akinek a legcsekélyebb a kisugárzása a döntősök közül. Talán Attila tök jól nyomta a Wild Wirldöt, egyre erősebben emlékeztet a fiatal Mester Tamásra... Horváth István kényszerült távozni a versenyből, teljesen jogosan, hiszen három adás alatt bizonyította, hogy színpadképtelen. Kevés a kellemes hangszín, ha "meghal" a színpadon.
Érdekes, hogy a péntek esti felhozatal legkínosabb perceit mégsem Horváth István, hanem Kasza Tibor hozta! A Crystal együttes egykori frontembere a legújabb szólódalát hozta el, és bőgte bele a mikrofonba, a kamerákba, az univerzumba. Kellemetlen volt hallgatni is, nézni is. Az pedig végképp kiverte a biztosítékot, hogy "fotóművésznek" aposztrofálták az őt felkonferáló kisfilmben. Úgy tűnik, nálunk elég, ha egy középszerű celeb vásárol magának egy fényképezőgépet, lefotóz néhány kollégát, meg csinos csajt, máris fotóművésszé avanzsál...
