Haumann Péter, a nemzet színésze a Szimpatika Magazinnak vallott arról, hogy sosem volt hiányérzete...- Mit gondol, könnyebb dolga van manapság a fiatal színészeknek? Hisz a médiának köszönhetően könnyebben tudnak ismertté válni.
- Nemrég megnéztem Boris Vian Tajtékos napok című darabját a Színház- és Filmművészeti Egyetem Ódry Színpadán, és meg kellett állapítanom, hogy a mostani fiatalok játéka nagyon színvonalas, és többet tudnak, mint amit mi tudtunk annak idején. Sok a lehetőség, de épp az a baj, hogy a televízióból ömlik minden, nehéz kitűnni. Régen kevesebb tévéfilmet forgattak, de azokat gondosan előkészítették. A rendező tervei alapján, színházszerűen adtuk elő a történetet, előtte pedig három hétig próbáltunk kamerák nélkül. Ma már egyszerűen nem mutatják meg a nagy tehetségeket a világnak, és nem törődnek az ifjúsággal, legfeljebb egy-két öreg cserkész tanít néhány gyereket. Ahogyan azzal sem törődnek, hogy a színházi előadásokat közvetítse a televízió – ilyen már nincs, mert nem lehet közben reklámot leadni, csak terheli a műsoridőt, nem hoz hasznot. Nem kívánom vissza a régi időket, de tény, hogy ezen a téren sokkal gondosabban jártak el, mint manapság.
- Régen a technológia miatt is nagyobb előkészítést kívánt egy-egy forgatás, de vajon miért készültek jobb minőségű, jelentősebb filmek annak idején, olyanok, amiknek a mondatait a mai napig idézzük?
- Azért manapság is készülnek jó filmek, időnként nagyot kaszálnak a magyar alkotások a nemzetközi bemutatókon. De nincs elegendő pénz a filmgyártásra. Ha egy film nem éri el a 120-130 ezres nézőszámot, akkor nem tudja önmagát kifizetni, és aki belefektette a pénzét, el is veszti. De talán most elindult valami változás a házi filmgyártás mechanizmusában... Történjen már valami velünk, ne csak a gyenge minőségű amerikai filmeket nézzük! Ezért is örülök, hogy elkészült a Kossuthkifli című tévéfilm, amit márciusban mutattak be. Egy film értékét pedig nem lehet tisztán azon lemérni, hogy mekkora anyagi hasznot hoz.
- Volt olyasmi az életében, amit mindig is szeretett volna megcsinálni, de valahogy nem jött össze?
- A sors jól bánt velem, a szerepek maguktól találtak meg. Nem is volt soha hiányérzetem, de ez nem meglepő, hiszen amíg akár csak egy kis szerepet is kell megoldani, addig az leköti az ember figyelmét. Amikor az utóbbi időben már nem játszottam annyi darabban, mint régen, elkezdtem „házalni” olyan előadásokkal, mint például a Hosszú út az éjszakába, a Haláltánc vagy a Naplemente előtt. Aztán egy alkalommal megcsináltam a XX. századi drámairodalom egyik legjobb darabját, Az ügynök halálát Miskolcon. Nem tudom, kirobbanó előadás volt-e, de az biztos, hogy jól sikerült este volt.
- A rendezők gyakran osztottak önre komikus szerepeket, de a felsorolt darabok mind drámák vagy tragédiák. Másnak gondolják az emberek, mint amilyen valójában a személyisége, vagy van egyfajta kettősség önben?
- Nem, egyszerűen csak ugyanaz a feladat minden esetben. Mindegyik műfajt komolyan kell venni, a színésznek tudnia kell, hogyan építsen fel egy jelenetet úgy, hogy minden pontosan a helyére kerüljön. Nem számít, hogy egy kabaréjelenet csattanójáról vagy a drámai folyamat végkifejletéről van-e szó, a színész ugyanazokon a folyamatokon megy keresztül. De ha kihagyja ezeket a lépéseket, ne számítson nagy érdeklődésre a közönség részéről. Egy színész tehetsége ott dől el igazán, hogy ezt a folyamatot hogyan járja végig.
- Színházban melyik volt a legutóbbi premiere?
- A Katona József Színházban áprilisban mutattuk be a Faust első és második részét, új fordításban, Schilling Árpád rendezésében. Faustot Máté Gábor, Mephistot Kulka János alakítja, én pedig egy ellenzéki képviselőt játszom benne. Nagy az izgalom, mert olyan a szöveg, amit ha olvas az ember, gyakran megáll, hogy átgondolja az előző két sort. Ha megfejti őket, az nagy boldogság, de vajon mit csinál majd a néző, aki nem hallgathatja vissza újra? Szóval komoly feladat ezt úgy megjeleníteni, hogy érthetővé váljon és az értelmezése is megfelelő legyen, de biztos vagyok benne, hogy Schilling Árpád kihozza belőle a maximumot.
(a teljes beszélgetés ITT OLVASHATÓ)
