Haumann Péter, a nemzet színésze a Szimpatika Magazinnak vallott arról, hogy sosem volt hiányérzete...
- Mit gondol, könnyebb dolga van manapság a fiatal színészeknek? Hisz a médiának köszönhetően könnyebben tudnak ismertté válni.
- Nemrég megnéztem Boris Vian Tajtékos napok
című darabját a Színház- és Filmművészeti Egyetem Ódry Színpadán, és
meg kellett állapítanom, hogy a mostani fiatalok játéka nagyon
színvonalas, és többet tudnak, mint amit mi tudtunk annak idején. Sok a
lehetőség, de épp az a baj, hogy a televízióból ömlik minden,
nehéz kitűnni. Régen kevesebb tévéfilmet forgattak, de azokat gondosan
előkészítették. A rendező tervei alapján, színházszerűen adtuk elő a
történetet, előtte pedig három hétig próbáltunk kamerák nélkül. Ma már
egyszerűen nem mutatják meg a nagy tehetségeket a világnak, és nem
törődnek az ifjúsággal, legfeljebb egy-két öreg cserkész tanít néhány
gyereket. Ahogyan azzal sem törődnek, hogy a színházi előadásokat
közvetítse a televízió – ilyen már nincs, mert nem lehet közben reklámot
leadni, csak terheli a műsoridőt, nem hoz hasznot. Nem kívánom vissza a
régi időket, de tény, hogy ezen a téren sokkal gondosabban jártak el,
mint manapság.
- Régen a technológia miatt is nagyobb
előkészítést kívánt egy-egy forgatás, de vajon miért készültek jobb
minőségű, jelentősebb filmek annak idején, olyanok, amiknek a mondatait a
mai napig idézzük?
- Azért manapság is készülnek jó
filmek, időnként nagyot kaszálnak a magyar alkotások a nemzetközi
bemutatókon. De nincs elegendő pénz a filmgyártásra. Ha egy film nem éri
el a 120-130 ezres nézőszámot, akkor nem tudja önmagát kifizetni, és
aki belefektette a pénzét, el is veszti. De talán most elindult valami
változás a házi filmgyártás mechanizmusában... Történjen már valami
velünk, ne csak a gyenge minőségű amerikai filmeket nézzük! Ezért is
örülök, hogy elkészült a Kossuthkifli című tévéfilm, amit
márciusban mutattak be. Egy film értékét pedig nem lehet tisztán azon
lemérni, hogy mekkora anyagi hasznot hoz.
- Volt olyasmi az életében, amit mindig is szeretett volna megcsinálni, de valahogy nem jött össze?
- A
sors jól bánt velem, a szerepek maguktól találtak meg. Nem is volt soha
hiányérzetem, de ez nem meglepő, hiszen amíg akár csak egy kis szerepet
is kell megoldani, addig az leköti az ember figyelmét. Amikor az utóbbi
időben már nem játszottam annyi darabban, mint régen, elkezdtem
„házalni” olyan előadásokkal, mint például a Hosszú út az éjszakába, a Haláltánc vagy a Naplemente előtt. Aztán egy alkalommal megcsináltam a XX. századi drámairodalom egyik legjobb darabját, Az ügynök halálát Miskolcon. Nem tudom, kirobbanó előadás volt-e, de az biztos, hogy jól sikerült este volt.
- A
rendezők gyakran osztottak önre komikus szerepeket, de a felsorolt
darabok mind drámák vagy tragédiák. Másnak gondolják az emberek, mint
amilyen valójában a személyisége, vagy van egyfajta kettősség önben?
- Nem,
egyszerűen csak ugyanaz a feladat minden esetben. Mindegyik műfajt
komolyan kell venni, a színésznek tudnia kell, hogyan építsen fel egy
jelenetet úgy, hogy minden pontosan a helyére kerüljön. Nem számít, hogy
egy kabaréjelenet csattanójáról vagy a drámai folyamat végkifejletéről
van-e szó, a színész ugyanazokon a folyamatokon megy keresztül. De ha
kihagyja ezeket a lépéseket, ne számítson nagy érdeklődésre a közönség
részéről. Egy színész tehetsége ott dől el igazán, hogy ezt a folyamatot
hogyan járja végig.
- Színházban melyik volt a legutóbbi premiere?
- A Katona József Színházban áprilisban mutattuk be a Faust
első és második részét, új fordításban, Schilling Árpád rendezésében.
Faustot Máté Gábor, Mephistot Kulka János alakítja, én pedig egy
ellenzéki képviselőt játszom benne. Nagy az izgalom, mert olyan a
szöveg, amit ha olvas az ember, gyakran megáll, hogy átgondolja az előző
két sort. Ha megfejti őket, az nagy boldogság, de vajon mit csinál majd
a néző, aki nem hallgathatja vissza újra? Szóval komoly feladat ezt úgy
megjeleníteni, hogy érthetővé váljon és az értelmezése is megfelelő
legyen, de biztos vagyok benne, hogy Schilling Árpád kihozza belőle a
maximumot.
(a teljes beszélgetés ITT OLVASHATÓ)
Haumann Péter: A sors jól bánt velem
Written By Tamas on 2015. május 27. | 16:12
Címkék:
Haumann Péter,
interjú