Szilvási Lajos, az elmúlt évtizedek hazai sikerszerzőjének szerelmi
története valójában két napló. Két fiatal, Tamara és Attila párhuzamosan
írt naplója. Önmagukról, a másikról, egymásról, az érzéseikről és a
bizonytalan jövőről. Önkéntelenül, s ezért őszintén vallanak arról,
milyenek is egymás szemében, és milyen a szemükben a világ.
Szilvási Lajos könyveit eddig több mint 10 millió példányban adták ki Magyarországon és külföldön. Az Egymás szemében a szerző egyik legkedveltebb műve.
Szilvási Lajos könyveit eddig több mint 10 millió példányban adták ki Magyarországon és külföldön. Az Egymás szemében a szerző egyik legkedveltebb műve.
„Mondd,szeplős, ha egyszer nekünk is lesz gyerekünk, hogyan fogjuk
nevelni? Ugye a mi gyerekünk nem lesz olyan magányos, mint mi voltunk,
amíg te nem voltál nekem, és én nem voltam neked?” – kérdi Tamara a
naplójában Attilától.
Élmények és reflexiók, amelyeket a
XX. század negyedik negyedének küszöbén, 1975 nyarán vetettek papírra
mind a ketten, önkéntelenül – s ezért őszintén – vallva arról, milyenek
is egymás szemében, és milyen a szemükben a világ, a szűkebb és tágabb
társadalom, mely megannyi hatással formálja, megannyi ellentmondással
kényszeríti gondolkodásra és ítélkezésre a serdülő fiú és a serdülő lány
belül is ellentmondásos egyéniségét. Szülők, akik nehezen értik és
értetik meg magukat gyermekeikkel, és kamaszok, akik nehezen vagy
sehogyse értik és értetik meg magukat a felnőttekkel, tehát serdülők és
felnőttek egyaránt olyan élethelyzetekkel, konfliktusokkal találkoznak
ebben a történetben, amelyek akár „a saját életükből” is származhattak
volna ezekre a lapokra. Rezonanciát – egymáshoz tartozást – kereső
már-nem-gyerek és még-nem-felnőtt Attila is, Tamara is. Még ki se bomló
szerelmük válsága éppen ebből a küszöbhelyzetből adódik. De a történet
utolsó sorában álló kérdés – „Mi lesz velünk?” – már nem csak
szerelmüket, de egész jövőjüket érinti.
