- Mit gondol erről a famíliáról?
- A közvélemény szerint az olaszok temperamentumosak,
robbanékonyak. Élőbbek, mint akár mi, magyarok vagyunk. Az előadásunkban
törekszünk majd arra, hogy legyen hév a karaktereinkben.
- Ha jól sejtem, magánemberként
Ön is ilyen...
- Igen, ezt mondják rólam. Biztos ezért osztották rám
a feladatot.
- A darabbeli
szerepének van egy kiemelt sajátossága: Aida
remekül főz. Hogyan tud azonosulni ezzel a figurával?
- Nekem nehéz, mert nem tudok főzni. De a figura tud,
előbb-utóbb el fogom kapni a karaktert. (nevet)
Szerencsére a színpadon nem kell fakanalat ragadnom, a finomabbnál finomabb
ételeket már készen hozom be az asztalra.
- Magánemberként
mennyire szimpatikus önnek az olasz modell, amely szerint a család az első?
- „Tengo famiglia”! Nálunk is vannak olyanok, akinek
ugyanilyen fontos a család. Ez egy szép és erős gondolat.
- Mennyire helyes
vagy helytelen az, hogy minden erővel maguknál akarják tartani az unokájukat, még
akkor is, amikor az már felnőtt, saját életet akar kezdeni? Ragaszkodás vagy
féltés ez?
- Aida azt gondolja, nélkülük nem annyira boldog az
unokája, csak ezt a fiú még nem tudja. Nagyon szeretne minden percében jelen
lenni, megoldani az életét. A szerepem feje szerint csak így van rendben, a
sajátom szerint viszont nem. Én magam nem akarom magamhoz kötni, terrorizálni a
gyerekeimet. És Aida minden tettét, mondatát a mérhetetlen szeretet hatja át.
- Kinek ajánlja az
előadást?
- Mindenkinek, minden generáció benne van a
történetben.
(forrás: Orlai Produkciós Iroda, fotó: szinhaz.hu)