Györgyi Anna: Jó így most nekem

Annyi mindent elmondtak már Györgyi Annáról; hogy sugárzóan tehetséges, meg hogy árad belőle a természetesség... Volt ő Anna Karenina, Marguerite, Blanche, most pedig Arkagyina. A Jászai Mari-díjas színésznővel döntésekről, őszinteségről, Csehovról és a szinkronról is beszélgettünk.

- Vári Évát arról faggatták egy interjúban, hogy kik azok a fiatal színészek, akiket nagyra tart, és téged említett elsőként. Megfordítanám a kérdést, engem az érdekel, hogy amikor te ismerkedtél a mesterséggel a Vas utcában, kik voltak azok a nagy színészek, akik hatással voltak az első lépéseidre?

- Mindjárt elsírom magam, hogy Éva engem említett, ez igazán megható, és köszönöm neki. Számomra akkor is, és a mai napig is Csomós Mari az első számú kedvenc. Meg tud rendíteni, de nagyon mélyen. Sajnos keveset dolgoztunk együtt, de a lényéből árad valami hatalmas emberség. Az is ritka, hogy valaki ilyen szinten vállalja az érzékenységét. Más karakter, de Molnár Piroskát is hatalmas formátumnak tartom. Egyszer forgattam vele, meg is szeppentem tőle, és megtisztelőnek éreztem, mikor megnyílt felém. Vannak nagy színészek, akiken látom a technikai tudást, de nem rendítenek meg. A kortársaim közül Kerekes Évát és Tóth Ildikót említeném. Mindketten fantasztikus színésznők, titokzatosak, nőiesek, és közben erejük is van.

- Idén lesz huszonöt éve, hogy diplomáztál a Színművészetin. Mit vártál akkor a szakmától? Fedik az akkori álmaid a beteljesült valóságot?

- Senki sem mondta, hogy ez ennyire nehéz lesz! Az első beszédórán Sztankay István, cigaretta füstfelhőbe burkolózva elmesélte, hogy egy kezén meg tudja számolni, hány olyan szerepe volt, ami igazán boldoggá tette. Ötven felé az ember rájön, hogy elvész az a hajtó erő, ami fiatalon élteti. Tele voltam én is mindenféle őrülettel, hogy megmutassam magam. Érik az embert különböző impulzusok, meg inzultusok, amitől átértékelődik sok minden. Ettől függetlenül én a mai napig ugyanúgy állok mindenhez, mint egy kezdő. Ugyanúgy izgulok is a próbák során. Sok szenvedést, szorongást megspórolhattam volna magamnak az elmúlt huszonöt év alatt, de ez a személyiségemből is fakad. Tudom, hogy nem vagyok könnyű eset. Önmagamból dolgozom, kutakodom, és ez sokszor fájó is tud lenni. Ki akar szenvedni? De ha egy olyan szerepet próbálok, amiben meg kell őrülnöm, akkor az munkaköri kötelességem. Visszatérve az eredeti kérdésedre, nem ilyennek képzeltem a szakmát, de mégis gyönyörűnek tartom. Emlékszem, mikor megkaptam az Üvegcipőt, azt hittem, hogy nekem már semmit nem kell megtanulnom. Aztán persze rájöttem, hogy az a sok élettapasztalat mélyített, és érlelt.

- Nem szerepelsz napi sorozatban, nem turnézol bulvár magazinokban a magánéleteddel, nem látunk főzős műsorokban, mégis huszonöt éve kapod a jobbnál jobb szerepeket, és tudjuk, hogy maximálisan meg is oldod azokat. Az egyik rendező azt mondta rólad, hogy „Györgyi Anna színészete évről évre gazdagabb”. Mitől tudsz így működni?

Szilágyi Tiborral a Szerettem őt c. darabban

- Nagyon ösztönös vagyok, mégis tudatosak a döntéseim. Emlékszem, egyszerre hívtak a Nemzetibe, az Új Színházba, a Radnótiba, és a Tivoliba. Utóbbi mellett döntöttem, ami végül nem indult el. Két évig nem volt munkám, erőm teljében lézengtem, de most már tudom, hogy pont az az állapot kellett nekem. Arra volt szükségem, hogy az legyek, aki ma vagyok.

- Volt olyan döntésed, amit később megbántál?

Eredetileg én lettem volna a Beugró című műsorban a női szereplő. Már folytak a próbák, mikor lemondtam, mert azt éreztem, hogy nem tudom zsigerből csinálni. Bennem belül megszólalt egy csengő, hogy ez nem én vagyok. Kizárólag anyagi szempontból bántam meg ezt a döntésemet, és azt is hozzáteszem, hogy a helyemre kerülő Pokorny Lia ezerszer jobb volt abban a szerepben, mint amilyen én tudtam volna lenni. Ismerem magam, csak ülnék egy ilyen helyzetben, hogy „mit keresek én itt”. Azt a fajta felhajtást, és ismertséget sem sajnálom, amit végül Liának meghozott ez a műsor. Ő maximálisan megérdemli. Eldöntöttem, hogy egyre jobb színésznő szeretnék lenni. Igyekszem ezen az úton maradni, sokat dolgozom magamon, szeretnék jó ember lenni. Ha elvállalnék egy napi sorozatot, az lehet, hogy lenyesne rólam valamit, amitől több lennék. Hiszem, hogy nem kell szar melót elvállalni csak azért, hogy egy címlapon mosolyogjak majd…

- Inkább elvállalsz egy monodrámát a Rózsavölgyiben (G), egy egészen elvont szerepet a Tháliában (Rövid), vagy egy habkönnyű komédiát a Játékszínben (Az utolsó hősszerelmes)…

G -monodráma

- Igen, bár a Játékszínben már nem játszom. Amikor kiderült ez a dolog az állami támogatásról, én nem akartam tovább részt venni ott semmiben.

- Ezt így ki is mondtad, vagy egyéb elfoglaltságaidra hivatkoztál?

- Felhívtak, hogy egyeztessék velem az előadást, én pedig őszintén elmondtam, hogy mit gondolok a helyzetről. Még a darab rendezője, egykori főiskolai osztályfőnököm, Szirtes Tamás is felhívott, győzködött, de hajthatatlan voltam. Az ember olyan, amilyenek a döntései.

- 2012-től a férjed, Kiss Csaba igazgatja a Miskolci Nemzeti Színházat, ahová te is hamar követted.  Sokat kellett győzködnöd magad?

- Nagyon hűséges ember vagyok, bár a pályám nem ezt mutatja, sok színházban dolgoztam már. Mint egy biliárdgolyót rugdosott az élet, annyi helyen voltam. Csabának ez egy nagyon nagy lehetőség, én pedig azt éreztem, hogy támogatnom kell. Az első évet végig ingáztuk Budapest és Miskolc között, ez a gyerekeknek sem tett jót. Végül béreltünk egy házat Miskolcon, és beköltöztünk. Öt évre szól Csaba kinevezése, ebből még három hátra van. Nem tudhatjuk, hogy mi lesz utána. Most is vannak Pesten előadásaim, ha kell, felülök a vonatra, és jövök- megyek.

- Legutóbbi bemutatód a Sirály Arkagyinájaként volt Miskolcon. Milyen a kapcsolatod Csehovval?

Molnár Gusztávval a Sirály c. darabban

- Imádom Csehovot, az orosz klasszikusokat úgy általában, de érdekes módon kimaradtak az életemből. Volt a Csehov szerelmei Kulkával, meg az Anna Karenina, de más nem nagyon. Most egyszerre két Sirály is megy Miskolcon, két rendező, két szereposztás, két színpad. Sokan kérdezték, hogy mi szükség erre, de szerintem ez egy igazi kuriózum, és igenis meg lehet mutatni, hogy ugyanabból a szövegből két különböző csapat mit tud kihozni. Csehov csodálatosan írt. Annyira maiak a párbeszédei! Ott van Arkagyina és Trigorin jelenete. Mintha egy mai modern házaspárt hallanánk. Ami számomra a szerep nehézségét jelentette, az az anyaság megformálása. Arkagyina korán szülte a fiát, aki már felnőtt férfi. Kettejük kapcsolatát kerestem a saját életemben, és megtaláltam az édesanyámmal való viszonyomban. Nagyon érdekes belső utazás ez számomra. Szeretem az ellentmondásos figurákat játszani.

- Február 4-től Miskolcon lesz az Európai Színművészeti Egyetemek Találkozója. Részt veszel a rendezvénysorozatban?

- Nézőként igen. Nagyon várom már, tavaly is felpezsdítette a várost. Bukarestből, Litvániából, Svájcból, Budapestről, Kaposvárról jönnek az előadások, öt napon át nagyszerű programok várják a közönséget.

- Nem tudom nem feltenni a kérdést, legfeljebb nem válaszolsz rá. 2013-ban a POSZT-on szinte mindenki biztosra vette, hogy tiéd lesz a legjobb női alakítás díja A vágy villamosáért, aztán végül mégsem téged szólítottak a pulpitusra…

- Ezt már eltemettem magamban. Tény, hogy nem esett jól, de pontosan tudom, hogy mi miért történt. Látod, ezek a dolgok hiányoznak belőlem, és ezek kellenek a szakmához.

- Milyen dolgok?

- Hát hogy így kell mosolyogni, meg hogy ott legyél rendezvényeken, lobbizz, sugallj, emlegesd, hogy ki mindenkivel dolgoztál együtt… én nem ez vagyok. Nem tudom menedzselni magam. Más se menedzseljen engem! Ez vagyok én, ez az én hülyeségem. Bocsánat, hogy ezt mondom, nevetségesnek tartom, és röhögök ezen akkor is, ha belül rosszul esik.

- Pedig ha lenne menedzsered, újra láthatnánk a mozivásznon is…

- Na, ez viszont szívfájdalmam! Idén viszont forgatok! Goda Kriszta Veszettek című filmjében kaptam egy nagyon jó szerepet, nyáron kezdjük a munkát. Fenyő Ivánnal lesznek főként közös jeleneteim, nagyon örülök ennek a filmnek. Tudod, ehetném magam, hogy miért nem én kaptam ezt, vagy azt a szerepet, de nem teszem. Igazából nem is tudnék olyan filmet mondani, amit sajnálnék, hogy nem én játszottam.

- Én tudnék. Szabó István Az ajtó című filmjében isteni Magda lehettél volna…

- Igen... Annak is oka volt, hogy miért egy német színésznő kapta azt az ízig-vérig magyar szerepet. Na, mindegy…

- De legalább magyar hangként rendszeresen hallunk a mozikban. Miskolc mellett belefér az idődbe a szinkronizálás?

- Egy- két Juliette Binoche filmet csináltam, meg a Downton Abbey című sorozat volt, de most nem nagyon dolgozom a szinkronban. Audrey Tautou filmjeit szerettem nagyon, és Julianne Moore szinkronizálása is szép feladat volt. Egészen fura, de nagyszerű színésznő ő. Már megbékéltem azzal, hogy sokan szinkronszínésznőnek titulálnak, hiszen jó színészeknek, jó filmekben adtam a hangomat. Régen ez is máshogy ment. Mentem ki éjszaka, pizsamában is a szinkronstúdióba, ha hívtak. Emlékszem, mikor még Tolnay Klárival állhattam egy stúdióban, aki külön papucsot hozott magával. Ma már több helyen papírt sem adnak a színészek kezébe, csak megy valami súgógép, arról kell olvasni a szöveget. Nincs próba, azt sem tudjuk, hogy a mondat végén kérdőjel van-e, vagy pont. Persze, vannak még ma is nagyszerű szinkronrendezők, ilyen Aprics László is, odafigyel a színészekre. Nála igazi alkotómunka folyik.

- Mi vár rád most?

- Áprilisban kezdjük próbálni Kleist Eltört korsóját Miskolcon Szőts Artúrral. Ebben újra egy anyát játszom, akinek van egy felnőtt lánya. Nagyon jó szerep, kőkemény darab, de nevetni is lehet rajta. A Rózsavölgyiben fut még két darab, közben jövök- megyek, anyaként, feleségként is próbálok helytállni. Nincsenek nagy vágyaim. Magam tudom elrontani a jót a szorongásaimmal, dolgozom sokat, hogy megbékéljek magammal, de az ember nem tud kibújni a bőréből. Jó így most nekem.

(fotók: mnsz.eu, szalon.rozsavolgyi.hu, Kiskegyed)

*******************************************************************************
Rendeld meg most kedvezményesen a Librinél Jane Austen Büszkeség és balítélet című regényének hangoskönyv változatát Györgyi Anna előadásában!.
Bár Jane Austen az 1800-as évek elején írta művét, még most is a legolvasottabb angol regények közé tartozik. Nem csak kellemes stílusa, ironikus és ma is eleven hangvétele teszi népszerűvé. Modelljei is örök életűek. A lányok: a kedves, intelligens, szende Jane, az okos, ironikus, talpraesett Elisabeth, a tudálékos Mary, a meggondolatlan, kacér Lydia, és a kissé jellegtelen, sodródó Kitty. Az anya hisztérikus, az apa fásult. Mindegyiket ismerjük, nem?
Györgyi Anna csodálatos előadásban megelevenednek a karakterek, és a klasszikus történet sodrása magával ragadó.

Megrendelhető a LINKRE kattintva! 
**********************************************************************************************************