Ereiben ott csörgedezett Európa: apai ágon olasz, német, osztrák, anyai ágon lengyel származású.
Dédapja mantuai muzsikus, a világhírű Gobbi família tagja. Gimnáziumi tanulmányait
követően Putnokon
a Gazdasági
Felső Leánynevelő Intézetbe járt, majd a Pázmány Péter
Tudományegyetem Botanikus Kertjének gyakornoka volt.
1932-ben jelentkezett a Színiakadémiára, ahová azonnal felvették. Vizsgaelőadásán a Phaedrát játszotta. A Nemzeti Színház
szerződtette, s a társulat tagja volt 25 éven át. 1960 és 1970 között a József Attila Színház,
1971-től 82-ig újra a Nemzeti Színház, majd 1982-től haláláig a Katona József Színház
művésze volt.
A háború után a munkás- és parasztszármazású színinövendékeknek
megalapította a Horváth Árpád Kollégiumot, később idős színészek számára
létrehozta az Ódry Árpád Színészotthont, a fiatal kollégák lakásgondjainak
enyhítésére a Jászai Mari Lakóházat. Megszervezte, megnyitotta a Bajor Gizi
Színészmúzeumot.A Nemzeti Színház ügye mindig fontos szerepet töltött be életében.
A háború után fizikai munkával tevékenyen közreműködött a Nemzeti Színház újjáépítésében.
1983-ban a 70. születésnapjára kapott 100. 000.- Ft értékű
takarékbetétkönyvének teljes összegét ajánlotta fel az új Nemzeti Színház első
alapkövére. A felajánlást követően országos gyűjtési akciót kezdeményezett,
amelynek során 3,3 milliárd Ft gyűlt össze. Nagy álma volt, hogy láthassa még az új
Nemzeti Színház létrejöttét, de ez 1988-as haláláig nem valósult meg.
Végrendeletében
vagyona egy részéből megalapította az Aase-díjat. A régi Nemzeti, ma Magyar Színház,
zártkörű klubja évtizedek óta az ő nevét viseli. Az új Nemzeti Színház építői
a teátrum parkjában lévő szoborral adóztak Gobbi Hilda emlékének,
2007-ben pedig a Nemzeti Színház Stúdiószínpadát is róla nevezték el. Tiszteletére
2001-ben alapították meg a Gobbi Hilda-díjat, a pályájuk delén túl lévő, korábban
nem díjazott színészek számára.
Színészi skálája a tragédiától a vígjátékig mindent felölelt.
Eszköztelen, elmélyült
belső ábrázolással jelenítette meg alakjait, de ha kellett, a
szélsőségektől sem riadt vissza. Rendkívüli humora, karikirozó képessége sok
felejthetetlen alakítást eredményezett színpadon, filmen rádióban egyaránt. Egészen
fiatalon
játszott öregasszony-szerepeket, de túl a harmincadik évén
illúziót keltő Sasfiók
(E. Rostand), illetve Nyilas
Misi volt (Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig). Spiró György kifejezetten Gobbi számára írta a Csirkefej című darabot, mely óriási siker volt a Katonában, éveken át. Megszámlálhatatlan filmben
játszott, gyakran mondott verseket is, s állandó szereplője volt
a Magyar Rádiónak, ahol a Szabó család című
sorozatnak több mint ezer előadásában vett részt, Szabó néni szerepét még betegágyán is folytatva, egészen
haláláig. Művészetét Kossuth-díjjal, Érdemes,- és Kiváló Művész kitüntetéssel honorálták.
Gobbi Hilda egyszer azt mondta egy interjúban:
"Én sohasem voltam ’csak’ színész.
Hiszek abban a sokak által ostobaságnak vélt közhelyben, hogy a színész
akarva-akaratlanul mindig politizál. Már csak azért is, mert másfél méterrel
magasabban áll a közönségnél, amikor szól hozzá." Számára a politika a
másokért való felelősséget és szolgálatot jelentette. Nyíltan vállalta politikai nézeteit, ezzel számos ellenséget is szerzett magának. legendák keringtek arról, hogy mi mindent el tudott érni a kapcsolatai révén. Ha valaki nem volt számára szimpatikus, vagy rosszat tett ellene, annak nem volt tovább helye a fővárosi színpadokon...
" -Élet- halál ura volt!" -emlékezett vissza rá Bakó Márta egy interjúban.
Szexuális beállítottságát sem titkolta (éveken át élet együtt Temessy Hédi színésznővel, majd Galgóczi Erzsébet írónővel). Major Tamással, egykori barátjával, kollégájával, és politikai társával 1959-ben összeveszett. Állítólag Major nem tudta elfogadni, hogy Gobbi nőket szeret, és gyakran italozik. Levélben bocsátotta el a színésznőt a Nemzetiből, huszonöt év társulati tagság után...
Részlet egy korabeli interjúból: "...Félek a haláltól. Majdnem mindig félek. Csak a temetőben és Visegrád Szent György puszta Áprily Lajos völgyének bányájában nem. Elhagyott, csöndes kőbánya, mozdulatlan, meredek sziklafal. Örökkévalónak látszik. Egy morzsányi biztonságot a halálfélelem ellen csak a természet nyújt - ha nyújt! Ebben a bányában talán felépíthetném gyerekes, de mégis olyan nehezen felehető ifjúkori álmomat: a Néma Vágyak Templomát! A bánya köveiből egy kis épület, belül fehérre meszelve, hófehér padokkal; a főfalán egy mosolygó, nevető Krisztussal - mert nem hiszem, hogy Megváltónknak nem volt az emberek számára mosolya. Az ajtó nyitva lenne - mindenkinek. Embernek, őznek, rókának, sündisznónak. Templomom egyetlen szertartása a gondolat lenne. Csak ülnénk itt a padon, és néznénk a sziklafalat, amely örökké volt, és - ha semmi nem jön közbe - talán örökké lesz."
( forrás: magyarszinhaz.hu, 168ora.hu,mtv.hu, nemzetiszinhaz.hu)
