- Nem először dolgozol a Mohácsi
testvérekkel: a Hippolyt előtt a Katona József
Színház A nyaralás című előadásában is
találkoztál velük. Milyennek látod a
Mohácsi-féle színházat?
- Nagyon élő színházat
csinálnak, olyat, ami tényleg folyamatában
készül. A cselekményvezetés a fejükben van,
tudják mit akarnak, de a próbák folyamán sok
minden jut nekünk – és Mohácsiéknak is
– az eszünkbe, ami aztán vagy belekerül a
produkcióba, vagy nem. János az olvasópróba
után például rögtön átíratta az első
jelenetet. Ez így megy. Csak az időfaktor a
félelmem, azon kívül semmi. Én elpróbálnék
ezzel az anyaggal akár fél évig is. János a színészből indul ki – ahogy
az anyaszínházamban a rendezőink. Néz minket
és érzi, hogy ez most lyukas és változtatni
kell. Ilyenkor kitalál valami mást, és ahhoz
képest írják át a jelenetet. Vagy írnak egy
teljesen újat! Még az is lehet, hogy egy
jelenetet többször megcsinálunk, egészen
addig, amíg János nem érzi azt, hogy eléggé
pontos, feszült és színházi az eredmény.
Tudom, most jó lenne példát mondani, de nem
akarok konkrétumokba belemenni, mert az eredeti
darabban nincs olyan jelenet, amin most dolgozunk.
Ez egy másik, egy teljesen új színdarab
- Láttad a filmet? Az általad játszott
Schneidert abban Kabos Gyula alakította. Ez
azért előzmény.
- Nagyon régen láttam a filmet, de
arra jól emlékszem, hogy Kabos szenzációs volt
benne. Ez most egészen más lesz. Nem szeretném
őt leutánozni, ahogy a filmet sem szeretnénk.
Ez egy történet, amit nekünk elejétől a
végéig újra kell fogalmaznunk, meg kell
csinálnunk, komolyan kell vennünk. Nagyon
örülnék, ha a nézők sem azzal az elvárással
ülnének be az előadásunkra, hogy a filmet
fogják a színpadon újra látni. Kabost nem
lehet és nem is kell leutánozni.
- Neked miért fontos ez a történet?
- Hippolyt megérkezésével
Schneiderben felborul minden, amit addig szépen
felépített, az a kép, hogy ő mennyire fontos
ember. Jön valaki, aki szembesíti azzal, hogy
talán nem is annyira tökéletes. Ettől szorong,
és itt a kapocs a szerep és köztem.
Megfelelési kényszeres, szorongós ember vagyok.
Ebből kell dolgozni, ebből lehetnek jó
helyzetek.
- Mohácsi István, az előadás dramaturgja
azt mondta, hogy nem lehet egy az egyben
átültetni mára a történetet. Ezt te hogy
látod?
- Igaza van, nem érdemes.
Eljátszathatnának velem egy újgazdag bunkót,
aki aztán valahogy kevésbé lesz lökött, de ez
nem lenne túl bonyolult színházi konfliktus. A
milliomos vállalkozó vagy a politikus még
stimmelhetne Schneiderre – de hogy jön ide
a lakáj? Lakáj ma már nincsen. De ha
megcsináljuk a kort, és a konfliktusokat, akkor
nyert ügyünk van.
- Ki szoktál néha jönni játszani a Katona
József Színházból, de ilyen típusú
szórakoztató előadásban még nem tűntél fel.
Az Orlai Produkció előadásai mennyire állnak
közel a te világodhoz?
- Láttam a színház több
előadását is, és nagyon jó színvonalú,
igényesen szórakoztató színháznak tartom.
Kitűnő alkotók dolgozhatnak itt. Örültem,
amikor hívtak, és jó ilyen csapattal
dolgozni.
- Hogy haladnak a próbák?
- Eddig öt próbánk
volt, egy hónap múlva bemutató, szóval ha
valaki meg van ijedve, az én vagyok.
(forrás: Orlai Produkciós Iroda, fotó: est.hu, 168ora.hu)
