Nincs ember, aki ne ismerné Szinyei Merse Pál legismertebb festményét, az 1874-ben készült Lilaruhás nő-t. De vajon hányan tudják, hogy ki volt ez a klasszikus szépségű asszony?
A Magyar Nemzeti Galéria legféltettebb kincsei közé tartozik, kis túlzással, de bátran mondhatjuk a festményre, hogy ez a magyar Mona Lisa. A meghökkentő színellentétekre
komponált kép festőjének élete legalább annyira érdekes, mint modelljéé.
Szinyei Merse Pál 1872-ben vette feleségül a bécsi illetőségű Probstner
Zsófiát, akinek sok-sok képen megörökítette kedves arcát, finom vonásait
és átható tekintetét. Házasságukból öt gyermekük
született, de közülük csak kettő élt meg magasabb kort, három lányuk fiatalon elhunyt diftériában. A család kezdetben Jernyén élt, Szinyei Merse
itt kezdte el festeni a Lilaruhás nő című képét.
A modell sok évvel később így emlékezett vissza arra az időre: - Az első
gyerekünket vártam, úgy ültem modellt, otthon, Jernyén, a lila tafota
ruhában. Azt is magam varrtam, mert nem költöttem varrónőre. Persze nem
kinn a mezőn ültem modellt, azt Pali kívülről tudta. Minden fűszálat,
minden sárga kikericset ismert, a lila, sárga és zöld szín finom
hármashangzatáról beszélt akkoriban folyton. Nekem már a könyökömön
jött ki. Benn, a műteremben is fárasztott a modellülés. A fiam
gyorsabban fejlődött, mint a kép. A lila ruha szűk volt, szorított.
Talán ezért lett kicsit szenvedő az arckifejezésem a képen.
|
Sárga ruhás arckép |
Szinyei Merse Pál később is több ízben hozzáfogott, hogy a szép Probstner Zsófiát
lefesse, de minden alkalommal elégedetlen volt az eredménnyel. A két
jelentősebb, befejezetlenül maradt portré a Sárga ruhás majd a Vörös ruhás arckép.
Mindkettő friss, áttetsző színekkel festett portré. Talán amiatt hagyta
őket befejezetlenül, mert nem érezte elég meggyőzőnek a
környezetet, illetve a figura szituációját. Nagy port kavart az 1882-ben készült Pacsirta, melyen egy hölgy ruha nélkül fekszik a mezőn, s az égen szálló madarat figyeli. A festő akkoriban azt állította, hogy modellje egy osztrák lány volt, ám Zsófia halála előtt bevallotta, hogy az a mű is őt ábrázolja.
Gobbi Hilda így emlékezett könyvében Zsófiáról:
- Kilencvenkilenc éves korában kérte a felvételét az Ódry Árpád Művészotthonba, és százkét éves koráig volt az otthon lakója. Ott ült furcsa, törökös pongyolájában, valami török fezzel a fején -mert a haja már gyérült, és valami csodálatos eleganciát árasztott. Alig látott, hallott, de szellemi képességei épek voltak. Amikor külföldiek jöttek látogatóba, bemutatták őket a "Lilaruhás hölgy"-nek is, akinek fülébe súgtuk, milyen nemzetiségű a látogató. A franciáknak franciául, az angoloknak angolul válaszolt. Százéves korában hárman is megfestették az arcképét.
Szinyei Merse Pálné 1952-ben, százkét éves korában halt meg.
Az asszony további arcai festményeken, és fotón:
|
Főkötős portré |
|
Ninon |
|
Vörös ruhás arckép |
|
Szerelmespár II. |
|
Majális |
|
Pacsirta | |
|
Anya gyermekeivel I. |
|
Lilaruhás nő |
|
|
A százéves asszony |
|
|
Zsófia portréja 1954-ből |
|