95 éve született Perczel Zita

A legendás színésznő féltve titkolta a valódi születési dátumát, de a hozzá közelállók szerint 1918 április 26-án született.

A családja némi protekcióval segítette bejutni a Színművészeti Akadémiára a gátlásos kislányt, ahol olyan évfolyamtársai voltak, mint Gobbi Hilda, Básti Lajos,Gellért Endre, Fónay Márta, Király Kató, vagy Móricz Lili. Tanára, Hettyey Aranka nagy tehetséget látott benne, és segítette leszerződni a Nemzeti Színházhoz. Első szerepét A dolovai nábob lánya című darabban kapta. 

1934- ben már kamerák előtt állt Az új rokon című filmben Gózon Gyula, és Kabos Gyula partnereként.  A filmben énekelt "Kislány kezeket fel, most egy kis szerelem kell" című sláger a magyar filmtörténet örökzöldjévé vált. A Nemzetiben is szép szerepeket kapott, de a direktor váltáskor felmondott. Németh Antal drasztikus lépéssel kezdte működését, és a korábbi idősebb generációt nyugdíjaztatta. Az új társulat megérkezésekor Perczel Zita is megkapta az elbocsátó levelét, majd egy újabbat, melyben közölték, hogy mégis számítanak rá. Ő szolidaritásból nem fogadta el a tagságot, és a Vígszínházhoz szerződött. Utólag ráébredt, hogy nagy hibát követett el.

A Vígszínházban Fedák Sári, Makay Margit, Darvas Lili mellett kis szerepeket játszhatott csak, ahogy később ő maga mondta: „hol estélyi ruhában, hol matrózruhában, hol elegáns, nem feltűnő délelőtti kosztümben, lámpalázasan unatkozott a színpadon". A Meseautó című film kapcsán már az egész ország ismerte,és kedvelte, a színpadon mégsem bizonyíthatta a tehetségét ekkoriban. Szerencséjére a harmincas években még olyan filmekben kapott szerepet, mint a Budai cukrászda, és a Dunaparti randevú. 1935 nyarán, a vígszínházbeli utolsó, évadzáró előadását követően Franciaországba utazott nyaralni. A kirándulás során számos francia filmessel ismerkedett meg. Hazatérve újabb forgatások várták: a Hetenként egyszer láthatom, és a Lovagias ügy, és a Marika című filmekben. 1937-ben aztán Párizsban kapta meg a Barbara című darab a főszerepét, melyben nagy sikert aratott. Az ezt követő Leonidas című Verneuil darab főszerepében óriásit bukott, de a harmadik párizsi főszerepében, a Trois Josephs- ban mindenki ámulattal csodálta a tehetségét. A siker hatására a sztár filmszínész Fernandel kérte fel következő filmjének főszerepére. A színházzal azonban szerződést kellett volna bontania, a forgatás érdekében. Színpadi partnerei a szűnni nem akaró teltházak okán ellenezték a szerződésbontást, így az igazi filmes áttörés meghiúsult. Perczel akkori szerelme Marcel, a francia színész, akivel 1939. június 21.-én összeházasodtak. Az ifjú házasok Algériában, majd Nizzában turnéztak, azután a Comedie-Francais-zel Bordeauxba utaztak. 

A háború kitörését követően visszatértek Párizsba, ám hiába volt akkor már váradós a színésznő, mégis elvált a férjétől. Hamar újra férjhez ment, ezúttal az orosz filmproducer Lucachevitch- hez. Vele, és születendő gyermekével a háború miatt Amerikába menekültek. A kisfiú már New Yorkban jött világra, és az Alexander Leo Attila Lucachevitch nevet kapta.  Az akkor már Amerikában élő Kabos Gyula elsőként gratulált Attila megszületéséhez, de Lengyel Menyhérttel és Vadnay Lászlóval is szoros barátságot tartott a házaspár.

A család végül Los Angelesben, Hollywoodban talált otthonra, ott éltek egészen 1951- ig. Kapcsolatukból egy kislány is született, ám hiába szerette volna megmutatni magát a színésznő hollywoodi filmekben is, egyetlen szerepet sem kapott a stúdióktól. Emiatt depresszió gyötörte, melyet csak egy pszichiáter segítségével tudott legyőzni. Tizenegy év kihagyást követően tért vissza Párizsba, ahol újabb színpadi sikerek következtek az életében. Ötszázszor játszott a Théátre de Capucines-ben, régi partnerével Sacha Guitryvel. 1966- ban Madridba, majd Rómába költözött, ahol egészen 1990-ig maradt.

1991-ben a Budapesti Kamaraszínház Forgószínpad című darabjának egyik szerepére hazahívták, és ő gondolkodás nélkül jött. Magyar színpadon, magyarul, az itteni kollégák szeretetével körülvéve újra boldognak érezhette magát.  Pályája újra felívelt, és ismét felfedezték. Simó Sándor portréfilmet készített róla, majd megkapta a címszerepet a Nagymama című darabban a Kecskeméti Színházban. Sőth Sándor A nagy postarablás című filmjében újra forgathatott is, és ő boldogan állt újra kamerák elé. Önéletrajzában többször említett szerencséje halála pillanatáig kísérte. Az volt a kívánsága, hogy Budapesten temessék el. Éppen Budapesten forgatott, amikor a kór végleg legyűrte. 1996-ban, nyolcvan évesen hunyt el.
2000- ben jelent meg életrajzi kötete A meseautó magányos utasa címmel, mely nagy siker lett.  

A Meseautó Kovács Verájaként bevonult a halhatatlanok közé, és mindmáig örömmel nézzük a kopott filmkockákon a törékeny, szőke szépséget.

Filmszerepei:

Az új rokon (1934), Meseautó (1934), Budai cukrászda (1935), Dunaparti randevú (1936),  Hetenként egyszer láthatom (1937), Lovagias ügy (1937), Marika (1937), Assassins et voleurs (1957), A fleur de peau / Bőrvirág (1962), Örökség (1980), Dögkeselyü (1982), A nagy postarablás (1992), Törvénytelen (1996), Roseanna's Grave (1996)