A Zeneakadémián diplomázott
hegedűművész-énekes a különleges tehetségek osztályába nyert felvételt,
tizennégy évesen már főiskolai tanulmányokat folytatott. Táncol, szteppel,
énekel, hegedül. Egyedülálló a magyar és a nemzetközi porondon is sokszínű
előadásával, tehetségével, a minőségileg maximálisan egyedit, kiemelkedőt
nyújtó, rendkívül dinamikus és egyszerre mély érzelmeket is felkavaró
koncertjeivel.
- Hároméves korodtól
tanulsz hegedülni, de énekesként, színésznőként, sőt táncosként is ismer a közönség.
Sosem érezted azt, hogy elég a hegedűből, és mostantól csak énekelni akarsz?
- Volt egy ilyen konkrét
pillanat, sose felejtem el ezt a felismerést. Ekkor tényleg megrémültem, hogy a
hegedülésre ráment a teljes gyerekkorom, és az egész nem nagyon érdekel, és
akkor most mi lesz? Beiratkoztam ide- oda, ezt- azt tanulni, majd egyszer csak
azt vettem észre, hogy fanatikusan dolgozom. A színpadi világ minden
csínja-bínja rettenetesen érdekelt. Hogy az embernek az lesz a hivatása, ami a
hobbija, az óriási lelki szabadságot jelent. Óriási
szerencsének tartom, hogy azt csinálhatom, amit szeretek, hogy létre hozhatom
az álmaimat és mindezt olyan emberekkel, akikben megbízom, és akikkel jól érzem
magam. Mivel vallásosan neveltek, hiszem, hogy ott vagyok jó helyen, ahol
vagyok, és hogy mindent lehet még nyugodtabban és barátságosabban csinálni,
mint ahogyan azt a mindennapokban tesszük. A problémákat sokszor kívülről és a
másik szemszögéből is megfigyelem, vagy elképzelem, ahogy nagymamaként már csak
nevetek ezen, és ezek együtt sokat segítenek.
- Evidens volt, hogy már gyermekként a kezedbe adták a
hangszert?
- Édesapám az Operában hegedült, mi négyen vagyunk
testvérek, ő tanított mind a négyünket a zenére. Vidám muzsikus családban
nőttünk fel, borzasztó szigorú nevelés mellett. Nagyon tudatosan készítettek
fel bennünket a komolyzenei pályára. Aztán le is diplomáztunk, s ki itt, ki ott
folytatva, szétszóródtunk a világban.
Húsz éves korom körül elkezdtem nagyon komolyan érdeklődni az éneklés és
szórakoztatás iránt. Úgy éreztem, hogy az egész lényemmel akarok szólni. Az
iskolában általában nem is feleltettek a tanárok, mert az irodalom- és
történelemóra anyagát a következő alkalomra megrendeztem, és színdarabban
előadtam az osztálytársaimmal.
- Mennyi időt bírsz ki hegedülés nélkül?
- Nagyon keveset. Egy- egy nagyobb fellépés után jól
esik a pihenés, de két nap múlva már kezembe veszem a hangszert. Fontos
gyakorolni, nem dőlhetek hátra, hogy megint megvolt egy koncert, majd a
következő előtt ráérek elővenni a vonót. Hiányérzetem van, ha egy hétig nem
hegedülhetek. Beletörődtem, elfogadtam, hogy mindenhova jön velem a hangszer,
mert - Feszített lehet a tempó a felkészülés alatt…
Annyi mindenből áll össze egy ilyen koncert, hogy az
ember nem is gondolná! Kezdve a ruhák megterveztetésétől a díszletig, a
zenészek egyeztetése, a hangszerelők, a kották
Mi a legnagyobb vágyad, amit még szeretnél elérni az
életben? Hol, vagy kivel lépnél fel legszívesebben?
Annyi minden megvolt már az életemben, hogy igazi,
konkrét vágyaim nincsenek. Ha külföldön lépek fel, akkor mindig bennem van,
hogy vajon ott is olyan szeretettel fogadják- e a műsort, mint itthon. Aztán a
végén az álló taps megnyugtat. David Garrett hegedűművésszel például egyszer
szívesen dolgoznék. Fantasztikus tehetség ő, a legnagyobbaktól tanult, és még
mindig szemtelenül fiatal, ráadásul úgy néz ki, mint egy hollywoodi színész!
- Ha már a színészetnél tartunk, az elmúlt években nem
igazán láthatunk téged színdarabokban. Mi az oka ennek?
- Nagyon sok jó darabban játszottam, főként
operettekben, musicalekben. Voltam Eliza a My Fair Ladyben, de megkaptam a
Csárdáskirálynő Stáziját is. Csodálatos volt, nagyon élveztem. Ha ost kapnék
egy felkérést, már ezerszer átgondolnám, hogy elvállaljam-e. Nem szakmailag
vannak kifogásaim. Nem bírom a színházi légkört.
- A furkálást?
- Igen. Hat hétig minden egyes nap együtt lenni a
társulattal, nem nekem való. Hallom, hogy egyesek hogy beszélnek kollégákkal,
öltöztetővel, és én ezt nem bírom. Fizikailag rosszul leszek ettől a légkörtől,
és az emberi hülyeségtől, a rosszindulattól megőrülök. Ha az ember a lelkével dolgozik,
akkor ott ennek nincs helye.
- Manapság egyre ritkább, hogy egy művészt nem
szippant be a média, és a bulvár világa. Te tudatosan kerülöd ezt a felhajtást?
- Nem foglalkozom vele. Annyi negatív dolog zúdul ránk
a képernyőről, hogy ezekben én nem szeretnék részt venni. Tudatosan ki is zárom
az életemből a bulvárt, meg a tévézést. A fellépéseimen is azt mondom a
közönségnek, hogy hallgassanak jó zenét, találkozzanak a barátaikkal, éljenek
és étkezzenek egészségesen, járjanak színházba, olvassanak, és kapcsolják ki a
tévét! Megpróbálok maximálisan békességben élni a környezetemmel, a
szeretteimmel.
Április 13-án a MOM Művelődési Központban lép fel Illényi Katica. A rendkívűli és egyben zenei humorral díszített repertoár a
ljubljanai magyar nagykövetség felkérésére eredetileg a klasszikus zene
magyaros jellegű műveit tartalmazta, de kiegészült a komolyzenei
hegedűirodalom gyöngyszemeivel, világhírű filmzenékkel és musical
részletekkel, a swing és a dallamos jazz darabjaival, valamint ismert
filmslágerekkel.
A reperoár sikerdarabjai:
Liszt: Magyar rapszódia No.
2.
Piazzolla: Libertango
Edith Piaf: Miért van szerelem
Gershwin
darabjai
Blossom Country Illényi Csabával
Kíséret: zongora, nagybőgő, hegedű, dob
A koncert vendégművésze Illényi Katica testvére, Illényi Csaba, Bécsben diplomázott hegedűművész.
