Éva drasztikus döntésre szánja el magát, és mire a környezete
feleszmélhetne, ő már Dél-Amerikában ismerkedik egy titokzatos és misztikus
legendával, valamint a saját belső énjével. Agnes Golenya Purisaca, a magyar
írónő fantasztikus utazásait, és kutatásait vetette papírra a könyvekben.
- Honnan ered a Purisaca név?
- A moche kultúrából, amiről 1987-ig mit se tudott a világ. Illetve tudtak
róluk, de ismeretlen volt a legrégibb kultúrájuk, ami az egyiptomihoz hasonló Észak-
Peruban élnek a tengerparti részen, ie. 2000-től. Ott kaptam egy családtól ezt
a nevet néhány évvel ezelőtt.
- Hogy jött az ötlet, hogy spirituális kalandregényt
írj?
– Trénerként dolgoztam. Kerestem az utam, azt a valamit, amiben ki tudok
teljesedni. Spirituális gondolkodású vagyok, kizárom a véletleneket. Hirtelen
egyre többen kezdtek nekem beszélni Móricz Jánosról, aki kutatóként járta Dél-
Amerikát. A hatvanas években felfedezett egy hatalmas, mesterségesen vájt
labirintus rendszert a föld alatt, ami Dél-Kolumbiától Chiléig húzódik az
Andokban. Peruban egy legalább kétezer kilométeres szakasz van már feltárva.
Móricz volt az első, aki írt erről a helyről, de a felfedezéseiből nem hagyott
ránk túl sokat. Egy Bela nevű indián törzs őrzi az általa „Táltosok
barlangjának” nevezett a vájat titkait. Valami biztosan van ott, mert állítólag
a NASA is foglalkozik már vele. Móricz szerint valahol a barlangrendszer őriz
egy „arany könyvtárat”, de erre egyelőre nincs bizonyítékunk, vagy legalábbis
ez nem került eddig nyilvánosságra. Neil Armstrong például 1976-ban ment le, és
azóta teljes hírzárlat van az ő kutatásairól. Valószínűleg egy ősi civilizáció
emlékeit, titkait őrzi az Andok. Ez a téma nem hagyott nyugodni, és úgy
gondoltam, másoknak is tudni kell róla.
- Korábban is foglalkoztatott téged
Dél- Amerika?
- Érdekes, hogy akkoriban engem kicsit sem érdekelt Peru, mégis oda sodort
az élet. Nagyon sok helyen jártam a világban, pont Dél-Amerikában nem.
Líbiában, Amerikában, Izraelben, Egyiptomban is megfordultam korábban. Nincs
kényszeres küldetéstudatom, de amikor valaki sokat kap, akkor egy idő után
jólesik adni is. Hiába vagyunk elárasztva a népszerű, populáris ezotériával,
mégis valahogy ciki erről beszélni, az irodalom pedig egyáltalán nem akarja
befogadni ezt a témát. Működik a racionális részem, de merek mesélni azokról a
dolgokról, amelyeket átéltem.
– Végül hogyan jutottál el Peruba?
– 2007 február környékén lettem kész
az első könyvvel, és akkoriban ismerkedtem meg egy párral, akik éppen készültek
Ecuadorba. Nem engedhettem meg magamnak az utazást, de teljesen lázba jöttem
attól, amit meséltek. Nagyon csábítottak, de szerintem egy ilyen expedícióra
sokkal komolyabban kell felkészülni. Közben az interneten megismerkedtem egy
perui férfival, akiről kiderült, hogy tud a barlangról, mert dokumentumfilmeket
készít az ország ismeretlen részeiről. Felcsillant a szemem, és azt vettem
észre, hogy sorban történtek a csodák az életemben. Váratlanul jelentős
kedvezményt kaptam az utazásra is, így tényleg egyik pillanatról a másikra
kijutottam. Egy észak-perui lejáraton léptem be a barlangba, és bár csak egy
napig tartózkodtunk ott, így is lenyűgöző és sokkoló volt a látvány. A gótikus
folyosók és kisebb-nagyobb termek mellett egy fürdőszoba maradványait láttuk,
vagyis biztos, hogy használták valamire. A kutatások szerint már az inkák is
megfordultak benne, de nem ők építették. Napi kapcsolatban állok külföldi
kutatókkal, akiktől kapom a további információkat.
– Éva egy bizonyos „aranyasszony” után nyomoz a
regényben, aminek köze van a magyar hitvilághoz is. Kik vagy mik az aranyasszonyok?
– A magyar mitológia szerint voltak olyan asszonyok,
például Attila unokahúga, Deédes asszony, akire az otthon maradt nép vezetését
bízta Attila a háborúk idején. Évában egyértelműen látom az aranyasszonyt – bár
megjegyzem, mindannyiunkban benne rejtőzködik. Orvos, de lelkifurdalás gyötri,
mert elhagyta ezt az álmát, a küldetését. Az utazás során döbben rá, hogy
gyógyító akar lenni, és egészen más értékrendekkel ismerkedik meg, mint
amelyekkel a milliomos férje világában találkozott. Kevés az, hogy valaki jó
ember, bizonyos dimenziókban már ennél többre van szükség.
– Számodra mit adott az utazás?
- Elkötelezett lettem az ősi civilizációk felfedezése iránt, ezt próbálom
kutatgatni. Túlélőtúra, önismereti tréning, beavatás volt mindez a számomra. A
barátnőim nem értették, hogy bírom a kinti körülményeket. Közös zuhanyzó, vécé,
hideg víz, fűtetlen szoba várt az andoki falucskában, Ninabambában, és onnan
kellett nekivágnom a kilométeres távoknak. Tengerimalacot kellett ennem, és
mivel ezt a tiszteletemre sütötték, mindehhez még mosolyognom is kellett. Csoda
volt! Olyan eldugott, érintetlen területeket láttam, ahol az emberek ugyanúgy
élnek, ahogy több száz, vagy több ezer évvel ezelőtt éltek. Mesés, varázslatos
ország. Persze van Perunak is megannyi része, ami még európai szemmel is teljes
mértékben civilizált és modern.
- Hogyan fogadtak a peruiak?
- Zászlót vontak a tiszteletemre a munkám elismerése miatt,
és keresztanyjává kértek fel egy öbölnek, amit La Princessának
neveztünk. Az első könyvemet
lefordították már spanyol nyelvre is, de olyan kedves dolgokat is tudok
mesélni, hogy például egy sámán jósolt nekem cocoa levélből. Nagyon kedves,
szívélyes emberek, és kíváncsiak a számukra idegen civilizációkra, akárcsak én
is.
- Közben elkészült a regény folytatása
is, az Aranykapu...
- Az őslakosok szerint
egy kataklizma túlélői itt rejtették el
ősi civilizációjuk üzenetét a mai ember
számára egy kristálykorongba kódolva. Ezt a kristálykorongot keresik a főhősök, Éva, Theo és Nantu, hogy
megismerhesse az emberiség az életmentő üzenetet.
Eközben az olvasó velük együtt ősi szimbólumokat fejthet meg;
kiderül, hogy az egyiptomi, mezopotámiai és dél-
amerikai kultúrák között feltűnő hasonlóság van.
Megtudja, hogy mit kerestek a magyar pálos szerzetesek Dél-
Amerikában, hogy kik a mágusok és mi közük a magyaroknak hozzájuk.
- A trilógia harmadik része miről szól?
- Történetünk Peru csodálatos tájain
folytatódik… A 3. évezred tálcán kínálja az emberiségnek az "örök élet
titkát": egy szívbe ültethető implantátumot, mely hosszú, boldog életet
kínál. Éváék át akarják adni mindenáron a Kristálykönyvtár Üzenetét,
hogy rádöbbentsék az embereket a manipuláció veszélyeire. Az
implantátum-lobbi semmitől sem riad vissza, hogy Évát elhallgattassák.
Küzdelme mélypontján, teljes ráhagyatkozásban látja meg, hogy Isten
egészen más, mint amit a vallások és egyházak tanítanak. Milyen kozmikus
erőket zárnak el az emberektől? Kik és miért vetítenek elénk hazug
világképet? Aranyasszonyi útja végén Éva rálel az eredendő isteni
Emberre. Fellibben előtte a fátyol a Valóságról, és felismeri az
egyetlen - igencsak meglepő - megoldást kibillent világunk
helyreállítására. Hogyan változtatható meg az élet a Föld nevű bolygón?
Ezt fedi fel nekünk a régmúlt civilizációk Papnője.
