Horváth Teri 1929-ben született Rábatamásiban. A Színművészeti Akadémia (SzAk) elvégzése után 1952-ben az Ifjúsági Színházhoz szerződött, 1953-tól a Madách Színház, 1961-től 1990-ig a Jókai Színház és a Thália Színház tagja volt. 1952–1954 között a SzAk-on tanított.
A közönség láthatta őt színpadon a többi között Nyilas Misi szerepében (Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig), Pék Mária alakjában (Fejes Endre Rozsdatemető) és Rozikaként is (Sarkadi Imre Út a tanyákról). 1948-ban debütált a vásznon, a Talpalatnyi föld című filmben. Harminc filmben, és tizennégy TV-filmben szerepelt, talán legismertebb alakítása a Lúdas Matyi Pirosa, illetve az 1979-es Indul a bakterház, melyben a "banyát", vagyis a Szabó bakter anyósát alakította fergetegesen.
1981-ben lépett utoljára színpadra, akkor a Thália Színházban Az évszázadnál hosszabb ez a nap című darabban. "- Régen volt, amikor színésznő voltam. Ha a színházra gondolok, összeszorul a szívem, szinte fizikai fájdalmat érzek" - vallott az akkor 71 esztendős színművésznő.
Horváth Teri munkája elismeréseként 1973-ban Kossuth-díjban, 1956-ban és 1964-ben Jászai Mari-díjban, 1969-ben érdemes művész díjban részesült.
Palágyi Béla így írt a művésznőről a Szabad Földben: "Erős egyéniségét nem tudta könnyen kordába tartani a rendezői akarat. Ez volt-e az oka, vagy a szakmai intrika, mindenesetre egyszer csak fogyni kezdett körülötte a levegő, s elmaradoztak a szerepei is. Sokat vívódott, míg kereste a magyarázatot. Úgy vélte, tőle jobban tudnak helyezkedni azok, akik eljátsszák előle a szerepeit – eljátsszák az életét... Fellángolt még egyszer: 1976-ban megérkezett Szolnokra és Garcia Lorca Bernarda asszonyával felkavarta a szakmai közéletet. Ringó szoknyájával, hímzett kendőjével rajongóinak emlékezetében máig feltűnik a Tisza parton. Aztán félreállították végleg. Egyszer még felkerekedett, elment Tóth Dezső miniszterhez és megkérdezte, mi végből nincs szükség a talentumára? Udvarias mentegetődzésen kívül más magyarázatot nem kapott. Férjével, Konfár Gyula Munkácsy-díjas festőművésszel Csók István műteremlakásában éltek. Akkor, a bántó mellőzések idején, a családja felé fordult: a tágas otthonukban laktak a Pesten tanuló rokongyerekek..."
Élete történetét a Sárigyöp című 1978-ban megjelent önéletrajzi kötetben foglalta össze.
