.......SZÍNHÁZ, ZENE, IRODALOM, MOZI ...

.....minden egy helyen .....
Home » , » Váradi Hédi teljes szívvel játszott

Váradi Hédi teljes szívvel játszott

Written By Tamas on 2015. október 2. | 19:40

Üstökösként robbant be a hazai színjátszás világába, majd őt is utolérte a tisztogatás, és hosszú időre „elnémították”. Váradi Hédi ragyogó lénye azonban így is kitörölhetetlen maradt az utókor számára.


Nyomdász és kottamásoló apja és anyja is amatőr színjátszó volt. Hédi már kislányként szívesen játszott színházat, és szülei álmát megvalósítva nyert felvételt a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol osztálytársa volt Soós Imre, Szemes Mari , Berek Kati, Horváth Teri és Psota Irén. Együtt laktak a Horváth Árpád Színészkollégiumban. Legkedvesebb tanára a kiváló színész-pedagógus Gellért Endre. A főiskola elvégzése után a Madách Színházban üstökösként indult karrierje, már 23 évesen Júliát játszhatta Tolnay Klárival felváltva. Drámai naivaként a kor szépségideálját testesítette meg, szépségéhez báj és humor is társult, de ha kellett, szenvedélyes könnyedséggel és lányos nőiességgel hódította meg a nézőket. „- Elemista koromban dolgozatot írattak velünk: ki mi akar majd lenni, ha felnőtt lesz, és én sok oldalt telikörmöltem, nem törődve a fontos külalakkal, hogy színésznő akarok lenni." – vallotta a művésznő egy korabeli interjúban.

Már kezdetben feltűnt sokoldalú emberábrázolásával, így mindjárt az első esztendőben olyan szerepeket játszhatott, amelyek egy csapásra ismertté tették a nevét. Júliaként osztatlan sikert aratott, Cleopatra-alakítása körül viszont viták lángoltak föl. Több korabeli kritikus sérelmezte, hogy Váradi Hédi vadóc macskaként játszotta Cleopatrát, hiányolták belőle a királynői nemességet. A színésznő így emlékezett vissza arra az időre: „- Cleopatra olyan dráma volt számomra, melybe majdnem belepusztultam. Kishitűség, félelem, kétségbeesés gyötört napról napra, alig mertem kimozdulni hazulról, szinte reszketve mentem be esténként az előadásokra, csak a közönség tapsa vidított fel."
Mindig pontosan dolgozott, kitűnő partner, jó kolléga, remek színész, csinos, szemrevaló teremtés volt. Talán mindezeknek is köszönhetően gyorsan a kor szépségideálja, nőideálja lett. A közönség kedvence, aki szépsége mellett színészi játékával, alakításainak mélységével is elkápráztatta a nézőit. "- Én mindent rettenetesen komolyan veszek- mondta 1962-ben. - Talán ez már szerencsétlen dolog is, én nem tudok egy kicsit sem rutinkészségemre hagyatkozni, nem tudom megtalálni a pihenőket sem a színészi pályán. Nekem minden sokkal többe kerül, minden előadás hallatlan izgalom, és akár sanzont éneklek, vagy nyári operettben játszom, soha semmi lazaságot nem tudok megengedni magamnak. Talán nem is vagyok elég nagyvonalú, de nagyon szeretem a mesterségemet, és olyan jó tehetséges emberekkel dolgozni. Minden feladatot örömmel várok, sose megyek elébe semminek, bármi légyen is, amit Thália kegye juttat nekem, teljes szívvel csinálom."

Címlapok állandó szereplője, visszatérő riportalany, az akkori beszűkült lehetőségek közt igazi sztárrá tudott válni. A politika erős befolyással élt az akkori magyar színházi közéletben. Megmondta, mit kell tenni, mik az iránymutató trendek. Akkoriban a magyar szerzők hiányának pótlására hívta fel a színházvezetők figyelmét. Névtelen vagy kevéssé ismert szerzők sokasága került elő ennek hatására. Miután Váradi Hédi személye vonzó volt a közönségre nézve, ezért számtalan közepes, vagy rossz darab főszerepeit osztották rá. Őt személy szerint mindez nem igazán érdekelte. Minden feladatot teljesített. A kritika a felejthető színdarabok sokaságában Váradi teljesítményét emelte ki rendszeresen. Tizenkét évadon keresztül maradt a Madáchban, majd 1963-ban átszerződött a Nemzeti Színházba, amelynek aztán élete végéig tagja maradt. Emlékezeteset nyújtott Évaként Az ember tragédiájában - Ádámot Sinkovits Imre, Lucifert Kálmán György alakította. Fellépett musicalekben is, tragikus hősnőt játszott Arthur Miller A bűnbeesés után című drámájában. A Nemzetiben utolsó nagy szerepe Schiller Stuart Máriája volt, a szomorú, fenséges magányú királynővel számára is lezárult egy korszak. A hetvenes években szavai szerint "kikerült a színházi centrifugából", de megmaradt a színészet iránti szeretete és alázata. Váradi Hédi ellen valamilyen misztikus, és különös koncepiós per folyt kimondatlanul is, vád és védelem nélkül, ítélet és tárgyalás nélkül. Ennek következtében az igazgatója, Both Béla egyre kevesebb szerephez juttatta. A direktor távozását követően tovább folytatódott ez a különös megkülönböztetés, A kapuk bezáródnak előtte, de ő még ekkor is mindent a szakmának rendelt alá, lakásában még bordásfalat is felállított, hogy alakját megőrizze, még kenyere is különleges, neki őrölt búzából készült, amely nem hizlal. Önálló műsorával járta az országot, a legkisebb településre is elutazott. Egy ideig vezette a Könyvről könyvért című rádiós vetélkedőt, és rajzfilmeket szinkronizált: jellegzetes, vékony hangjával ő volt a kőkorszaki Flintstone-család Irmája, és a népszerű Frakk-sorozat Szerénkéje.

A filmvásznon és a televízióban is sokat foglalkoztatták, először 1953-ban a Földtámadott a tenger című filmben állt kamera elé. Színpadi sikereit már 1960-ban Jászai Mari-díjjal ismerték el. A sors iróniája, hogy a kiváló művészi címet (1973) és a Kossuth-díjat (1975) már mellőzésének időszakában vehette át. Sokáig egyetlen szerep sem jutott számára, végül 1983-ban Loleh Bellon Csütörtöki hölgyek című darabjában gondoltak rá, akkor azonban már súlyos beteg volt. Magánéletéről nem sokat lehetett tudni. Nagyon fegyelmezett, önzetlen és maximalista volt, családját és a gyerekeket szerette, segítette. Nyilvános helyen nem nagyon mutatkozott, élete utolsó évtizedében visszahúzódva élt, parasztházat vásárolt Gánton, és misztikus vallási filozófiákban keresett menedéket. 
Váradi Hédi 1987. április 11-én halt meg.  A színpadról vitték kórházba, de segíteni már ott sem tudtak rajta.
- Ember vagyok, akiben él egy színésznő. Sokáig kínlódtam e kettőség miatt. Nem értettem magamat, nem mindig tudtam azonosulni ezzel a színésznővel, aki bennem él, s akivel csak ritkán tegeződünk. Azt hiszed, nagy tett kell ahhoz, hogy megmaradj az utókornak.
Végtelen és önzetlen szeretet kell hozzá
."
Névjegy:
Született: 1929.szeptember 22. Budapest
Elhunyt: 1987. április 11. Budapest
1952- ben végzett a Színház és Filmművészeti Főiskolán 1952- től a Madách Színház, 1964- től a Nemzeti Színház tagja volt.
Kitüntetései: 1960. Jászai-díj, 1968. Érdemes Művész, 1973. Kiváló Művész,  1975. Kossuth-díj
Főbb színházi szerepei: Júlia (Rómeó és Júlia), Cleopatra (Caesar és Claopatra), Mira (Elveszett paradicsom), Éva (Az ember tragédiája), Maggie (Bűnbeesés után), Titánia (Szentivánéji álom), Helene( Csütörtöki hölgyek), Viktória (imádok férjhez menni)


Share this post :
 
Support : Creating Website | Johny Template | Mas Template
Copyright © 2011. KultúrZsiráf - All Rights Reserved
Template Created by Creating Website Published by Mas Template
Proudly powered by Blogger