"Monteverdi és Bach a szupersztár!"

Kutik Rezső közel harminc lemezen, és több száz koncerten bizonyította már a tehetségét. Ritka, hogy valaki énekesként, és gitárosként is sikeres tudjon lenni, főként, ha a klasszikus zenéről van szó.

- Mikor vettél először gitárt a kezedbe?

- A családban mindenki szerette a zenét, de professzionálisan senki sem játszott hangszereken. Hatéves koromban a Magyar Rádió gyermekkórusába kerültem. Ott megkérdezték, hogy ki szeretne gitározni. Jelentkeztem, és bemutattak a húroknak. Attól kezdve összeforrt az életem a gitárral.

- Már gyermekkorodban látszott, hogy mennyire tehetséges vagy?

- Ezt így nem tudnám megmondani, de az biztos, hogy számomra sosem okozott erőfeszítést sem az éneklés, sem a gitározás. Valahogy ez magától értetődő volt számomra.

- Kamaszként mi volt az álmod?

- Azt hittem, hogy a világ legjobb gitárosa leszek, és a Metropolitanben fogok énekelni. Ettől egyelőre még mindig nagyon távol vagyok, de annak örülök, hogy sok olyan művésszel volt szerencsém dolgozni, akiket kamaszként csodáltam. Szűk rétege ez a komolyzenének, de koncerteken, lemezeken mégis egymás mellé kerülhettünk.

- A főiskolai évek hogyan teltek?

- Párhuzamosan végeztem az ének- és a gitár szakot. Nagy élet volt ott akkoriban! A konzervatóriumba együtt jártam Varnus Xavérral, Horgas Eszterrel, Malek Andreával, Illényi Katicával- csak hogy néhány nevet említsek a sok tehetség közül. Az ott köttetett barátságok közül sok a mai napig is tart, és többekkel volt szerencsém együtt is zenélni azóta.

- Mikor kerültél közelebbi kapcsolatba a klasszikus zenével?

- Mindig is ez a világ állt hozzám közel. Monteverdi, Bach, Mozart művei lenyűgöztek. Ki is lógok a sorból kicsit, nem vagyok az a tipikus gitáros, aki csak gitárzenét hallgat, sőt éppen ellenkezőleg.

- De nekem a klasszikus zenéről nem a gitár ugrik be hangszerként elsőnek…

- Nem is jellemző. Bachot még csak- csak játszanak gitáron, hiszen neki voltak lantra írt művei, de Mozart világától ez távol áll. A barokk zene, az opera, az oratórium bekerült a szívem csücskébe. Korábban 2 évig egy svájci társulattal énekeltem német nyelvterületen, mostanában a Cantus Corvinus énekegyüttessel, és a Purcell kórussal rendszeresen lépünk fel, járjuk a világot. Az Ars Longa zenekarral egy éven keresztül minden héten előadtunk egy-egy kantátát, úgy ahogy ezt Bach annak idején megírta. De a Budapesti Kamaraoperában is több szerepet elénekeltem.

- Újabban viszont a latin zenei színpadokon is többször láttalak…

- Régóta benne van ez az agyamban, mondhatnám, hogy régi szerelem. Gémesi Katalin gitárművésszel közel harminc éve ismerjük egymást, vele rendszeresen adunk latin esteket, sőt lemezünk is jelent már meg. A vendéglátózástól a nagyobb fesztiválokig, számtalan helyen volt szerencsénk együtt gitározni. Most új irányt vett az életem, hiszen egy másik nagyszerű művésznőt kaptam partnerül. Papadimitriu Athinával készítettünk egy latin lemezt, ami akkora siker lett, hogy azóta is sorra jönnek a felkérések a koncertekre. Néhány hónapja a Művészetek Palotájában is telt ház előtt adhattuk elő ezeket a dalokat.

- A tanítás gondolata sosem vonzott?

- A főiskola alatt már tanítottam a Gyermekkórusban, majd jó tíz évet töltöttem iskolai keretek között, aztán egyszerűen nem fért már bele az időmbe. Most lehet, hogy újra lenne kedvem, de egyelőre nem állnak sorba a ajtóm előtt a tanítványok. Szerettem tanítani, de most szerencsére sok más dolgom is van. Jelenleg egy rendezvényszervező irodában is tevékenykedem, így már a szakma másik oldalába is belelátok.

- Figyeled a fiatal zenészeket?

- Lehet, hogy ezért néhányan megsértődnek, de az az igazság, hogy nem ásom bele magam annyira, amennyire esetleg kellene. Sok aktuális popsztárról fogalmam sincs. A szervező irodában munkaköri kötelességem, hogy szembesüljek a kortárs együttesekkel, énekesekkel, de számomra mindig Monteverdi, és Bach volt a szupersztár.

fotók: OK Cast

- Azért biztosan van olyan világsztár, akit szívesen kísérnél gitáron, vagy akivel énekelnél egy duettet…

- Barbra Streisand hangjától képes vagyok meghatódni, így ha egyszer vele dolgozhatnék, az nagyon nagy örömmel töltene el. A Gypsy Kingsbe is szívesen beállnék egy időre, és az is óriási dolog lenne, ha a Manhattan Transferrel énekelhetnék egyszer.

- Zenészként hogyan látod most a klasszikus zene helyzetét hazánkban?

- Örömmel látom, hogy minden műfajnak van közönsége. Utcán, fedett helyeken, templomokban vannak koncertek, fesztiválok, és mindig sokan jönnek el, hogy élvezzék a zenét. Egyértelmű, hogy lehetne hatékonyabban is terjeszteni az „igét”, de amíg vannak felkérések, és készülnek lemezek, addig igazán nincs ok panaszra. A média most nem kényeztet el minket, klasszikus zenészeket, de talán majd ebben is jön valami változás.

- Szólólemezen nem gondolkodsz?

- A producerem erősen terelget ebbe az irányba, de én most még nem tudom, hogy kell-e ez az embereknek. Nem biztos, hogy egy ősz hajú pasit akarnak látni egyedül a színpadon. Ha összejön egy olyan anyag, amiről azt érzem, hogy mindenképpen meg kell mutatnom, akkor nem zárkózom el az ötlettől, hogy stúdióba vonuljak vele, és felvegyem egy lemezre.