Múltidéző: Tolnay Klári

1914. július 17-én jött világra a kis Rózsi, és első éveit Mohorán élte át. Húsz éves koráig ezen a keresztnéven szólították, csak a Meseautó című forgatása alatt vette fel a Klári nevet, miután a rendező, Gaál Béla megjegyezte, hogy Rózsiként sosem lesz belőle sztár.

 

Édesanyja zenélni tanította, imádott olvasni, és finom nevelésben részesült. Kislányként az volt a vágya, hogy apáca lehessen, és a szegényeket segíthesse. A színház világával Bókay János író és tekintélyes lapszerkesztő révén ismerkedett meg, addig csak hírből hallott erről a csodáról. Mohorát még a vándorkomédiások is elkerülték, így fogalma sem volt arról, mi a színészet. A történetek annyira felizgatták, hogy hamar elfelejtette a zárda gondolatát, és ő is színésznő akart lenni. A szívélyes rokon otthonába fogadta a falusi kislányt az első szárnypróbálgatások idejére. Rajnay Gábor, Heltai Jenő és Hevesi Sándor is meghallgatta, ám nagy reménnyel senki sem kecsegtette. Elsőre nem tűnt fel senkinek a lányban lappangó tehetség, és a tájszólása miatt is kritizálták. A próbálkozások a Hunnia Filmgyárban folytatódtak, ahol pártfogásba vette Gaál Béla rendező, aki a tanodájában ifjú, csinos lányokat oktatgatott a filmszínészi mesterség alap ismereteire. Tolnay itt átmenetileg otthonra lelt, és egymondatos szerepeket kapott különböző produkciókban.

1934- ben jött számára az áttörés, mikor felajánlották neki a Meseautó egyik főszerepét. Ő örömmel igent mondott a forgatásra, és a szintén kezdő Perczel Zita mellett ő lett a film sztárja. A filmgyárból a Vígszínházba vezetett az útja, ahol Somlay Artúr, Gombaszögi Ella és Rajnay Gábor felügyelete alatt tanulhatta a mesterséget. Lassan elleste a fortélyokat, és egyre nagyobb szerepeket is kapott. A társulatban mindenki kedvelte az okos, alázatos lányt. 1938-ban a Francia szobalány című darabban arathatta első színpadi sikerét. Akkor már Ráthonyi Ákos, az ismert filmrendező felesége volt, akitől lánya is született 1940-ben. Férje a II. világháború alatt külföldre menekült, az asszony pedig az elpusztult Vígszínház társulatával ideiglenes játszóhelyeken folytatta az előadásokat. Darvas Ivánnal Várkonyi Zoltán Művész Színházában találkozott, kapcsolatukból hamarosan szerelem, majd házasság lett.

1948-ban különös fordulatot vett Tolnay Klári karrierje. Benkő Gyulát, Somló István társaságában a Vígszínház igazgatójává nevezték ki, akik politikai okokra hivatkozva elküldték a polgári értékrend őrzőit a teátrumból. A színésznőnek is távoznia kellett. 1950-ben a Madách Színházban lelt új otthonra. E nagy hírű színházban immár modern hősnőként - sikert sikerre halmozott. Megríkatott és megnevettetett, elgondolkoztatott és szórakoztatott. Filmezett, mert filmsztár volt, de a színház jelentette számára az alkotó és éltető légkört. Előadásairól kevés felvétel maradt meg a Magyar televízió archívumában. Nagy szerencse azonban, hogy celluloid szalag őrzi alakját, ismerős vonásait, s tartogat ezáltal sok mosolyt azoknak, akiknek nem volt módjuk azt személyesen elraktározni, és azon fiataloknak, akik még csak ezután fogják megismerni ezt a modern, huncut lányt, aki fokozatosan érik valódi jellemábrázoló művésszé, gyönyörű negyvenessé, majd jó humorú, bölcs és okos idős hölggyé. Olyan nagy szerepekben állhatott deszkákra, mint Júlia, Nóra, Irina a Három nővérben, Blanche A vágy villamosában, játszott Molnár Ferenc és Thornton Wilder darabban, rengeteg klasszikus és modern női szerepet a magyar és világirodalomból. A legjobb partnereket kapta, a legjobb rendezők instrukcióit követte, és mindvégig természetes, üde, jó humorú, kedves jelenség maradt.

Különösen mély barátságot ápolt Márai Sándorral. A színésznő sokat tanult az írótól, akire mindig tisztelettel tekintett. Órákon át beszélgettek az irodalomról, a költészetről, de a magánéletük részleteit is meg tudták vitatni egymással.

„Miért nem tanítok a főiskolán - kérdezték kollégák, újságírók és civilek is. Egyszerű a válasz. – vallotta a könyvében - Nappal én borzasztóan privát vagyok. Kötésminták, fűszerkeverékek, jó olvasmányok foglalkoztatnak. Milyen példát, útravalót adhatnék a növendékeknek délelőtt tizenegykor, amikor színházilag zárva vagyok. Akik ismernek, tudják: nem voltam üstökös. Fokról fokra jutottam feljebb, miközben megszenvedtem minden lépcsőfokot. Amíg fiatal voltam, némi hetykeséggel gyakran mondtam a hozzám betérő újságíróknak: nem szeretek visszanézni, mert a múlt elgyöngít. A jelenhez pedig erő kell.”

Tolnay Klári Budapesten halt meg 1998. október 26-án éjjel, álmában.

Pilinszky János így írt A vágy villamosa című darabról: „Tolnay Klári Blanche alakításával pályája csúcsára érkezett. Kamaszkori filmélményem jut eszembe, egy híres színésznőről, ki utolsó szerepe után öltözőjében lemossa arcáról a festéket. Ahogy ez a színésznő elment, Tolnay Klári úgy lép elénk a színpadra. Mezítelenre mosdott, utolsó szerep utáni arccal.”

Kitüntetései:
Kossuth-díj-1951, Kossuth-díj-1952, Érdemes Művész -1950, Kiváló Művész -1954, Pro Arte- díj 1972, SZOT-díj 1972, Erzsébet-díj 1987.

Legismertebb filmjei:

A vörös grófnő, A csoda vége, Ök tudják mi a szerelem, Kojak Budapesten, Fekete gyémántok, Ballagó idő, Jó estét nyár, jó estét szerelem, Meseautó, Fáklyaláng, Elsietett házasság, Az özvegy és a százados, A Koppányi Aga testamentuma, Apa, Ők tudják mi a szerelem, Nagymama, Ezer év, Pacsirta, Angyalok földje,Fagyosszentek, Mese a 12 találatról, Ünnepi vacsora, Rokonok, Az új rokon, Déryné, Egy asszony elindul, Tűz, Beszterce ostroma, Egy csók és más semmi, A hölgy egy kissé bogaras, Az én lányom nem olyan, A kölcsönkért kastély, Pesti mese, Dunaparti randevú, Tisztelet a kivételnek, Légy jó mindhalálig…