Egy régebbi interjúval emlékezünk Miklós Tiborra.
- Emlékszel, hogy mikor kerültél szorosabb kapcsolatba a dalszövegírással?
- Gimnazistaként már írogattam, de eltökélten színésznek készültem. Az unokatestvérem révén közelebb kerültem a beat zenéhez, beleszerettem, és mindenképpen a részévé akartam válni. Szegeden énekeltem egy bandában, de a hangi adottságaim meglehetősen korlátozottak voltak, így inkább átadtam a helyem. Kezdetben rock zenekaroknak írtam, a fordítás abban merült ki, hogy Beatles és Jimmy Hendrix dalokhoz készítettem magyar szöveget. Az Omega egyik dalával debütáltam a képernyőn, de tévesen S. Nagy Istvánt mondták be helyettem szövegíróként. Jogi egyetemet végeztem, de dramaturgiát, és rendezést is tanultam Lengyelországban. Vonzott a színház. Aztán Amerikából hazajött egy énekesnő, aki elhozta nekünk a Jézus Krisztus Szupersztár lemezt. Egy pillanat alatt megváltozott az életem.
- Ha jól emlékszem, azért nem volt könnyű bemutatnotok ezt a darabot.
- Senki nem merte felvállalni. Nem is a politikai részére hivatkoztak, egyszerűen nem hitték el, hogy ezt itthon is meg lehet szólaltatni. Volt egy munkára éhes zenekarom, a Korong, velük mégis megcsináltuk. Őrületes nagy siker lett, de a tizedik előadás után le kellett vennünk a műsorról. Vallásos propaganda terjesztése volt a vád. Minden művelődési házból kitiltottak minket, hosszú időre.
- A nyolcvanas évek elején viszont újra színpadra vittétek a mára legendássá vált rockoperát.
- 1980- ban indult a Rock Színház, egy másik Webber művel, az Evitával. Az aztán újra utat nyitott a Szupersztár előtt is, ami azóta is rendszeresen színpadra kerül az ország különböző színházaiban. A mostani bemutatóra szinte teljesen átírtam a szövegkönyvet, hiszen haladni kell a korral, és modernizálni kell a szavainkat is.
- Mikor született az első saját műved, ami már nem fordításon alapult?
- Már a Rock Színház második évében írtunk saját darabot Várkonyi Mátyással. A Sztárcsinálók volt az első magyar rockopera, majd jött a Farkasok. Kocsák Tiborral először A krónikás című művön dolgoztunk, amit olyan előadások követtek, mint a Légy jó mindhalálig, az Anna Karenina, a Nana, a Kiálts a szeretetért vagy a legutóbbi, az Abigél. Most pedig próbálják a Szegény gazdagokat a Margitszigeten.
- A mostani fiatalok számára te vagy a példakép, de kik voltak akkoriban a nagy öregek? Volt rád valaki hatással?
- Fényes Szabolcs és Szenes Iván voltak akkor a műfaj mesterei. G. Dénes Gyögy sziporkázó tehetsége, és nyelvi készsége indította arra Vámos Lászlót, hogy kialakuljon egy szemlélet, mely szerint akár jobbat is tudunk írni, mint az eredetiek. Kiemelkedő tehetségek írják az angol dalszövegeket, vannak sorok, amikkel napokon át küzdök én is, mert nem akarok elvérezni. Az első kötetemhez G. Dénes írta az előszót, és olyan szeretettel vallott rólam, ami a mai napig erőt ad nekem. Nádasdy Kálmán útját is próbálom követni, bár személyesen nem sokszor tudtunk beszélni. Nagyon kemény munka ez, amely borzasztó sok szaktudást, és zenei érzéket követel. A szókincs növelését nem lehet abbahagyni. Ahhoz, hogy jót tudjunk írni, százszor jobbakat kell olvasnunk. Hatalmas folyam ez, amelynek a pici építőelemei vagyunk. Tisztelnünk kell az előttünk járókat, érdekes módon ezt külföldön jobban tudják, mint itthon. Az alázat és a tisztelet itt nem divat. Örülnék, ha az utánunk jövők is átvennének valamit a mi lelkesedésünkből, és hozzáállásunkból. Én nyitott vagyok a fiatalok felé, várom, hogy keressenek, örömmel adom át nekik a tapasztalataimat.
- Mit szeretsz jobban, ha egy már meglevő művet kell lefordítanod, vagy ha valami egészen újat alkotsz?
- Végül is az esetek többségében zenére kell szöveg írni mindkét esetben. A dramatizációban az a csodálatos, hogy nekem kell kitalálnom. Ott van például az Anna Karenina, a maga kilencszáz oldalával, amiből két és fél órás dramatizációt kellett csinálni. Volt a Das Musical című lapban egy szavazás, európai szakemberek szerint pont ez a művünk lett a legjobb hazai zenés darab. Boldog voltam, amikor ezt meghallottam. Hozzá kell tennem, hogy nagyon sokat kapunk a magyar színészektől is. Csodálatos művészekkel dolgozhattam eddig is együtt.
- Külföldön szinte minden hónapra jut egy- egy musical bemutató. Kiutazol a bemutatókra, hogy képben légy?
- Ha nem is a bemutatót, de igyekszem megnézni az előadásokat. Tavaly nyáron mutattuk be a Freddie Mercury életéről szóló darabot, azóta nagyon kevés időm volt. Megírtam az Euridikét, a Szegény gazdagokat, a Robin Hoodot, most pedig a Szupersztár új változatát, és a Hair szövegét is átírtam. Jelenleg a Casanován dolgozom, és a vadonatúj, Gettó című darabon, amit ősszel mutatnak be. Annyira fanatikusan, megszállottan szeretem ezt a világot, ezt a munkát, hogy nem tudnék lemondani róla, és kicsit sem fáraszt.
 | |
| Az Artisjus-díj átvételekor |
- Emlékszem a Rock Színház utolsó előadására, melyen a közönség együtt zokogott a színészekkel. Hihetetlen tehetségek tűntek el, és sokan azóta sem kaptak lehetőséget más színházaknál. Most újra tombol a musical- láz. Mit gondolsz, mi lehet ennek a titka?
- Nagyon sokan vesztesei lettek annak a dolognak, de nyertek is sokan, ráadásul úgy, hogy nem is vettek részt benne igazán. Ami akkor összekötött minket, a mai napig őrületesen erős kötődés. A zene hihetetlen nagy erővel tud érzelmeket és gondolatokat közvetíteni. Könnyebb befogadni, megemészteni azt, amihez zenét is kapnak. Az emberek nem ülnek le regényeket olvasni, idejük sincs rá. Borzasztó nagy baj ez, de a zenés színház is tud tisztességesen értéket közvetíteni. Erre most csodálatos lehetőséget kaptunk, a musicaleken keresztül kell megismertetnünk az emberekkel Shakespeare, Tolsztoj, vagy éppen Szabó Magda műveit. Erről nem szabad lemondani, csak figyelni kell, hogy megtartsuk a színvonalat. A szórakoztató, mondhatni mulatós musical már kevés.
- Ha csak egyet választhatnál a sok száz dalszöveged közül, melyikre lennél a legbüszkébb?
- Nagyon nehéz kérdés ez. Talán azt mondhatnám, hogy életem legszebb szövege az Utazás című darabból a Budapest.
- A lányod, Miklós Eponin valósággal beleszületett ebbe a világba, és már őt is több darabban láthattuk. Hogyan látod az ő jövőjét?
- Tizenkilenc éves, dobolni tanul, de közben játszik a Szegény gazdagokban, és a Robin Hoodban is. Kitágult a zenei érdeklődése, a dzsessz is nagyon érdekli már. Érdekes ez, de legalább ötven embert tudnék mondani a szakmából, akiket a gyerekeimnek érzek. Az ő sorsuk legalább annyira fontos számomra, mint a vér szerinti lányomé. Megszületnek hamarosan az új Kocsákok, Várkonyik, Presserek, Tolcsvayk. Megújulás kell a szerzők terén. Ehhez az is kell, hogy a nagy színházak is merjenek kockáztatni, és ismeretlen szerzőkkel dolgozzanak.
Páros interjú Miklós Tiborral és Nagy Anikóval itt olvasható
Páros interjú Miklós Tiborral és Nagy Anikóval itt olvasható
Miklós Tibor legismertebb munkái:
Musicalek, rock operák: Jézus Krisztus Szupersztár, Evita, Sakk, Utazás, Nyomorultak, Nana, Sztárcsinálók, Farkasok, A vörös malom, Menyasszonytánc, Egy bohém rapszódiája, Abigél, Hírnév, Légy jó mindhalálig, Anna Karenina, West Side Story, Hair, Miss Saigon, Jentl, Vámpírok bálja, Kiálts a szeretetért…
Slágerek: Boldogság gyere haza, Álmodj királylány, Mit tegyek, hogy érezd, Egy elfelejtett dal…
Musical! Című kötete 2002-ben jelent meg, s a mai napig a legátfogóbb gyűjtemény a hazai, és külföldi zenés darabokról, illetve musical színészekről.
