Ismerős az érzés, amikor a laptop előtt ülve, egyre gyorsuló szívveréssel várod, hogy betöltődjön a levelezőprogram? Vagy amikor órákig csak bámulod a monitort, hátha felugrik a figyelmeztetés, hogy "új üzenete érkezett"?
A Gyógyír északi szélre és folytatása, A hetedik hullám ezt az élményt járja körül két ismeretlen, Emmi és Leo virtuális találkozása kapcsán. Daniel Glattauer kizárólag e-mailekből álló, mára kultikussá váló ikerregénye eddig 30 nyelven jelent meg, és több millió példányt adtak el belőle szerte a világon. Ausztriában a színházi adaptáció is hatalmas sikert aratott, Magyarországon pedig idén nyáron mutatták először színpadon Emmi és Leo történetét. Az Orlai produkciónak a Belvárosi Színház adott helyet. Lebilincselően szórakoztató darab, megszólít fiatalt, időst, magányost, családost, mindenkit, aki szereti látni mindennapjaink ellenmondásait, emberi útvesztőit. A színpadon két zseniális színész, Fullajtár Andrea és Őze Áron ejti rabul a közönséget.
Megismerkedésük a véletlen, jobban mondva egy e betű műve: Emmi Rothner a Like magazin előfizetését szerette volna lemondani, ám Like helyett egy bizonyos Leikének címezte egyre felháborodottabb hangú e-mailjeit. Minthogy újra meg újra a rossz címre ír, Leo egy idő után kénytelen felvilágosítani őt a tévedéséről. Így veszi kezdetét a különleges levélváltás, melynek során a teljes ismeretlenség és kedves bensőségesség közti keskeny mezsgyén egyensúlyozva egyre közelebb kerülnek egymáshoz, míg végül kénytelenek feltenni maguknak a kérdést: vajon a levelekben kifejezett, egymás iránti egyre erősebb érzéseik kiállják-e a személyes találkozás próbáját? És ha igen, hogyan tovább? Egyikük sem sejti még, hogy az igazi szeret– nem szeret játszma csak most kezdődik.
Kettejük viharokkal és „szélcsendekkel” tarkított párbeszéde így egy pillanatig sem fullad unalomba, a gondosan megformált e-vallomások és a cinikusan szellemes, egysoros levélváltások folyama az utolsó karakterekig gördülékeny, izgalmas, fordulatokban gazdag marad.
Ez a könyvek igazi vonzereje, ettől sodor olyan ellenállhatatlanul a szél meg a hullám, és ezért lehet szinte egyetlen lendülettel „átszelni” a köteteket az első köszönéstől az utolsó aláírásig.
Glattauer mintha pontosan tudná annak a receptjét, hogyan tegye függővé olvasóját, de szerencsére olyan könyveket ad a kezünkbe, amelyeket még a legkényesebb ízlésű értelmiségi körökben sem kell szégyenkezve a táska mélyére süllyesztenünk.
A regényeket olvasva egyet kell értenünk „a szerelem hálójában” vergődő Meg Ryannel, amikor azt mondja a vonatkozó filmben, hogy van valami megfoghatatlanul ellenállhatatlan ebben a két bűvös szóban: levele érkezett. Glattauertől rögtön két kötetre valót kapunk, ha pedig az olvasással végeztünk, irány a színház!
Ez a könyvek igazi vonzereje, ettől sodor olyan ellenállhatatlanul a szél meg a hullám, és ezért lehet szinte egyetlen lendülettel „átszelni” a köteteket az első köszönéstől az utolsó aláírásig.
Glattauer mintha pontosan tudná annak a receptjét, hogyan tegye függővé olvasóját, de szerencsére olyan könyveket ad a kezünkbe, amelyeket még a legkényesebb ízlésű értelmiségi körökben sem kell szégyenkezve a táska mélyére süllyesztenünk.
A regényeket olvasva egyet kell értenünk „a szerelem hálójában” vergődő Meg Ryannel, amikor azt mondja a vonatkozó filmben, hogy van valami megfoghatatlanul ellenállhatatlan ebben a két bűvös szóban: levele érkezett. Glattauertől rögtön két kötetre valót kapunk, ha pedig az olvasással végeztünk, irány a színház!
