- Az egész ország szeme előtt cseperedtél fel, hiszen gyermekszínészként – akkor még Kiss Gabiként számtalan filmben láthattunk. Hogyan kerültél bele ilyen fiatalon ebbe a világba?
- Evidens lenne, hogy ilyen múlttal a Színművészetin folytatódjon a történeted…
- A harmadik rostán Huszti Péter kedvesen megkérdezte, hogy aki ennyi filmben szerepelt már, az mit szeretne még tanulni? Emlékszem, hogy az volt a helyzetgyakorlat feladat, hogy egy családi vita után otthagyom a szüleimet, rájuk kellett csapnom az ajtót . Én ezt megtettem, majd lementem a büfébe kávézni, és sosem mentem vissza. Az Édesapám mindenáron azt szerette volna, hogy opera énekesnő legyek. Révhegyi Olga néninél tanultam, és tizenhét évesen, korkedvezménnyel kerültem be a Zeneakadémiára, vendég hallgatóként.
Négy évig ott tengődtem, de közben már a popzene világában is ténykedtem, többek között a Hungaria zenekarban, Szulák Andreával, a vokálban és Szikora Robi, az EDDA, és a Bikini zenészei is írtak nekem dalokat, megnyertem egy Csillag születik fesztivált, és döntős voltam az 1988- as Interpop Fesztiválon is.. Később úgy alakult, Lendvai igazgató úr egy vizsgán megnézett és megkaptam a Csárdáskirálynő címszerepét. Lekerültem primadonnának Kecskemétre. Azt kell mondjam, hogy utólag már ki nem hagynám ezt a fejezetét az életemnek. Pontosan tudom, hogy csapnivaló Sylvia voltam, mert túl korán jött, de nagyon sokat tanultam belőle A filmek után csodálatos ajándék volt, hogy megkaptam a színházat is. Közben elkészítettünk Lulu néven egy popalbumot, ami nagyon hamar aranylemez lett. Készültek videó klippek, szerintem döbbenetesen jók voltak. Beindult egy hihetetlen sikeres zenei karrier, de férjez mentem Németországba. Így lett belőlem Frau Berkes. Nem voltam sztárszínésznő, de talán mondhatom,, hogy nagyon szeretett a Német közönség.! Persze e mellett, neveltem a két gyerekemet, és nem is igazán hiányzott, hogy jobban részt vegyek a körforgásban. Fannim, aki mára boldog, elhivatott orvos, és Oliver,aki tehetséges énekesi vénákkal megáldott 19 éves srác, teljesen kitöltötték az életemet. Jó volt egyszerűen csak mamának lenni.- Miért jöttél mégis vissza Magyarországra tíz év után?
- Teljesen szokványos történet: elég lett mindenből. Egy olyan embernek, aki nagyon szeretett itthon lenni, aki szerette a családját annak eleve nehéz külföldre költözni! Korábban lett volna lehetőségem Stuttgartban tanulni Geszti Szilviánál és az is ott bukott meg, hogy nem akartam elszakadni a szüleimtől, az Öcsémtől, a barátaimtól! Szóval az lényeg, hogy hazaköltöztünk. Nem indult rosszul, hiszen tagja lehettem a Musical World társulatának, egy héten három gyönyörű koncertünk volt a Vigadóban és kaptam egy talk showt az egyik televízióban. Nem igazán volt az enyém az a lehetőség! Én eléggé perfekcionista nő vagyok és nem éreztem, hogy lett volna tehetségem a riporteri feladatokhoz! Az egy másik hivatás, amt tanulni kell és még akkor sem biztos, hogy az ember tehetségesen olyanokat kérdezzen a riport alanyától ami másokat is érdekel. A mai napig felfortyanok, ha hozzá nem értő emberek műsort vezetnek…!- A popdalok és az operett után aztán egyszer csak azt láthattuk, hogy az Evita plakátján mosolyogsz. Láthatóan nincsenek stílusgörcseid…
- Imádok énekelni, akár musicalről, akár operettről, popról, vagy rockról van szó. Szeretek mindent kipróbálni, aztán szelektálok. Győrben, Egerben, és a Margitszigeten is énekeltem az Evita címszerepét, Molnár László két különböző rendezésében, két társulattal. A Jekyll és Hyde- ból Lucy is egy nagy álmom volt. Nem is gondoltam volna, hogy valaha még megkapom, de Klagenfurtban mégis volt szerencsém elénekelni. Egy fantasztikus, korban hozzám passzoló művésszel, Ethan Freemannal játszhattam. Ott persze senkit sem érdekelt, hogy nem tizenkilenc éves vagyok már. Itthon ez jóval nehezebb. Néha azt érzem, hogy nagyon sok az a tíz év, amit külföldön töltöttem, állati nehéz visszatornászni magam a pályára. Hiába vagyok itthon már sok éve, mégsem találom a helyem . A Musical Színház társulatát imádtam, és a Győri Nemzeti Színházban is otthonra leltem. Velük nagyon szerettem dolgozni és bízom benne, hogy még fogok is.
- Amióta az eszemet tudom, ahol csak énekeltem vagy játszottam, midig azt mondták –Úr Isten, mekkora hang, milyen jól énekelsz! Te hol voltál eddig?....Látod Te is azt kérdezed, hogy miért nem ott tartok, ahol! Magyarázhatnám a bizonyítványomat a pálya alkalmatlan, ügyeskedni képtelen fogyatékosságomról, de minek? Nem tudom az okát, de már nem is nagyon foglalkoztat. Nem szeretek „ halott lovon lovagolni”. Nem kutakodom a múltat, az elpuskázott lehetőségeket. Inkább fontos a jelen. Már csend van a szívemben, de ez persze nem azt jelenti, hogy meghalt a” mesemondó” bennem, hogy már nincs mit mondanom. Nagyon szeretek énekelni a Családom mellett a másik szerelem az életemben. Magamban azt döntöttem el, hogy amíg tapsol nekem , elérzékenyül, és ha kell kacag rajtam a közönség, addig maradok színpadon. Én nem vagyok egy karakteres prózai színésznő, aki méltósággal tud váltani. A Musical darabokban most az a trendi, hogy az idősebb nőket is a fiatalokkal játszatják. Nincs is ezzel baj, mert imádom a tehetséges fiatalokat. Valljuk be elég szánalmas látvány egy „ Veterán Barbie”, aki még mindig ropogós lányt szeretne játszani. Én szeretnék még sokáig valami kortalant énekelni, amit ,ha szeret a közönség, akármeddig az enyém lehet . Még valamit szeretnék! Ezt az életigenlős, optimista szépszeretetet a színpad iránt ,átadni tehetséges fiataloknak.
- Sok év telt el az utolsó lemezed megjelenése óta, most viszont végre a kezemben tarthatom a Once Upon A Dream című albumot. Miért kellett rá ennyit várni? - Rengeteg lehetőségem lehetett volna, de ahogy korábban is mondtam, annyira renitens, és perfekcionista vagyok, hogy csak a fiókomban gyűltek a kész anyagok. Zseniális dalokat kaptam innen- onnan, de vagy a lemezkiadó akarta lebutítani őket, vagy én nem voltam elégedett a hangszereléssel. Talán majd ezek is megjelennek egyszer. Olyan albumot készítettünk most Vukán Györggyel, Berkes Balázzsal és Balázs Elemérrel, amit végre a magaménak érzek. Musical , de kicsit máshogyan! A dzsesz „angyal szárnya” épp, hogy csak megérintette a dalokat, hála Gyuri zsenialitásának.. Én nem vagyok dzsesz énekesnő, csak nagyon szeretem. Ezeket a szerepeket többnyire játszottam már, vagy szerettem volna elénekelni. Ez most más! Nincsenek nagy megfejtések, nagy hangok…az a musical színpadáé. Finom zene akár baráti, vagy szerelmes meghitt beszélgetések , borozgatások mellé. Persze remélem,tud szép érzéseket kiváltani a muzsika és a szöveg is, de nem feltétlenül kell odafigyelni rá. Bónusz meglepetésként a fiammal Oliverrel is énekelek rajta egy duettet, a közönség pedig nemrégiben a Kiscelli Múzeumban meghallgathatta a teljes anyagot. Amikor megszületett a fejemben ez a lemez, azonnal tudtam, hogy ott , azon a csodálatos, meghitt helyen szeretném bemutatni ezeket a dalokat, és lám, ez az álmom is valóra vált...
L LÁJKOLD GABIT A FACEBOOKON!
