Az Orlai Produkciós Iroda
nyáron mutatja be az eredeti Broadway-előadás alapján készülő ikonikus Hair című
musicalt, amelynek egyik főszereplőjét Szabó-Kimmel Tamás alakítja. Vele beszélgettünk
szabadságvágyról, lázadásról és a színház reflexív, gondolatébresztő feladatáról.
- A Belvárosi Színházban
június 24-én debütáló Hairben te játszod az egyik főszereplőt, a
hippi-közösség
kulcsfiguráját, Bergert. Hogy érzed magad a bőrében?
- A darab egyelőre még
íródik, alakul. Most tánc- és énekóráink vannak, még nem tartunk
abban a fázisban, hogy
szövegekből, szerepekből kelljen megfogalmaznunk bármit is.
- Hogy halad a közös munka
a csapattal? Mohácsi Jánossal, a darab rendezőjével már másodszor dolgozol
együtt, a többieket is ismerted?
- Igen, Mohácsival a
Radnóti színház Buborékok című előadásában dolgoztunk együtt. A színészek nagy része
kaposvári, de játszik két volt osztálytársam is. Nagyon tehetséges, jó fej emberek jöttek össze,
irigylésre méltó a hozzáállásuk, kitartásuk és a szorgalmuk, rendkívül alázatosak.
- Az előadásban szereplő
dalokat, amelyeket generációk dúdolnak slágerekként, Závada Péter újrafordításában
szólalnak majd meg. Mi a véleményed a szövegekről?
- Petinek egészen parádés
megoldásai vannak, bár egyáltalán nincs könnyű helyzetben, mert jónéhány fordulat,
szóhasználat van az angol változatban, amire nehezen találni magyar megfelelőt. Az előző
fordítás köszönőviszonyban sem igazán volt az eredetivel, ő viszont próbált nagyon hű maradni
ahhoz, hogy mi az üzenete egy-egy dalnak, miről szól. Izgalmasak a szövegei, de ezek is,
akárcsak a koncepció, folyamatosan alakulnak.
- Miért érzed különösen
magadénak azt az életérzést, amit a musical annyira ikonikusan képvisel már évtizedek
óta?
- A szabadságvágyról van
szó benne, a háborúellenességről – és ha valami, akkor ez sajnos
most, amikor a
szomszédban egymást ölik halomra az emberek különböző gazdasági érdekcsoportok miatt, a
legaktuálisabb. És ahogy nézem, ez megtörténhet akár itthon is.
Illetve arról, hogy
fiatal embereket, akik egy bizonyos pontig élték az életüket, hogyan kanalazza be a rendszer
és a háború, hogy válnak állatokká és hogy nem, kinek mi ehhez a
viszonya. Nyilván a nyílt
kábítószerezéstől, ami néhány évtizeddel ezelőtt még nagy durranásnak hatott, az én
generációm már nem esik hasra, hiszen gyakorlatilag bárki tud venni bármit, bárhol. Talán
azért is áll különösen közel hozzám, mert én magam nagyon erősen szabadságpárti vagyok,
mindannak ellenére, hogy tudom, az ember soha nem lehet szabad. Mindig függünk valamitől.
(forrás: Orlai Produkciós Iroda,Dömtör Nikolett)
