A művésznő sorai:
"Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Barátaim!
A dalok, a jók, a kor valódi lenyomatai, pontos és precíz képet adnak életünkről: éleset, igazit és nagyon jellemzőt, örök idejű pillanatfelvételek...
Vörös Róbert barátommal zeneszerzőket, szövegírókat, új és régi harcostársakat kértünk föl, hogy írjanak dalokat. Megkértük: Bella Máté, Nyitrai László, Hrutka Róbert zeneszerzőt, Gergye Krisztián, koreográfust, Karafiáth Orsolya, költőt, Kamondy Ágnes zeneszerző-énekest, és Bereményi Gézát. És ők, nagy örömömre, csodálatos új dalokat írtak.
Az elhangzó dalok mellett szerettük volna, hogy kortársaim, író barátaim prózában "megszólaljanak", azaz egy-egy karcolatot, egy-egy széljegyzetet, egy-egy tollvonást, egy apró sebhelyet, egy bűnjelet, szóval egy kis férfi nyomot hagyjanak az én dalba öntött, véget nem érő asszonyi kitárulkozásomon.
Tehát levelet írtunk: Kedves Barátom, arra kérlek, hogy pár sorban, tényleg nagyon tömör prózában, versben, haikuban írjál nekem? Hogy miről? Megadom a témát is:
mi az, amit egy férfi soha nem mondana el egy nőnek? Mert ez mindig is furdalta az oldalamat! Ezt én most, ebben az estben, két dal között elmondanám, ha Te, Kedves Író, megírod nekem!
Köszönettel, és kíváncsian várom, várjuk "küldeményedet"!
Szeretettel és barátsággal: Udvaros Dorottya "
