A Metro-Goldwyn-Mayer nagyon bízott a készülő filmben, de biztosra akartak menni, így Victor Fleming mellett több ismert rendező is dolgozott a produkcióban. A George Cukor és Norman Taurog által leforgatott jeleneteket végül Fleminggel újra felvetették, a Kansasben játszódó részeket King Vidor készítette, de Richard Thorpe, ás a producer, Meryn LeRoy is kivette a részét a rendezésből.
A főszerepet eredetileg az akkori gyereksztár, Shirley Temple kapta volna, de a mindössze tízéves kislányt a stúdiója végül nem adta kölcsön az MGM-nek. A tizenhét esztendős Judy Garland túlkorosnak tűnt a kis Dorothy szerepére, ezért a maszkmesterek először szőke parókát adtak rá, és arcvonásait is megfiatalították. A próbafelvételek nem tetszettek a producernek, ezért végül maradt Judy saját barna haja, és a sminken is sokat finomítottak. A színésznő melleit kellett csak lekötni, hogy valóban tizenkét évesnek tűnjön.
Eredetileg a Madárijesztőt alakító Ray Bolger-t a Bádogember
szerepére kérték fel, Ray azonban úgy gondolta, hogy laza, gumiszerű
táncstílusa nem illik a nehézkes bádog karakterhez, ezért a szerepet
Buddy Ebsennek adták, aki elsőként a Madárijesztő lett volna. Azonban amikor elkezdődött a forgatás, Ebsen belélegezte az arcára kent
alumíniumport, amitől súlyos allergiás rohamot kapott, és a tüdejét is
súlyosan roncsolta. A színész kórházba került, és végül át kellett adnia a
szerepet Jack Haleynek. Bár a már felvett dalokat Jack Haley
újraénekelte, Buddy Ebsen hangja bennmaradt a kórusokban. Tanulva az
előző problémákból Haley sminkelésénél már nem alumíniumport használtak,
hanem alumíniumpasztát.
A különleges jelmezek és maszkok felrakása több órát vett igénybe,
ezért a színészek nagy része már hajnali 5 óra körül a stúdióban volt, és este 8-ig tartottak a forgatások. Margaret Hamilton például, aki a gonosz Nyugati Boszorkány szerepét játszotta, a forgatások alatt végig lédiétán
volt, mert az arcára kent festék miatt nem tudott szilárd ételt magához
venni. Ráadásul az egyik jelenetben a rézalapú sminkje lángra kapott, és
másodfokú égési sérüléseket szenvedett az arcán és kezein. Hat hetet
töltött kórházban emiatt.
A stúdióban gyakorta rendkívüli forróság volt a Technicolor
miatt használt óriási teljesítményű lámpák miatt, a hőség tovább nehezítette a stáb munkáját.
A film egyik védjegyévé vált, s azóta számtalan feldolgozás megért Over the Rainbow című dalt az utómunka során ki akarták vágni a filmből, ugyanis azt gondolták, hogy lassítja a cselekményt.
Emlékezetes az a jelenet, melyben Dorothy kisétál a fekete- fehér kansasi házból,
és belép Óz színes világába. Érdekesség, hogy ezt a jelenetet nem optikai
trükkel, hanem egyben vették fel. A ház belsejét szürkésbarnára
festették, egy dublőrre pedig ilyen színű ruhákat adtak, bőrét is barnásra kenték, majd mikor kiment a
kamera látóköréből, gyorsan kicserélték a már színes ruhában lévő Judy
Garlanddal, aki kisétált a Technicolor-rétre.
Kisebb botrányt okozott a pletyka, mely szerint az egyik "pöttöm" a forgatás alatt szerelmi bánatában a díszleterdőben felakasztotta magát. Az elkészült műben valóban látható az egyik faágon egy zsákszerű, himbálózó valami, amiről akkor a producer azt állította, hogy madár. A felújított változatban már jól látható, hogy egy emu áll a fák között. A mai napig nem derült ki, hogy mi az igazság...
Bár az eredeti könyvhöz képest több helyen eltért a film sztorija, természetesen óriási sikert aratott a mozikban. Hat Oscar- jelöléséből kettőt díjra is váltott (a legjobb filmzene, a legjobb betétdal). A rendező, Victor Fleming 1939-ben egy másik filmet is készített, melyért megkapta az Oscar-t, ez nem volt más, mint az Elfújta a szél...
A kópiát néhány éve digitálisan felújították, újra színezték, s az így kiadott DVD újra az eladási listák élére került.
Nálunk négyszer is leszinkronizálták a filmet, először 1960-ban, majd 1976-ban, 1992-ben, és 2000-ben. Judy Garland magyar hangja Váradi Hédi, Kútvölgyi Erzsébet, Szinetár Dóra és Huszárik Kata volt. Az eredeti szinkronban Gábor Miklós, Márkus László, Gobbi Hilda, Latabár Árpád, Rátonyi Róbert, Kőmíves Sándor, Vay Ilus és Simor Erzsi hangját hallhattuk. A későbbi években többek között Tolnay Klári, Csákányi László, Sztankay István, Tábori Nóra, Tordy Géza, Harsányi Gábor, Haumann Péter, Kiss Mari, Hámori Ildikó, Kaszás Attila, Csuja Imre, Bencze Ilona és Reviczky Gábor is hangját adta egy- egy színésznek.
