- Honnan jött az ötlet, hogy a Római vakációt
mutassátok be az Orlai Produkcióval? Mi alapján választottátok éppen ezt?
- Orlai Tibor évek
óta szeretett volna egy darabot Fekete Ernőnek. Zöldi Gergely dramaturg
rengeteg darabot adott elolvasásra, volt már egy majdnem biztos befutó, de az
utolsó pillanatban a Római vakáció beelőzött. Én nagyon örülök ennek. Ernő
igazi klasszikus értelemben vett férfiszínész, az ő korosztályában, nem is
tudok még egy ilyet mondani. Elegáns, van benne tartás, szemérem, és gyönyörű a
hangja. Nagyon illik rá a szerep. Tenki Rékát már Ernő mellé választottuk. Az
ő érzékenysége, bája és humora nagyon passzol az Audrey Hepurn által életre
keltett figurához. Már a plakátfotózáson éreztem, hogy a szereposztás telitalálat. Hernádi Judittal,
Márton Andrással, Nagy Dániel Viktorral is most dolgozom először, ami nagyon
izgalmas. Szikszai Rémusszal, és Cseh Judittal és a stáb nagyon sok tagjával
már nem ez az első közös munkánk. Nagyon jól
próbálnak a színészek. Rengeteg ötletük van, jól állnak egymásnak.
- Létezik a filmnek darabváltozata, vagy ti
írtátok át a forgatókönyvet színpadi szöveggé?
- Létezik darabváltozat, amit Paul Blake írt a film alapján. Ő rakta bele a Cole
Porter dalokat is, amitől igazán
Hollywoodban érezhetjük magunkat. Igazából ez adta az ötletet a rendezői
koncepcióhoz is… A mi előadásunk egy filmgyári stúdióban fog játszódni, ahol a
nézők kicsit beleshetnek a kulisszák mögé…
- Miért izgalmas most, ma ez a történet? Mi
érdekelt téged benne igazán?
- Nagyon szeretem ezeket a régi filmeket… Ezeken nőttem fel, néztem nagymamámnál
nyáron délutánonként a tévét a nyaralóban. Imádtam tévét és filmeket nézni,
teljesen elvarázsolódtam a nagy színészektől, a zenéktől , a táncoktól. Nem
tudom, miért, de valahol nagyon mélyen érint ez a világ… ez az álomvilág.
Belefeledkeztem a mesékbe, de közben tudtam, hogy ezek színészek, nem
embereknek tűntek, hanem földöntúli lényeknek. Ez a rendezésem tiszteletadás,
vagy megemlékezés nekem a régiekről.
- Hogyan sodródtál át színészből rendezővé? Van
valami, amit rendezésben jobban ki tudsz fejezni, ki tudsz élni, mint
színészként?
- Egy viccelődés
folytán alakult úgy, hogy elkezdtem rendezni, egy tréfálkozás volt, hogy “na
várj csak, majd megrendezem a…”, és addig-addig viccelődtem, amíg valóság nem
lett belőle… Ez a véletlen annyira megváltoztatta az életemet, hogy mára
alapgondolat a számomra, hogy az élet jobban tudja, hogy mi kell nekünk, mint mi
magunk. Ezért igyekszem nem ragaszkodni semmihez, nem küzdeni, nem akarni. Sok
mindent ki lehet kényszeríteni a sorstól, kapcsolatot, állást, bármit… de nem
nagyon van benne köszönet.
- A Katona, ahol színészként dolgozol, alapvetően
művészszínház, de most rendezőként szórakoztató színházban próbálsz. Mi az, ami
elsősorban vonzó a szórakoztató színházban?
- Színészként is,
nézőként is mindenevő vagyok. Egy kitételem van: a minőség. A színészeknek öröm
mindenfélét játszani, és kell is, hogy minden oldalukat kipróbálhassák és
gyakorolják.
A romantikus
mesék, sok humorral - hájjal kenegetik a színész lelkét… Ritkán vagyunk
szerelmesek, igazán szerelmesek, az életben mindig bonyolultak, és nehezek a
dolgok… Jól esik újra naivan és odaadóan szeretni és vágyakozni, anélkül, hogy
ezekre kelljen gondolni. Jó ilyet játszani. De a könnyű műfaj egyáltalán nem
könnyű. Igazi egyéniségek kellenek hozzá. Ezek nálunk szerencsére adottak.
(forrás:
Orlai Produkciós Iroda, fotó:
Takács Attila +ezo.tv)
