.......SZÍNHÁZ, ZENE, IRODALOM, MOZI ...

.....minden egy helyen .....
Home » » Falvédőre álmodott bölcsletek

Falvédőre álmodott bölcsletek

Written By Tamas on 2012. január 10. | 10:36


Pittmann Zsófiról senki sem mondhatja, hogy sablonos művész. Eredeti, néha elképesztő ötleteit évek óta láthatjuk kiállításokon, falvédői pedig már világszerte ismertek.



- Már gyermekként is szerettél rajzolni?
- A papám építészmérnök volt, anyukám könyvtáros, de grafikákat gyűjtöttek. Az ország egyik legnagyobb grafika gyűjteménye van náluk. Ők maguk nem rajzoltak, de a papámat nagyon érdekelte a technikai része. Házi nyomdát csinált, rézkarc prést, és sok komoly művésznek ő segített nyomtatni. Kass Jánosnak is ő volt a jobb keze, de több híres művész megfordult mellette, és személyesen felügyelték a munkát. Ennek kapcsán a Tokaji művésztelep grafikai műhelyében lett vezető, annyira értett a technikai dolgokhoz.
- Te pedig ott lábatlankodtál mellette?
- Tizenhat éves koromban elvitt magával Tokajba, beleszagoltam ebbe a világba, attól kezdve minden nyarat művészek között töltöttem. Szerettem rajzolni, és anyáék is akarták, hogy legalább az egyik gyerekük maradjon ebben a körben. Művészeti szakközépiskolába jártam, alkalmazott grafika szakon végeztem, de ez igazából a szüleim ötlete volt. Úgy gondolták, hogy a reklámgrafikának van jövője, ehhez képest persze nem azt csinálom.
- Mi volt az első munkád?
- Szombathelyen helyezkedtem el a Vas megyei Moziüzemi Vállalatnál, dekoratőrként. Akkoriban még nem küldtek a filmekhez nagy plakátokat. Volt néhány fotónk a filmből, és azok alapján festettük a kétméteres Bud Spencereket. Tempera, papír, lakk, és ezek kerültek ki az utcára. Szerettem csinálni, de egyrészről ennek leágazott a csillaga, másrészről nem bírtam reggel nyolctól ötig bent ülni a munkahelyemen.
- Majd jött a Pa-Dö-Dő...
- Pécsre jártam szakközépiskolába, akkoriban ott volt színésznő Lang Györgyi. Összebarátkoztunk, és neki támadt egy ötlete. Látott valahol egy jelvénynyomó gépet, megvettük, így kezdődött az első vállalkozásunk. Ez 1986- ban volt, akkor még nem lehetett itthon kapni kitűzőket. Bécsből hoztuk az alapanyagokat, én pedig rajzoltam rájuk a Miki egereket, Garfield-okat. Közben Györgyi megismerkedett Falusi Mariannal, és Erdős Péter, a Hungaroton akkori igazgatója lemezszerződést ajánlott nekik. Akkoriban együtt laktunk Mariann földszinti lakásában hárman. Zöldséges ládákból volt a polc, és gumimatracokon aludtunk. Együtt találtuk ki a Pa-Dö-Dő nevet, és megálmodtuk, hogy hogy nézzenek ki a csajok a színpadon. Csempésztük be Ausztriából a színes hajfestékeket, a textilfestékeket, és éjszakánként festettem nekik a fellépő ruhákat.
- Kielégítette ez a munka az alkotói éhségedet?
- Nem voltam én akkoriban alkotói aktivitásban. Örültem, hogy nem kell dolgozni, fiúztam, és jártam a lányokkal a fellépésekre. Még táncoltam is mellettük a színpadon! Erdős Péter révén több zenekartól kaptam felkérést, csináltam lemezborítókat a Pa-Dö-Dő mellett a Neotonnak, a Dolly Rollnak, meg mit tudom én kinek még… Később díszítőfestőként dolgoztam. Megrendelésre festettem falakat kocsmákban, múzeumokban, lakásokban, butikokban. Emlékszem, egyszer egy nappali mennyezetére görög harcosokat kellett festenem. Érdekes meló volt az is.
- Mikor merültél bele a falvédők világába?
- Tizenévesen már gyűjtöttem őket. Jártam vásárokba, és vásárolgattam ötven forintokért. Tetszett a naiv művészetnek ez a bája. Éveken át ültem ezen a dolgon, aztán elkezdtem megrajzolni, átrajzolni, kihímezni a saját verzióimat. Az első kiállításomat 2004- ben csináltam belőlük. A régi falvédőkön volt egy- egy sor. Vagy egy bölcselet, vagy népdal, operett idézet. Én ugyanezt a vonalat vittem tovább. Ha nem ment volna ki a divatból ez a vonulat 1930- ban, akkor így folytatódott volna. Zámbó Jimmy, Deák Bill Gyula dalszövegei lógnának most a falakon.
- Hogy fogadta ezt a zenész szakma? Kaptál visszajelzéseket az érintettektől?
- Megpróbáltam azokat az embereket szembesíteni ezzel, akiket falvédőre hímeztem. Van, aki megtiszteltetésnek vette, de akadt olyan is, aki válaszra sem méltatta a megkeresésemet. a Tranzit Art Cafeban Volt egy nagyszabású kiállításom, amire meghívtam ezeket az embereket. Eljött a fél Piramis zenekar, Pataki Ági, Bíró Ica, Fábry Sándor és még Zámbó Marietta is.
- Kik veszik ezeket a falvédőket? Rajongók?
- Nem vagyok megélhetési képzőművész, és nem is szeretnék az lenni. Sokan gondolják, hogy ebben iszonyatos biznisz van. Nagyon sikeresek a kiállításaim, de ezek egyedi darabok, nem is sorozatban készítem őket.
- Hollandiában is volt már kiállításod, ott is divat volt a falvédő? Értik egyáltalán az üzeneteidet?
- Ismerik a műfajt. Nem csak Hollandiában, de például Tallinban is volt már kiállításom. Oda Sandokant vittem, Elvist, Matrixot, Csillagok háborúját. Van vagy harminc olyan művem, amik nemzetközileg is érhetőek, akkor is, ha magyar szöveget hímeztem rájuk. Ezt az egészet már tovább is gondoltam. Hímeztem egy utolsó vacsora motívumot terítőnek, ami kiterítve, tükörből készült, és akkor látható a teljes mivoltában, ha elé állítunk egy lábost. Abban tükröződik. Egy művész barátom ezt úgy definiálta:népi anamorfózis. Aztán 3D-s falvédőm is van már, ami két bögréből készült szemüveggel nézhető.
- Mennyire veszel részt a kortárs művészek társadalmi életében?
- Az Élesdi Művésztelepen öt éve, minden nyáron egy hónapot együtt töltünk festőkkel. Az egy igazi kreatív, közös alkotás. Jókat eszünk, iszunk, és közben alkotunk ezt- azt.
- Most min dolgozol éppen?
- Most teljes anyuka műszakban vagyok. Nemrég megjelent Lázár Ervin A kalapba zárt lány című könyve, amihez én rajzoltam a képeket,  az Elvarázsol-lak című mesekönyv illusztrációja is az én munkám. 
Share this post :
 
Support : Creating Website | Johny Template | Mas Template
Copyright © 2011. KultúrZsiráf - All Rights Reserved
Template Created by Creating Website Published by Mas Template
Proudly powered by Blogger