Harkányi Endre 80 éves!

Harkányi Endre 1934 március 26-án született Budapesten.
A  Színház és Filmművészeti Főiskola hallgatója volt, ahol 1957 -ben diplomázott. A Debreceni Csokonai Színháznál kezdett, majd a Petőfi Színház, között a Vígszínház,  Mikroszkóp Színpad, és a József Attila Színház társulatához tartozott.  1984- ben visszatért a Vígszínházba. Népszerű szinkronszínész, többek között Mézga Géza és a Vízipók- csodapók Keresztesének magyar hangja volt.

1947- ben készült Radványi Géza mára már klasszikussá vált filmje, a Valahol Európában. Mindannyiunk emlékezetében élesen él az ifjú Harkányi Endre sziporkázó alakítása. A Vígszínház művésze több mint ötven évvel ezelőtt diplomázott a Színház és Filmművészeti Főiskolán, de még mindig aktívan játszik.

- Mivel foglalkozik, ha éppen nem a színházban van?

- Akkor is a színházzal foglalkozom. Ha marad még időm, akkor utazni szeretek.  Érdekel, hogy mi van a világban, Életem legnagyobb részét színfalak között töltöttem. A világot is javarészt színdarabokból ismerhettem.

- Van- e olyan tája a világnak, amire kifejezetten kíváncsi?

- Nincs kifejezetten kedvenc tájam. Nagyon sok barátom van külföldön, szívesen látnak, én pedig igyekszem kihasználni a vendégszeretetüket.

- A Vígszínházban sorozatosan sikerül olyan előadásokat bemutatni, amelyekből siker lesz. Mi lehet a titka ennek?

- Olyanok vagyunk, a milyen az élet. Hol tévedünk, hol eltaláljuk, hogy mire van szükség. Az igyekezet, a szakmai felkészültség és az akarat meghozza végül a gyümölcsét. Létfenntartás szól ez az egész, hogy ne dózerolják le az épületeket, ne tegyék tönkre a régi dolgokat. Persze, nehezen lehet az új világ törekvéseinek ellenállni, de fontos lenne a középút megtalálása.

- Hogyan tovább? Ennyi év után lehet még előre tervezni?

- Elgondolkodom, hogy ennyi év után talán most már ritkítani kellene az elfoglaltságokat. Ha az ember ennyi mindent csinált, akkor nem tudhatja pontosan, hogy mi vár rá. A kérdés csak az, hogy abba lehet- e hagyni. Lehet, hogy teljesen ki kellene szállni már a színházból. Félreértés ne essék, szeretem, amit csinálok. Nagyon jó dolog a színészet, az ember mindenféle dolgot meg tud élni esténként a színpadon. Meg tudja élni a saját tapasztalatait, de a fantáziájában elképzelteket is. A színész tud gyerek lenni, nő lenni, de tud meghalni is, ha kell. Ettől varázslat a mi szakmánk. Persze, nem minden varázslat sikerül, de a Vígszínház remek hely a csodák születéséhez.