Hernádi Judit önálló estre készül

2016. április 8-án mutatkozik be Hernádi Judit első önálló estjével a Belvárosi Színházban. A Hernádi PONT című előadáson a művész összegyűjtötte azokat a mondatokat, amiket már elmondott, amiket neki szántak vagy szánhattak volna. Dalokat, amiket neki írtak vagy írhattak volna a szerzők. Az estet Pelsőczy Réka rendezi, a zenét pedig Heilig Gábor és zenekara szolgáltatják.

“A pályám során éreztem már korábban is néhányszor, összegyűlt annyi anyag - szövegek és dalok, köztük olyanok, amelyeket nekem írtak – amelyek azóta is, folyamatosan foglalkoztatnak. Amelyeket, úgy érzem, jó lenne elmondani, elénekelni egybegyűjtve is.  Nem csak felhalmozódtak ezek a fejemben, hanem át is alakultak az idők folyamán. Nemrég volt olyan szerencsém, hogy Orlai Tibor pont arra kért, hogy állítsak össze egy önálló estet. Amikor egy ilyen felkérést meghall az ember, először nem akarja elvállalni, aztán belemegy, a végén pedig - remélhetőleg - nagyon örül, hogy belevágott. Természetesen, ha egy magamról szóló estet állítok össze, nem maradhat ki a „Sohase mondd” című dal. Nem is akarom kihagyni, hiszen szorosan hozzám tartozik ” – állítja Hernádi Judit.

Az előadás budapesti premiere a Belvárosi Színházban lesz 2016. április 8-án és 9-én 20 órakor.

További előadások: 2016. április 11., 18. és június 3.

Almási Éva vette át Psota Irén helyét.

A Nemzeti Színházban találkoztak a Nemzet Színészei: Törőcsik Mari, Szacsvay László, Király Levente, Tordy Géza, Haumann Péter és Bodrogi Gyula, hogy megválasszák a Psota Irén elhunytával megüresedett helyre a Nemzet Színészét. Almási Évára esett a választásuk.

Berek Kati, Cserhalmi György, Andorai Péter, Molnár Piroska és Máthé Erzsi személyesen nem tudott jelen lenni, ezért ők telefonon kapcsolódtak be a választásba. A Nemzet Színészeinek megbeszélése zárt, abban csak a tizenegy művész vesz részt. A Nemzet Színészei közel másfél óra elteltével hozták meg döntésüket, melynek értelmében a mai naptól Almási Éva színművész a Nemzet Színésze cím új birtokosa - derül ki a Nemzeti Színház sajtóközleményéből.

A Nemzet Színésze és a Nemzet Színésznője címet a nemzeti színjátszás élő művészei közül azok kaphatják meg, akik a magyar nyelv ápolása, a nemzeti irodalom tolmácsolása, a magyar színművészet, a nemzeti színjátszás fejlesztése, népszerűsítése során kimagasló érdemeket szereztek. A címet első ízben 2000. augusztus 22-én adták át, legfeljebb tizenketten viselhetik, akik életük végéig havonta nettó 630 ezer forint juttatásban részesülnek. Ha a cím egy viselője elhalálozik, a megüresedett helyre a cím többi birtokosa egyhangú szavazással választ új színészt. A Nemzet Színésze cím annak adományozható, aki fő- vagy epizódszerepekben kimagasló teljesítményt nyújtott; betöltötte a 62. életévét; 40 évet a színészi pályán vagy legalább 20 évadot – évadonként legalább egy szerepben – a Nemzeti Színház színpadán töltött.

Almási Éva a Színház- és Filmművészeti Főiskolán végzett 1965-ben. Diplomaszerzése után a József Attila Színházhoz szerződött, majd 1968–1987 között a Madách Színház-ban szerepelt. Később a Vígszínház művésznője, majd négy évig szabadfoglalkozású lett. 1989–1994 között az Aase-díj kuratóriumának tagja volt. Egy évet a szolnoki Szigligeti Színháznál töltött, majd ismét a szabadúszást választotta. Színpadi alakításai mellett számtalan mozifilm, TV-játék főszereplője, és szinkronszerepeiről is ismert. Férje Balázsovits Lajos, lánya Balázsovits Eszter. 

"Az ember ilyenkor először nem nagyon jut szóhoz, aztán kapkodja egy kicsit a levegőt, majd ráeszmél, hogy milyen fantasztikus, hogy a nagyszerű kollégák erre a címre érdemesnek találták" - fogalmazott a színésznő hozzátéve, azért is nagy elismerés ez, mert "azt mutatja, hogy valamit tettem és elértem ebben a szakmában." -mondta Almási Éva az MTI-nek.

A Nemzet Színészei jelenleg: Berek Kati (2000-től), Bodrogi Gyula (2007-től), Haumann Péter (2010-től), Király Levente (2006-tól), Máthé Erzsi (2000-től), Tordy Géza (2008-tól), Törőcsik Mari (2000-től), Molnár Piroska (2011-től), Cserhalmi György (2014-től), Andorai Péter (2015-től) Szacsvay László (2015-től), Almási Éva (2016-tól).

A cím korábbi birtokosai: Agárdy Gábor (2000-2006), Bessenyei Ferenc (2000-2004), Darvas Iván (2000-2007), Garas Dezső (2000-2011), Kállai Ferenc (2000- 2010), Komlós Juci (2002-2011), Lukács Margit (2000-2002), Raksányi Gellért (2000-2008), Sinkovits Imre (2000- 2001), Zenthe Ferenc (2005- 2006), Szabó Gyula (2006-2014), Avar István (2001-2014), Sztankay István (2012-2014), Gera Zoltán (2014- 2014), Bitskey Tibor (2014-2015), Kóti Árpád (2014-2015), Psota Irén (2000-2016)

Básti Juliék nem félnek a farkastól

Újabb klasszikust mutattak be a Centrál Színház színpadán. A Nem félünk a farkastól legújabb feldolgozásában Rudolf Péter és Básti Juli alakítja a főszerepeket.

Egy átmulatott éjszaka végén George és Martha, egy középkorú, középosztálybeli és közepesen részeg házaspár hazaér otthonába. Kisvártatva beállít hozzájuk egy fiatal pár, Nick és Honey. Ha a váratlan vendégek szórakoztatásáról van szó, George és Martha számára semmi sem drága: szellemes tréfákkal kezdik, ám csakhamar közös életük pokoli titkait kezdik el kifecsegni. A játékos évődés tragikomikus élveboncolássá fajul... Soha senki nem ábrázolta olyan szórakoztatóan a kegyetlen emberi játszmákat, mint Edward Albee, akinek főműve, a Nem félünk a farkastól méltán a huszadik század legszebb, legmaradandóbb drámája.

Az előadásról a rendező, Puskás Tamás így beszélt:

"-A 2016-os Centrál bemutató két legfontosabb ambíciója: érvényre juttatni a mű - a szerző szándéka szerint is - erős humorát, és megmutatni, kevés jobban összeillő párt hordott a föld, mint éppen George-ot és Martha-t. Értelmezésünk szerint ugyanis a darab témája az öregségtől, a haláltól való megriadás, a rémület, hogy nem fordítható vissza az idő kereke, tettük amit tettünk, hiába minden önámítás, már nem mi következünk.Az, hogy a lét dolgában Albee pesszimista, ezzel sok remekíróval rokon és hogy műve remekmű, számunkra nem kétséges."

Edward Albee: Nem félünk a farkastól

 

Fordította: Hamvai Kornél

Szereplők:

 

Martha		Básti Juli
George		Rudolf Péter
Nick		Schmied Zoltán
Honey		Ágoston Katalin

Radnay Csilla: Nem mindig a színház az első

Március 28-án mutatják be a Thália Színház Mikroszínpadán Ingmar Bergman Őszi szonáta című filmjének színpadi változatát. Az előadásban két különleges nő, anya és lánya ellentmondásos kapcsolatát ismerjük meg. A világhírű zongorista Charlotte és Eva, a művészkarrier miatt magára hagyott lánya hosszú idő után újra találkoznak – tele félelemmel, várakozással és kíváncsisággal. A bemutató kapcsán az Evát alakító Radnay Csillát kérdeztük a színészlétről, a „normális” életről, sérülésekről és a zongorázásról.

Már bőven folynak a próbák, volt időd megismerkedni az általad alakított Evával. Mit gondolsz róla?

Eva karaktere nagyon érdekes és sokrétű. Egészen elmerültem benne már a felkészülés kezdetén. Hihetetlen az a fajta önanalízis, amivel a saját életét látja, (ez egyébként nagyon jellemző Bergman figuráira). Mindemellett szinte szétfeszíti az az ellentmondásosság, hogy bár tökéletesen látja minden hibáját és sérülését, mégsem képes felülemelkedni rajtuk, és lényegében – bármennyire is kegyetlen ezt kimondani – lelki nyomorék marad egész életében.

Hogyan tudsz távolságot tartani? Hogyan óvod meg magad attól, hogy egy lélektanilag ennyire összetett és megterhelő szerep magával rántson?

Mi színészek mind különböző módon dolgozunk. Amikor megformálok egy karaktert, én mindig inkább saját magamból építkezem, mintsem hogy hagyjam, hogy egy szerep rám telepedjen. Van olyan színész, akinél éppen az a technika jön be, hogy teljesen átadja magát az általa életre keltett karakternek, én pont fordítva működöm. És természetesen maga a szöveg is nagy segítség. Bergman olyan gyönyörűen végigvezeti az elemző folyamatokat a dialógusokban, hogy nekünk, színészeknek már szinte meg sem kell fejtenünk a karaktereket, inkább csak meg kell értenünk őket és átélhetővé tenni a történetet.

A darab két központi figurája egy anya és a lánya. A szülő-gyermek viszony az életünk talán legesszenciálisabb kapcsolata – Eva, a lány megformálásakor merítesz a saját életedből?

Igyekszem inkább távol maradni. És ez nem is kerül nagy erőfeszítésembe. A történet legerősebb motívuma, hogy az anya művész, ezáltal egy egészen speciális helyzet a kiindulási pont. Ez az anya mindent, még a családját, a saját gyermekét is teljesen alárendelte a karrierjének. Én nem művészcsaládból származom, de sok barátom, kollégám igen, és tőlük hallottam rengeteg olyan történetet, amelyekből tudok meríteni. Számomra talán ez a darab egyik legérdekesebb kérdése: hogy azt a fajta életformát, amit művészéletnek nevezünk, vajon össze lehet-e egyeztetni egy olyan „normális”, megszokott, szenzációktól egyáltalán nem terhelt dologgal, mint a család.

Te hogyan próbálod meg a művészlétet és a hétköznapi életet összeegyeztetni?

Tény, hogy a színész olyan speciális időbeosztással dolgozik, ami teljesen idegen mindenki más beosztásától, és ez bizony, a színész környezetét arra kényszeríti, hogy az ő ritmusához igazodjon. Nagy teher. Mindenki számára. Az, hogy egy előadás este 7-kor kezdődik és rendszerint 10-ig tart, adott. Ehhez alkalmazkodnia kell sajnos a körülöttem lévőknek. De nekem maga az élet mindig is fontosabb volt, mint a színházcsinálás. Ebből a szempontból nem kell nagyon igyekeznem, hogy „levetkőzzem” a színházi valómat… mert az talán nincs is. Inkább pont fordítva: a színházban kell magamra öltenem a jelmezt.

Elsősorban élsz, másodsorban dolgozol?

Igen, bár amikor nagyon sok a munka, akkor ez valószínűleg a legtöbbeknek nem tűnik fel, csak én tudom.  De próbálok odafigyelni arra, amit fontosnak tartok az életemben, és ezért bizony, nem mindig a színház az első.

Melyik volt a színészi pályád legboldogabb időszaka?

Egyértelműen az, amikor a Nemzeti Színháznál voltam. Az egy paradicsomi állapot volt: még megvoltak az illúzióim, a színészi pálya sok nehézségével akkor még nem kellett foglalkoznom, és épp egy nagyszerű, fényes időszakát élte a Nemzeti. Ha szakaszokat kellene meghatároznom a karrierem alakulásában, azt mondanám: ez egy nagyon jó gyerekség volt. Talán a legfelhőtlenebb korszak.

Tudni lehet rólad, hogy remekül zongorázol, és ezt a tudásodat ki is fogjátok használni az előadásban, hiszen Eva is időről időre leül a hangszer mellé. Milyen élmény, ha közvetetten is, de „zongoristaként” színpadra lépni?

Nagyon örülök, hogy zongorázhatok az előadásban, de be kell vallanom, hogy izgulok miatta. Annak idején azért nem kezdtem semmi komolyabbat a zongoratudásommal, mert rettenetesen lámpalázas voltam. Egyszerűen lefagytam, ha közönség előtt kellett játszanom. Kíváncsi vagyok, hogy mi lesz most. Azért az ad egyfajta biztonságot, hogy csak olyan darabokat, pontosabban részleteket fogok játszani (főleg Chopintől és Mozarttól), amiket egyébként is tudok. Nem kellett új darabot tanulnom, szerencsére. Meg hát… Eva egyébként sem hivatásos zenész, csak kedvtelésből zongorázik, úgyhogy nyugodtan belefér, ha egyszer-kétszer melléüt.

A történetben szemtanúi lehetünk, ahogy generációról generációra öröklődnek a sérelmek, ahogy a szülei által lelkileg megnyomorított anya ugyanúgy megnyomorítja a saját lányát – szerinted megtörhető egy ilyen lánc?

Én – habár ritkán látok rá pozitív példát – hiszek az emberi változásban és hiszem, hogy nem kell törvényszerűen elkövetnünk a szüleink hibáit.  Az is igaz, hogy ehhez egy nagyfokú tudatosság és akaraterő kell. A felnőtt lét talán legnehezebb velejárója, hogy le kell tudnunk tenni azokat a csomagokat, amiket ránk rakott az élet.

Te le tudod tenni ezeket a csomagokat?

Azt hiszem, hogy igen. Legalábbis törekszem rá. Vannak, akik szinte élvezettel lubickolnak a múlt okozta fájdalmukban. Én nem ilyen vagyok. Szerintem teljesen felesleges sajnálkozni és keseregni, és a jelenben elkövetett hibáimat sosem próbálnám meg a múltbéli sérelmekkel takargatni.

(Forrás: Orlai Produkciós Iroda/Csímár Kamilla)

Geszti új lemezére érdemes volt várni!

Geszti Péter új albumán tizenegy énekes és kilenc szerző működött közre. Létvágy című albuma alapvetően az élethez való pozitív hozzáállást, és a jókedvet igyekszik közvetíteni könnyedebb, néhol komolyabb hangvételű dalokon keresztül a már jól ismert „gesztis” szövegek segítségével.

– A zene a közös többszörös, én pedig a közös nevező vagyok a dalokban – fogalmazza meg lényegre törően Geszti Péter kezdő gondolatait az album kapcsán.

A közreműködők nagy száma miatt igen hosszúra sikeredtek a munkafolyamatok, de a kész anyaggal nem csak ők, hanem mi, a közönség is elégedettek lehetünk, hiszen egy változatos, a régi Geszti hangulatokat felidéző, de mégis újat mutató anyagot hallgathatunk. Néhol a Rapülők hangzásvilága köszön vissza, másutt mintha a Jazz+Az új felvételét hallanánk. A szövegek most is ötletesek, humorosak, eredetiek. 

– Sokszínűek az énekesek, s mindenki hozta magával a saját egyéniségét; hozzáadott valamit a saját számához. Pély Barnával például most dolgoztam életemben először, de nagyon élveztem a közös munkát – árulta el Péter. 

Pély Barna mellett Tóth Gabi, Oláh Gergő, Wolf Kati, Rácz Gergő, Gereben Zita, Ambrus Rita, Széles Iza, Váczi Eszter, Puskás Peti és Kowalsky is közreműködik az új CD-n. 

(forrás:zene.hu)

Megkapta az Oscart a Saul fia!

1982 óta nem kapott magyar film ekkora elismerést, de most Nemes Jeles László csapatának sikerült!

Oscar-díjas a Saul fia!
Az imdb.com szerint ez már a 42. nemzetközi elismerése a filmnek, melyet még játszanak a mozik, s a hírek szerint ősszel az egyik hazai kereskedelmi csatorna is műsorára tűz majd.
A nemzetközi sajtó kritikusai, és a filmvilág szakemberei szinte kivétel nélkül elismeréssel írnak a magyar filmről.
Gratulálunk!

(fotó: MTI)