Bár elsőre felvették a Színművészeti Főiskolára, mégsem jutott el a diplomaosztásig. Az akadémiai felvételét követően
néhány hónap múlva kitört a második
világháború. Részint megélhetésből, részint
pedig Jób Dániel színházigazgató jó szemének köszönhetően
szerepeket kapott a Vígszínházban. Még Priestley Visszafelé az úton című darabjának
női főszerepét is eljátszhatja az akkor már nagy hírű
Ajtay Andorral. Temessy - akkor még Temesi Hedvig -
kérvényezte a Színiakadémia igazgatóságnál, hogy bizonyos
gyakorlati órákról, amelyek délelőttre esnek,
felmentést kaphasson, hogy a színházi próbákon jelen lehessen. Ám nemcsak hogy nem kapta meg ezt a lehetőséget, sőt, nemes egyszerűséggel ki is rúgták az iskolából. Végül Rátkai Márton a Színészegyesület iskolájában adott diplomát az ifjú színésznőnek.
Az első lépésekről így vallott:
"A legelső kritikák nagyszerű kiugrásról írtak, és egy
új Varsányi Irént köszöntöttek bennem. ...csakhogy mindez
nagyon rövid volt, mindössze három hónapig tartott!
Igaz, az egyesületi iskola elvégzése után Egri István számított rám a Pesti Színházban. De én Várkonyi Zoltán
első hívó szavára a Művész Színházba szerződtem. Soha nem bántam
meg. Részt vehettem a színház híres Eurydike-előadásában
Sulyok Máriával, Darvas Ivánnal. Azután játszottam az
első, Magyarországon bemutatott Miller-drámában, az Édes fiaim-ban. A létbizonytalanság, a színház
megrendült anyagi helyzete engem nem érintett: szegény
voltam és boldog. Azután egy nap bejelentette, hogy
most már lesz biztos kenyerünk, államosították a színházat.
A társulat tagjai ennek kapcsán szétszóródtak, én a
Belvárosi Színházba kerültem."
Innen a Nemzeti Színházba szerződött, ahol első szerepe az Othello Biancája volt, de emlékezetes alakítást nyújtott a Warrenné mesterségében, és az Aranyemberben is.
A következő néhány évben a Nemzeti mellett a József Attila Színházban, és a Jókai Színházban is játszhatott, majd 1977-ben a Magyar Filmgyártó Vállalat társulatának tagja lett, és Szolnokon kapott szép szerepeket.
"Számos darabban játszottam,
de igazi labdát nem kaptam. Kértem, lázadoztam,
néha nekikeseredtem, de mindig tudtam: nekem fel kell
nevelni a fiamat. Eljátszottam, amit rám bíztak és vártam...
arra, ami be is következett. Hogy egyszer csak megszólal
a telefon... azután beleszól Székely Gábor, akit egyébként
nem ismertem, és közölte velem, hogy Szolnokon Bulgakov
"Álszentek összeesküvése" című darabjára készülnek,
és van benne egy szerep - Madeleine-é - amit ma Magyarországon
csak én tudok eljátszani. Voltak aztán, akik óva intettek
a szolnoki kalandtól, bukástól féltettek, de én boldog
voltam, mert már elszoktam az ilyen hívásoktól..."
Számos Gothár Péter rendezte
tévéfilmben és Tar Béla-filmben játszott, gyakori szereplője
volt a tévéjátékoknak, sőt szívesen vállalt szerepet több
főiskolás vizsgafilmben is. Kétszer nyerte el idehaza a filmszemle legjobb női alakítás
díját, sőt San Remóban, Bécsben, Berlinben, Varsóban
képviselte a magyar filmművészetet. 1983-ban készült el
az az Oscar-díjra is jelölt magyar-NSZK koprodukcióban
forgatott Jób lázadása című film, amelyben
Zenthe Ferenc partnereként játszotta a Tisza menti, módos
falusi asszony szerepét.
2000-ben forgatta
Darvas Ivánnal a Film... című filmet, amelyben
egy idős nyugdíjas házaspár asszonyát formálja meg apró,
figyelmes mozzanatokból remekművé felépítve szerepét.
Alakítását a 31. Játékfilmszemle a legjobb női alakítás
díjával jutalmazta. Az Anarchisták (2000)
Fanni-szerepe után elkészítette élete utolsó filmjét, a
Karády Katalin életét bemutató Hamvadó cigarettavég
(2001) című filmet, ahol a főhercegasszony szerepében
búcsúzott a közönségétől.
2001 május 29-én hunyt el.
A szereppel való azonosulás
lényegét így fogalmazta meg:
"Talán csak azt
tudom, hogy engem többnyire szíven üt a szövegben egy-egy
szó. Megérint a helyzet, amibe belekapaszkodhatok. Talán
azzal is összefügg, hogy gyerekkoromtól sokat voltam
egyedül. Máig megmarad az a szokásom, hogy egyszer csak
belépek a hallott vagy olvasott történetbe. Akár el
is sírom magam... Vagy találkozom egy emberrel, és ismeretlenül
megpróbálom elképzelni, végiggondolni a sorsát. Ez az
együttérzési készség a színészi játék alapja... fiatalon
voltam naiva is, tragika is. Most már tudom, nem az
a fontos, hogy milyen ruhát visel az ember egy szerepben,
hanem hogy mit mond vele..."
(forrás: Színészkönyvtár)
