Sztankay 1936-ban született Budapesten. Háromszor felvételezett a
Színház -és Filmművészeti Egyetemre mire felvették. 1961-ben
diplomázott, először Miskolcon dolgozott, majd 1963 és 1974 között a
Nemzeti Színház színésze volt. 1990-ig a Madách Színház társulatához
tartozott. Rövid szabadúszás után 1991-től nyugdíjba vonulásáig a József
Attila Színház tagja volt.
2012. januárjában a Nemzet Színészévé választották.
A legendás színésszel tavaly beszélgettünk:
- 1996-ban mentem nyugdíjba, de nem panaszkodom semmire. Két gyermeket neveltem fel, majdnem hatvan éve dolgozom. Ennyi munka után úgy érzem, ideje lenne kicsit körbenéznem a világban, hogy mi újság, miként nő a fű, merre mennek a hangyák. Nyaranta vannak a szünetek a színházakban, de olyankor filmet forgattam, vagy szinkronizáltam, tehát pihenésre nem nagyon szántam időt. Ez persze azt is jelenti, hogy hálás lehetek Istennek, amiért a pályám folyamatos volt. Már az is nagy dolog, hogy azt a kort megértem! Azt mondják, hetven után az ember megindul lefelé a lejtőn, de én ezt szeretném megállítani. Lelassítottam, hátradőltem, nézem a napfelkeltét, a naplementét, utazgatok, felfedezem a környezetemet. Epizódszerepre még lehet, hogy mennék színházba, de nem akarok most smúzolni. Megöregedtem.
- Szinkronizálni sem hallhatjuk új filmekben. Nem vállal már ilyen felkéréseket?
- A szinkronhoz ma már nem nagyon van türelmem. Belmondo, Tony Curtis és még rengeteg sztár ment az én hangommal, de az a helyzet, hogy egy bizonyos kor után már nem olyan rugalmas az ember. Csinálják a fiatalok! Harminc évig havonta harmincötször játszottam. Jó volt, szép volt, de már elég. Nem is nagyon van a koromnak megfelelő szerep. Voltam Rómeó és Corbaccio is. Rómeó tizenéves, Corbaccio kilencven. Minden megvolt már nekem.
- És az a rengeteg tévéjáték, kabarétréfa?
- Hiányzik a televíziózás. Másról van ma szó. El kell tudni adni a dolgokat, jó pénzért. A nívó várat magára. Sok mindent kihagytam az életemből, de megérte, mert nagyon hasznos dolgokat csináltam így is. Nem vagyok magányos sem: a gyerekeim, a barátaim rengeteg energiát adnak nekem.
- A Nemzet Színésze titulus pedig a legnagyobb elismerés, amit itthon színész kaphat…
- Meglepődtem, és meg is hatódtam tőle. Már nem arról beszélek, mennyire csodálom az időseket. A múltról beszélek, ezt el nem tudtam volna képzelni! Mindig csak tíz évvel láttam előre magam. Sosem hittem, hogy hetvenhét is leszek. Mostantól nincs idő rosszul érezni magam, minden percet élvezni szeretnék! Azon vagyok, hogy a nap huszonnégy órája kellemesen teljen.
