.......SZÍNHÁZ, ZENE, IRODALOM, MOZI ...

.....minden egy helyen .....

Liliomfi 60 éves!

Written By Tamas on 2014. április 8. | 15:24

Szigligeti Ede 1849-ben írta meg a Liliomfit, melyből Makk Károly 1954-ben készítette el a legendássá vált filmet. 
A magyar klasszikus ví­gjátékok sorában jeles helyet foglal el ez a cselszövésekre és félreértésekre épülő mű. Szilvai professzornak az a terve, hogy gyámsága alá tartozó unokaöccséhez feleségül adja titokban nevelt gyámleányát, Mariskát. A fiú közben a professzor tudta nélkül Liliomfi néven szí­nésznek áll, s mint vándorszínész meghódí­tja Mariska szí­vét

A Liliomfi forgatókönyvét Mészöly Dezsõ írta. Bár nagyjából követi Szigligeti darabjának menetét, alapos és nagyrészt szerencsés változtatásokat is végzett rajta, mind a dramaturgiai szerkezeten, mind a párbeszédeken. De az igazi változás, az igazi újjászületés azáltal érte Szigligeti darabját, hogy az eredetileg semleges, bár megnevezett közegben (Kolozsvár, Telegd) játszódó cselekményt Makk a Balaton-felvidékre, a reformkori Füredre és Badacsonyba helyezte át. A film forgatása idején a Balaton-felvidéki táj, a badacsonyi hegyoldal még jobban hasonlított száz évvel előbbi, reformkori állapotára, mint amennyire mai látványa az ötvenes évekbeli idillikus képre. 
A film rendezője, Makk Károly még ma is örömmel gondol a forgatásra:
-A magyar viszonyokhoz képest monstre dolog volt a forgatás. Badacsonytomajban laktunk a Római úton, házaknál, egy 20-25 főből álló társasággal. Az biztos, hogy kicsit felbolygattuk a település életét, de a falubeliek nagyon szerettek minket, és a filmet is, még mindig él egy-két idősebb helyi lakos, aki megállít és elmeséli, hogy milyen élmény volt ez akkor neki, tizenöt évesen.
Természetesen a film sikeréhez nagyban hozzájárult az is, hogy a kor legnagyobb színészei játszották a szerepeket.
-A szereposztás, már akkor parádésnak számított, s később még inkább azzá vált: Dajka Margit, Balázs Samu, Pécsi Sándor, Rózsahegyi Kálmán, Rajnai Gábor, Soós Imre -mondta Makk Károly. -Abban az időben a filmkészítés paradicsomi állapot volt, mert nem dívott még a televízió, kevesebb volt a szinkron és a hakni. Négy-öt hetet töltöttünk Badacsonyban, és senki nem foglalkozott mással, mint a forgatással. Dajka Margitot láttam ezt megelőzően a Madách Színház Kamillájaként is, amelyben fergetegesen játszott. Margit egészen különleges színésznőként dolgozott hihetetlen érzékkel áldotta meg a sors a tragikum és a komikum iránt. Nagy lámpaláz és szerepláz munkált benne minduntalan. Féltem tőle kezdetben, hiszen igen tiszteltem. Az első napokban nem volt dolga, s Margitka mind idegesebb lett a várakozásban. De szerencsésen túlestünk a kezdeteken, s csodáltam, milyen alázatosan és örök elégedetlenséggel dolgozott. Velünk volt több fiatal színész, mint Soós Imre vagy Darvas Iván, és Dajka igen fontosnak tartotta, hogy drukkoljon értük, bátorítsa őket, tapsoljon nekik. Sokszor megtörtént az is, hogy elvesztette a fejét, de azután nagy, látványos kibékülésekkel folyt tovább a munka.

A film sikerét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az 1955-ös Cannes-i filmfesztiválon Arany Pálma-díjra jelölték.


A Mariskát alakító Krencsey Marianne így vallott emlékeiről:
-Makk Karcsit tartom az egyik legnagyobb rendezőnek. Én jóformán mindenkivel dolgoztam és mindegyik filmemet szerettem, de a Liliomfi volt a kedvencem. Aki nem élt akkor, az nem tudja elképzelni, hogy milyen örömöt hozott az életünkbe. A sok sanyarú szovjet film után, végre egy normális, emberi, kedves, szép történet. A levert 48-as forradalom után ezzel a Szigligeti darabbal gyógyították az emberek lelkét a vándorszínészek? Ugyanezt tette a film is...



Share this post :
 
Support : Creating Website | Johny Template | Mas Template
Copyright © 2011. KultúrZsiráf - All Rights Reserved
Template Created by Creating Website Published by Mas Template
Proudly powered by Blogger