Kapócs Zsóka megérkezett

Egy éve már, hogy Kapócs Zsóka a Budapesti Operettszínház társulatát erősíti és önálló estjeit, kamaraelőadásait a Nagymező utcai teátrum nagyszínpadára cserélte. A Csókos asszony október 11-i előadásával túl van a negyedik premierjén, pihenni azonban nincs ideje, már készül is beállni az Ördögölő Józsáisba. Kezdi magát otthon érezni a színházban és mint mondja, az elmúlt egy évben nem csak rengeteget fejlődött de jó pár kilótól meg is szabadult.

Kapócs Zsóka a tavalyi évadban a már több mint 500 előadást megélt Rómeó és Júlia Montague-néjának szerepében mutatkozott be a közönségnek. Ezt követte az Elisabeth-ben Ludovika, majd az Abigél című musicalben Horn Mici legendás karaktere. Az idei évad első bemutatója, a Csókos asszony felújított változatában Zsóka Rica-Maca szerepébe bújt. Ránézésre is látszik, hogy Zsóka elejétől a végig imádja, az előadást.

"Ez nagyon én vagyok! Imádom. Akármilyen kedvem van, ha erre az előadásra bejövök, akkor csak "a buli van" a színpadon. Ebben a szerepben az a lényeg, hogy élet legyen benne. Szeretem Rómeó anyukáját is játszani, de Rica-Macában sokkal több van. Ez egy szókimondó, vérmes csaj, aki nagyon vidám és össze-vissza kavar. Mindig magamat keresem a szerepeimben, ebben nem volt nehéz megtalálni" - nevet Zsóka. Mint mondja, a Csókos asszony több szempontból is áttörést hozott az életébe, az Operettszínház monumentalitásának megszokásával azonban még mindig küzd. Számára a nézők a legfontosabbak. 

"A Nini Kamikáze című önálló estemben Hajmási Pétert kellett énekelnem. Ezt leszámítva azonban sosem érintkeztem az operett műfajával. A Csókos asszonynak köszönhetően hihetetlenül megszerettem. Úgy érzem nekem ez az előadás volt a belépőm. Most kezdem otthon érezni magam a társulatban. Ebben a színházban játszani egy hatalmas ugrás volt az életemben. Életem első nagyszínházi élménye volt, hiszen korábban az előadásaimban vagy egyedül voltam a színpadon vagy kis színházban, kevés szereplőt igénylő darabokban játszottam. Itt, az Operettszínházban nagyok a díszletek, a ruhák és rengeteg ember van a színpadon. Itt mindent nagyban kell csinálni. Nincs például szemkontaktus a nézőkkel, csak taps a végén. Én az önálló estjeimen mindig ebből táplálkoztam. A nézők szeméből és visszajelzéseiből. Rögtön reagáltam arra, amit tőlük kaptam. Most szokom az eltávolodást tőlük, persze úgy, hogy közben mégiscsak nekik szólok. A Csókos asszonyban nagyon jó érzés és sokat segít, hogy nevetnek a nézőtéren ülők."

Zsóka a Karády Katalin-estjeivel is sokaknak szerzett nagy örömet. Négy éven át, közel kilencven alkalommal játszotta az előadást. Dolgozott a Karinthy Színházban, az IBS Színpadon, meghívták a Pécsi Országos Színházi Találkozóra is. Sok helyen és sokféle emberrel lépett már színpadra, társulathoz, összeszokott csapathoz azonban korábban nem tartozott. Szerinte ezt is meg kell tanulni. Különleges hangszíne mint mondja, áldás és átok egyszerre. A Budapesti Operettszínházhoz csatlakozva egyből óriási kihívásokkal kellett szembenéznie. Egy év alatt három beugrása volt, ami számára minden eddiginél komolyabb feladatot jelentett.

"A musical és operett-irodalom legtöbb szerepe nem az én hangszínemre van írva. Megküzdeni ezekkel az előadásokkal nekem egy borzasztóan nagy feladat. De ettől nem szabad kevesebbnek éreznem magamat. Egyszerűen csak más. Meg kell találnom az én figurámat és karakteremet. A Csókos asszony Los Angeles című számánál éreztem igazán, hogy most eljött az én időm! Annak pláne örülök, hogy Szabó Dávid személyében van egy partnerem, akivel végigpróbáltuk az előadást. Most nem egyedül én álltam csak be az előadásba. Egy folyamat része voltam a többiekkel együtt, és volt időm, hogy kialakuljon bennem a szerep. Az Abigélnél nagyon küzdöttem ezzel. Hirtelen volt szükség rám, nem volt lehetőségem próbálni a többiekkel. Játszótársak helyett székekkel és zenekar nélkül próbáltam. A premier napján azt hittem elájulok. Úgy éreztem nem élem túl. Pedig én minden előadáshoz úgy állok hozzá, hogy jó akarok lenni. Lubickolni és élvezni, amit csinálok. A bennem lévő félelem elnyomta mindezt. A Rómeónál és az Elisabeth-nél is ezt éreztem, hiszen több éve futó sikerdarabokról van szó. Rengeteget tanultam ezeknek a feladatoknak köszönhetően. Nehéz volt a kezdet. Most kezdem megtalálni a helyemet. Kellett egy év, hogy biztonságérzetem legyen."

A Csókos asszony után sem marad sok ideje felocsúdni a színésznőnek, hiszen már kezdi is az Ördögölő Józsiás próbáit. Zsóka a várandós Peller Annától veszi át Dilló Tündér szerepét. Nehéz egy év után ezzel mindezen feladatokkal egy még nehezebb évaddal néz szembe. De egyetért azzal, hogy teher alatt nő a pálma.

"A Csókost végigtáncoljuk. Rengeteg koreográfiát kellett megtanulnom, ami a Dávidnak persze nagyon könnyű, nekem már nem annyira. Most jön az Ördögölő, az is tele van minden jóval. Izgulok is. Mindegyik szerepem óriási kihívást jelent nekem. A két önálló estem megtanított arra, hogy nem hagyhatom unatkozni a közönségemet. Ott másfél órán át csak én voltam. Most egy kicsit futok magam után és minden a fejlődésemről szól. Amikor idekerültem és megkaptam Montague-né és Ludovika szerepét, úgy éreztem, hogy nem jött ki minden energiám. Szerintem ezt Kerényi Miklós Gábor direktor úr is látta. Engem terhelni kell. Határozott áttörés nekem Horn Mici után Rica-Maca szerepe. Meg kell tanulnom úgy betölteni a játékommal egy nagyszínpadot is, ahogyan a kicsit."

Kapócs Zsóka most úgy érzi, a helyén van. Az elmúlt egy év a pörgésről szólt a színésznő számára, csak azt sajnálja, hogy kevesebb ideje jut az edzésre. Így is fogyott azonban jó pár kilót és az élete végre arról szól, amire mindig is vágyott: a színházról. "Az edzés és az rendszeres étkezés kicsit elmaradt az életemből az elmúlt egy évnek köszönhetően. De nem bánom. Lement egy-két kiló legalább. Nem marad sok időm pihenni, úgyhogy ha tehetem akkor alszom. És imádok utazni. Pár nap vidéken teljesen feltölt. Az erdő, a madárcsicsergés a lovak nekem bőven elég, hogy "kimossam az agyamat". Jól bírom a pörgést. Végül is 14 éves korom óta azon dolgozom, ahová most eljutottam. Nem hiányzik semmi. A színház az én világom. A színpadon és a családban tudok kiteljesedni. Számomra ez a két dolog a legfontosabb."

(forrás: operett.hu)