A dzsungel könyve az első olyan magyar zenés játék, mely ugyanazon a játszóhelyen, ugyanabban a rendezésben ezredszer került színpadra.
Békés Pál szövegkönyve
alapján Dés László zeneszerző és Geszti Péter szövegíró tizenhét évvel ezelőtt
alkotta meg az azóta töretlen sikerrel futó zenés darabot, melyet az
ötletgazda Hegedűs D. Géza állított színpadra. -A dzsungel könyve nagyon
hálás anyag, egyrészt a történet komplexitása és mélysége miatt,
másrészt mert minden egyes állatszereplőhöz más-más zene passzol –
nyilatkozta korábban Dés László egyetértve Geszti Péterrel, aki szerint -A dzsungel könyve a benne rejlő “duplacsavar” miatt igazán izgalmas,
hisz’ a darabban emberek játszanak olyan állatokat, akik tipikus emberi
tulajdonságokat jelenítenek meg.
Reviczky Gábor, aki már az ősbemutatón is Balut, a medvét alakította, így mesélt: -Balu a gyerekek egyik kedvence, ezért mikor az öreg medve az első
felvonás végén meghal, hatalmas a bánat a nézőtéren. A jelmezem igencsak
meleg, így eleinte mindig levettem szünetben a bundámat. Ám egyszer az
öltözőmben ültem, mikor lármás gyerekcsapat rontott be hozzám. Kiderült,
néhányan nagyon megijedtek, hogy Balu valóban meghalt, és a saját
szemükkel akarták látni, hogy a medve jól van. Azóta sosem öltözöm át
szünetben…
(forrás: vigszinhaz.hu)
