Nagy Sándor: "Nem misztifikálom én ezt túl"

 Nagy Sándor, a Madách Színház művésze remek hangjával meghódította már a női szíveket. A nagy siker sem szédítette meg, továbbra is két lábbal áll a földön. Úgy érzi, hogy kapott valamit, amit tovább kell adnia.

      -  Hogyan viseled a népszerűséget és a rajongást? Válaszolsz a levelekre?

-       -    Leveleket nem nagyon szoktam kapni. Sajnos nem vagyok internet függő ember, így az e-mailekre sem tudok válaszolni. Háromhavonta szerveznek nekem közönségtalálkozót, ott lehet velem találkozni, beszélgetni.

-        -  Azért az utcán gondolom, lerohannak a rajongók…

-      - Ne gondold! Nem ismernek fel az emberek! Mivel nem szerepelek a tévében, és bulvárlapokban, a nagy többség számára ismeretlen vagyok. A színházba járók előadás után szoktak megvárni autogramért.

-       -   Nem kevés főszerep van már mögötted, aranylemezek lógnak a faladon, mégsem érzem, hogy elszálltál volna magadtól…

-      -    Biztos sok köze van ennek ahhoz is, hogy vidéki srác vagyok. Tizenhárom évesen már jártam apámmal vendéglátózni. Szintetizátorral esküvőkön, rendezvényeken nyomtuk. Az na- gyon nagy iskola volt. Megtanultam érezni a közönséget, a hangulatot. Szépen fokozatosan jött nekem a siker, nem volt 
     egy hirtelen berobbanás, amitől elszállhattam volna. Nem misztifikálom én ezt túl. Kaptam valamit, amit tovább kell 
     adnom. Minden lehetősé- get megkaptam Istentől. Mindig elém rakott egy lépcsőt, nekem csak fel kellett rá lépnem. A színé-
     szet is egy szolgálat az embe- rek felé. Legutóbb hatezren voltak a kecskeméti koncertünkön, és az a szeretet, amit a közönségtől kapunk, fel tud dobni.

-       -   Hogyhogy téged nem szippantott még be a bulvárgyár?

-       -   Többször hívtak tévésorozatokba, de nemet mondtam.
      Az nagyon nagy felelősséggel is jár. Hirtelen jön a siker, de be
     is skatulyázhatja a színészt. Most, hála Istennek, van munkám bőven sorozatok nélkül is, de már többször elgondolkodtam, hogy mihez kezdenék, ha valamiért véget érne számomra a színházi élet. Egyelőre fogalmam sincs.