Csak filmekből ismerhetjük a balettművészek már- már önsanyargatóan fegyelmezett életét, és ámulattal figyeljük a varázslatot, amelyet szavak nélkül hoznak létre a színpadon. Keveházi Krisztina civilben bohémnek tartja önmagát, és a fegyelmet meghagyja a színpadra.
– Tizennyolc éve tagja a Magyar Nemzeti Balettnek. Mennyire fontos önnek a jó társulat?
– Nagyon. Létfontosságú dolog, hogy az ember jól érezze magát a munkahelyén, ha nem így van, akkor az látszik a munkáján, a közérzetén, az egészségén is. Nagyon szeretem ezt az együttest, a második családomnak tekintem őket. Mély barátságok is szövődtek közöttünk tizenöt év alatt. Előtte tíz évig együtt jártunk iskolába, vagyis nagyjából nyolcéves korunk óta ismerjük egymást.
– Művészcsaládban nőtt fel, egyértelmű volt, hogy követi a szülők példáját?
fotók: Dobos Tamás |
– Az Operában nőttem fel, óvoda után oda mentem a szüleimhez. Pici koromtól ezt láttam magam előtt, egyértelmű volt, hogy erre a pályára lépek majd, más ötlet nem is nagyon merült fel bennem.
– Számos helyre eljutott a világban. Hova utazna vissza leginkább?
– A legkedvesebb emlékem Athénhoz fűződik. A Zorba című darabbal több ezer néző előtt léphettünk fel az Akropoliszban. Zárt térben visszhangzik a terem a tapstól, ez viszont egy szabadtéri előadás volt, és szállt a zene a távolba. Elmondhatatlan érzés volt. Hatalmas a színház, mégis teljesen megtelt. Oda bármikor visszamennék.
– A balettművészeket mindig halálosan komoly embereknek képzeljük. Mennyire jellemző Önre a fegyelem?
– Amikor kell, fegyelmezett tudok lenni, és összpontosítani, de én csapongó vagyok, szeretem látni a vicces oldalát a dolgoknak. A színpadon egyértelmű, hogy kötelező a fegyelem, de a magánéletben vidám vagyok. Az Operában mi egy zárt világban élünk. Ez a burok nagyon sok mindentől megóv minket, de van életünk az Andrássy úton kívül is.
– Mivel tartja formában magát?– Kevés alvással és balettel. Napi négy- hat órát mozgok, az éppen elég. Ha van időm, akkor szeretek úszni, szaunázni, és odafigyelek a táplálkozásunkra is. A kislányomban már most tudatosítom, hogy milyen ételek egészségesek. Olvasni is nagyon szeretek, de szezonban erre nem marad egy percem sem.