Lényét átragyogja a szépség, és a finom elegancia. Hangjából is a nyugalom árad, ahogy meséli a történeteket, és egyetlen szóval lehet ő leginkább jellemezni: harmónia. Muszáj odafigyelni rá, amiért be kell ülni az előadásaira.
Kevés lenne a sugárzó szépség, ha nem lenne rendkívüli tehetség, és szerencsénkre ezt a rendezők is látják, ezért kap évtizedek óta jobbnál jobb szerepeket.
- Van olyan jelmeztervező, aki kikéri a véleményemet, és van, aki nem. Régebben hagytam magam, de ma már nem. Én megyek ki abban a színpadra, nekem kell tudnom, hogy mit tud az a jelmez ahhoz, hogy ne gátoljon, sőt segítsen a szerepben. Amennyiben nem ilyen, akkor azt elmondom. A Fantom terveinél eredetileg egyetlen ruhája volt az általam játszott Madame Girynek. Mondtam Nellynek, lehet, hogy a londoni előadásban ez így van, de szerintem ez nem jó. Akkor csinált nekem egy gyönyörű ruhát az eredeti mellé. Előfordult olyan is, hogy a főpróbán módosíttattam ruhán. Nagyon fontos a cipő is. Egész előadás alatt, három órán keresztül abban mozgunk, kényelmesnek kell lennie.
- A Macskákban is szép jelmezt kapott.
- Az eredetit szintén Vágó Nelly tervezte, a felújításra pedig Kovács Yvette készített új kosztümöket. Az sem tetszett elsőre, de addig csináltuk, amíg a végső változatot megszerettem, és a hozzá tartozó a hajat is.
- Van legkedvesebb jelmeze?
- Nincs. Mint ahogy legkedvesebb szerepet sem tudnék mondani. Mindig a legújabb a legnagyobb szerelem. Egyetlen jelmezemet őrzöm otthon, pont a régi Macskák kosztümöt. Hullik már róla a gyöngy, szétette az idő, de nagyon kedves nekem.
- A Macskákból több mint 1300, a Fantomból pedig 600 előadás ment eddig. Mindkettőben a bemutató óta játszik.
- Grizabella úgy tud a Macskák főszereplője lenni, hogy háromszor jelenik meg a színpadon. Elárulja, hogy mit csinál előadás alatt, amíg a többiek vannak színen?
- Rettentő sok dolga van Grizabellának közben. Tanulja a következő darabot, elintézi a telefonjait, kimanikűrözi a karmait, egyetlen dolgot nem szabad: aludni. Akkor leszáll a hangja, és kezdheti elölről. Ez egy ilyen darab, de van olyan szerepem, amikor annyi időm sincs, hogy kifújjam az orromat.
- Mi lehet a titka annak, hogy 1300- szor is telt házzal megy ez a darab?
- Huszonhét évvel ezelőtt, nagyon jó helyen, nagyon jókor, nagyon jó csapattal nagyon jól megcsinálták. Akkor nem volt ilyen típusú musical az országban. Egy prózai színházban, prózai színészek énekeltek és táncoltak. Erre nem lehetett nem odafigyelni. A színház legjava állt akkor színpadra benne. Tímár Béla, Almási Éva, Paudits Béla, Haumann Péter, Kishonti Ildikó, Hűvösvölgyi Ildikó, Gyabronka József, Kiss Mari, Tóth Enikő, sorolhatnám a neveket. Webber is azért dicsérte az előadást, mert ilyen színészi játékot sehol nem látott a világban.
- Könnybe lábad a szemem, ha arról beszélek, hogy milyen vele a színpadon. Azt hiszem, Gorkij Nyaralók című darabjában voltunk egymás partnerei először. A nagy egymásra találásunk Schisgal New York körbe- körbe című darabjában volt, amit ő rendezett. Aztán csináltunk együtt közös esteket is. Senkit nem szeretnék megbántani, hiszen csodálatos színészekkel játszhattam együtt Darvas Ivántól, Psota Irénen, Márkus Lászlón át, Tolnay Kláriig.
- A Madách mellett néha vidéken s színpadra áll...
- Legutóbb a Soproni Petőfi Színházban játszottam a Nem félünk a farkastól Martháját. Megszenvedtem minden estéjét, de ez egy ilyen darab, nagyon szeretem. Talán senki nem gondolta volna, hogy egyszer valaki rám osztja majd. Nem tudtak elképzelni az alkoholista, közönséges, önmagából kivetkőző nő szerepében. Mondták is kollégák, hogy merész dolognak tartották tőlem, de pozitívan csalódtak, miután megnézték.
- Szinkronban viszont megtalálták ezek a nem túl elegáns szerepek…
- Ott minden megtalált! Az első nagy szinkron szerepemben Brigitte Bardot- nak kölcsönöztem a hangomat. Sophia Loren, Faye Dunaway, Elizabeth Tayor is megvolt nekem, de mostanra ez is megváltozott. A szinkron is egy nagyüzem lett. Csak akkor hívnak, ha valami tényleg nekem való feladat van. Sokan kérdezik, hogy miért nem hallják mostanában a hangomat. Hát miért…?
- Mert ügyetlen vagyok, ilyen egyszerű. Nem vagyok elég erőszakos, találékony, így aztán ez eddig nem jött még össze. Kicsit meg is ijednék egy ilyen ajánlattól, de összekapnám magam. Valami Bencze Ilonás albumnak kellene lenni, összegezném benne az eddigi pályámat. A drámai, a vígjátéki, a jópofa- édes- kedves, a nagyon énekelni valóstól a sanzonosig minden lenne benne. De egyelőre nem fenyeget ez a veszély.
- Elárulja a titkát, hogy mitől tud még mindig ennyire vonzó lenni?
- Nyilván genetika is, de küzdök is érte eleget. Soha nem ittam, nem dohányoztam, kávét sem iszom. Járok edzésre, de sajnos keveset alszom, ami baj. Próbálok figyelni magamra, és az is hozzá tartozik, hogy ha az embert sok öröm éri, akkor másmilyenek lesznek a ráncai.
- Mivel kapcsolódik ki, amikor éppen nincs sem előadás, sem próba?
- Olvasok. Mindent. Regényeket, verses köteteket, vagy akár Csernus könyveit. Vacak újságokat is elolvasok, ez a legjobb pihenés.
- Rendszeresen hallom a nevét jótékonysági akciókkal kapcsolatban is…
- Az S.O.S. Gyermekfalut ,és a Szájjal-lábbal Festők Egyesületét minden évben támogatom. Csodálatos festményeket készítenek ez a korlátok közé szorult emberek.
- Beszélgetésünket a kedvenc jelmezekkel kezdtük, de van- e kedvenc tárgya? Mi lenne az az egy dolog, amit magával vinne egy lakatlan szigetre?
- Egy jó könyvet, talán a Száz év magányt. De az lenne az igazi, ha a barátaimat, a szeretteimet vihetném magammal. Nagyokat beszélgetnénk, jókat ennénk, pihennénk a parton, a pálmafák árnyékában. Jaj, de jó is lenne!
