Harminc évvel a nagy sikerű hazai premier után újra látható Budapesten az Equus. Dicső Dániel rendezésében, Alfödi Róbert és Szamosi Donáth főszereplésével került most színre, a Tháliában. A fogadtatás vegyes...
Alan Strang, a zavart elméjű fiú, egyetlen éjszaka alatt megvakít hat lovat egy patakéssel, ezért pszichiátriai kezelés alá kerül. Martin Dysart pszichiáter feladata feltárni az utat, ami a szörnyű bűntettig vezetett. A kezelések során a fiú és Dysart idegölő csatákat vívnak, hogy megismerjék egymás titkait. De végeredményben ki kinek a páciense? Dysart a saját démonjai szürke rabja, Alan együtt vágtat a sajátjaival. A fiú és orvosa között szövődő kapcsolat mindkettejük életét megváltoztatja, de vajon megmenti-e...?
Amerika és Anglia után itthon is nagy port kavarhatnának ezek a vak lovak, ha nem vérezne több sebből az előadás. Dicső Dánielt nem menti fel a rendezési hibák alól az, hogy még kezdő. Érthetetlen, felesleges túlmozgatások, és unalomba zuhanó üresjáratok jellemzik a látottakat. Göncz Árpád kopott fordítása helyett költhettek volna új szövegkönyvre is, az nem elég, hogy modernizáció címén teletolták káromkodásokkal az eredeti sorokat. A díszlet ötletes, de eleinte zavaró, hiszen egyetlen tér jeleníti meg a pszichiátriát, az istállót, az otthont, sőt, a mozit is. A süllyesztett színpad hátránya, hogy a közönség hátsó soraiban ülők csak a színészek fejét (vagy azt sem) látják. Alföldi Róbert többször kiesik a karakterből, és nyegle affektálásban nyomja a hosszú monológokat. Talán zavarja, hogy Szamosi Donáth láthatóan küzd a szerepével. A fiatal srác játszott már néhány darabban, de Alan figurája még túl nagy falat neki, meghaladja a képességeit. Egy zavart elméjű ember megformáláshoz is kell némi érzelem az arcra. Donáth akkor is játszik, amikor nem kellene: háttal ülve is erőlködik, mikor előtte egy komoly párbeszéd zajlik a színen. Szenved, és őrjöng, és belehal, de valahogy mégsem éri el azt, hogy a néző együtt érezzen vele, vagy legalább megpróbálja átérezni, hogy min mehetett át ez a fiú. 
Sokat kell még tanulnia, és gyakorolnia ahhoz, hogy színésszé váljon, egyelőre nem több, mint figyelemreméltó ígéret. A bírónő szerepében Béres Ilona remekel: kellőképpen hűvös, mégis együtt érző. Hazánk másik gyönyörű női orgánumának tulajdonosa, Kútvölgyi Erzsébet alakítja Alan zavarodott édesanyját, aki a boldogtalansága elől a vallásba menekül. A színésznő kapott már, és reméljük, hogy még kap is ennél jobb szerepeket, hogy csodálhassuk a tehetségét. Kőszegi Ákos tökéletesen adja, ami a feladata: az ostoba, korlátolt apát valóban megutáljuk a végére. Az istálló szépét, a csábító kamaszlányt Holecskó Orsolya hozza meggyőzően.
Sokat kell még tanulnia, és gyakorolnia ahhoz, hogy színésszé váljon, egyelőre nem több, mint figyelemreméltó ígéret. A bírónő szerepében Béres Ilona remekel: kellőképpen hűvös, mégis együtt érző. Hazánk másik gyönyörű női orgánumának tulajdonosa, Kútvölgyi Erzsébet alakítja Alan zavarodott édesanyját, aki a boldogtalansága elől a vallásba menekül. A színésznő kapott már, és reméljük, hogy még kap is ennél jobb szerepeket, hogy csodálhassuk a tehetségét. Kőszegi Ákos tökéletesen adja, ami a feladata: az ostoba, korlátolt apát valóban megutáljuk a végére. Az istálló szépét, a csábító kamaszlányt Holecskó Orsolya hozza meggyőzően. Megérkeztek tehát a Nagymező utcába a gyönyörű lovak, akik szomorú sorsot kaptak Peter Shaffer drámaírótól, de ezúttal elmarad a várt hatás. Nincs döbbenet, nincs zavarba ejtés, nincs felháborodás, és nincs ováció sem...
A premier utáni előadáson állítólag állva tapsolt a közönség... A premieren viszont többen kisétáltak a nézőtérről...
